„A tudatlanságnak nem volt fája az Édenben, mégis hogy bezabált tőle az ember!”
(Kner Izidor)

Hirdetés
Fotó: shutterstock.com/Caftor

Hogy merre halad a társadalom? Mindig abba az irányba, ahová haladnia rendeltetett. Azazhogy arrafelé, amerre mind, ahányan vagyunk, együttesen terelgetjük. El lehet tehát mondani, hogy minden, de tényleg minden rajtunk múlik. A jövő alakítása csakis a mi kezünkben van. És bizony egyelőre kicsúszni látszik kezeink közül.

***

Történt, hogy nemrégiben, amikor egy élelmiszerlánc üzletének kasszájánál fizettem, a pénztáros – a vásárlást megjutalmazandó – egy kis színes csomagú édességet adott nekem. Amikor odahaza kibontottam és beleharaptam a mályvaszín kockába, azonnal felfogtam, hogy mekkorát hibáztam. A puha kockának ugyanis nem mályvacukor, hanem gyurmaíze volt. Utólag elolvasva a csomagoláson írtakat, teljesen világos volt, hogy én hibáztam. Na de eleddig ilyesfajta csomagolásban vagy cukorkát adtak, vagy hűtőmágnest. S nyilván a mágnest soha nem kezdtem el szopogatni, ellentétben ezzel a furcsa imágóval. 

Ezek után már csak mérsékelten lepődtem meg azon, amit a Science Alert nevű amerikai tudományos oldalon olvastam, miszerint az amerikai gyerekek 41 százaléka hiszi azt a sült szalonnacsíkról, azaz a baconről, hogy növényi eredetű. Ugyanakkor 50 százalékuk meg van győződve arról, hogy a sült krumpli valamilyen állati testrész.

Korábban írtuk


Hogy miért van ez így, arról megoszlanak a vélemények. A tudósok egy része azt állítja, hogy a gyerekek azért nincsenek tisztában élelmiszereik eredetével, mert egyáltalán nem ismerik a gyártási technológiát. A másik vélekedés szerint a túlságosan óvatos szülők tartják távol az igazságot csemetéiktől, nehogy érzékeny lelküket valamiféle vissza nem fordítható károsodás érje azáltal, hogy a tanyasi állatsimogató után a saját tányérjukon látják viszont kis kedvenceiket. 

***

A felmérés szerint a gyerekeknél 4 és 7 éves koruk között alakul ki az a fajta szemléletváltás, aminek során az élelmiszerekkel kapcsolatos ismereteik ugrásszerűen javulnak. Ám még ekkor is hatalmas űr tátong ezzel kapcsolatos tudásukon. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy amikor a kutatók azt a feladatot adták a gyerekeknek, sorolják „ehető” és „nem ehető” kategóriákba a különféle dolgokat, a csoport kétharmada tévesen „nem ehető” kategóriába sorolta a tehenet és a sertést.

Ez a fajta világlátás tökéletesen igazodik ahhoz a nemzetközileg elfogadott, a fejlett nyugati országokból induló trendhez, amelynek értelmezésében mi, magyarok például durva és primitív emberek vagyunk, amiért még mindig hódolunk a disznóvágás hagyományának, sőt attól gyermekeinket sem tartjuk távol.

Ezek után ne csodálkozzunk, ha némelyek akár még felnőttkorukra is azt hiszik, hogy az áruházakban megvásárolható hústermékeknek semmi közük az állatok leöléséhez. Vagy, ahogyan a fentebb hivatkozott tanulmány kimutatta, némelyek azt hiszik, hogy a hús a természetes halállal elhalt állatokból származik. 

Furcsa és megdöbbentő ez abból a kultúrkörből, amelyben a legtöbb a vegán és az állatvédő, ugyanakkor, amelynek tagjai világviszonylatban is a legnagyobb húsfogyasztók. Ha az egyenlethez azt is hozzávesszük, hogy a szójabab és az avokadó termesztése a megnövekedett (s teljes egészében tudatosan gerjesztett) kereslet miatt ahhoz vezetett, hogy az említett növényeket invazív módon, sok esetben jobb minőségű növények kárára termesztik, könnyen rájöhetünk arra, hogy élelmiszerkultúra gyanánt jelenleg vagy kívül csillogó, belül rothadó bálványokat imádunk, vagy álságosan széppé magyarázzuk azt, ami teljesen egyértelmű.

***

Ahol jelenleg tartunk, az jó néhány éve borítékolható. Kifordult világunkban bármikor homoszexuális öregapónak állíthatjuk be a Mikulást, vagy Jézusként ábrázolhatjuk George Floydot, de nem mondhatjuk el gyermekeinknek, hogy hogyan lesz a hatalmas húskombinátokban vitatható körülmények között tartott vágómarhából sajtburger.

Amíg pedig e kérdésben ilyen szintű politikai korrektséget tapasztalunk világszerte, addig nem tehetünk mást, mint kivárni az idők jobbra fordulását, miközben reggeliző asztalunk kényelmében a szalonnafa virágát majszolgatjuk.