Az Orbán-kormányt nyilvánosan szidni nem kunszt, nem bátorság, nem teljesítmény, naponta sok ezren megteszik, időnként színpadokról is, hangosítással, bármiféle következmény nélkül.

Fotó: MTI/Mónus Márton

Nagy Blankáról, az ő kormánykritikus felszólalásáról sem tudna a kutya sem, ha beszédének egyetlen eleme nem emelte volna ki a tiltakozók és tiltakozások tömegéből: gimnazista lánytól – egyelőre még – megdöbbentő trágársága.

Ha a jobboldali sajtó támadja, egyedül ezért teszi, hiszen amit ezen kívül mondott, abban az égvilágon semmi új nincs.

A baloldal azonban újra a régi trükkel próbálkozik: hogy a jobboldali sajtót aljasnak állíthassa be, a minősíthetetlen megnyilvánulást megpróbálja bátorságnak átcímkézni, a lányt magát pedig a bátor kiállás hősének festeni.

Hogy ez a valóságot átnevező, a migránst menekültnek, a nemzeti érzést nacionalizmusnak, a népakarat képviseletét populizmusnak, a munkajogi szabálymódosítást rabszolgatörvénynek tituláló politika mennyire eredménytelen, azt a január 19-re „Álljon meg az ország!” jelszóval meghirdetett demonstráció látványos kudarca (amelyet a szocialisták sajtótájékoztatóján már át is címkéztek „egyértelműen sikeresnek”) szemléletesen demonstrálja.