„Ha meggondolom, hogy még a nemrég történt eseményeket is mennyire eltorzítják, a történelem önmagában csak gyanakvásomat kelti fel.”
(Charlie Chaplin)

Hirdetés
Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Az ukrán menekültek félnek Magyarország semlegességétől, ezért menekülnek Magyarországról – áll az amerikai sajtóban egy újabb, hazánkat érintő ordas nagy hazugság! Az amerikai sajtó a hazugságot egy, az AFP-nek nyilatkozó, kisgyermekével Ukrajnából menekült, jelenleg egy budapesti menekültszállón élő édesanya, valamint néhány sorstársának a kijelentéseire alapozza.

***

A Breitbart nevű amerikai hírportál az AFP riportját alapul véve hosszas, ám annál zavarosabb elemzésben fejtegeti, hogy miért is érzik magukat kényelmetlenül nálunk az ukrajnai menekültek. 

Korábban írtuk

A bántóan egysíkú, tényekként feltüntetett vélelmezések szerint a magyar kormány a semlegesség álcája mögött Putyin-barát, valamint Ukrajna-ellenes, a magyaroknak pedig 67 százaléka vélekedik úgy, hogy az orosz-ukrán háború nem a mi háborúnk. 

A cikk felütése az első ukrán menekült megszólaltatása. A 39 éves divattervező Krisztina Novicka nem sokkal azután menekült el kétéves kislányával Kijevből, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát. Tervei szerint egy angol nyelvű országban szeretne munkát keresni. Nála például nem merül fel, hogy rosszul érezné magát, egész egyszerűen csak arról van szó, hogy további életét nem itt képzeli el. Viszont nincs az utcára dobva, nem kukából kell magának és kislányának kiguberálnia a napi betevőt, és a tetejébe rendszeres egészségügyi ellátást is kap.  

Nézzük a következő megszólalót: 

Az ukránok általában kényelmetlenül érzik magukat itt – mondta Anya Jelina kijevi egyetemi tánc- és koreográfiatanár, aki március elején érkezett Magyarországra.

Hogy miért? Ez is kiderül Anya Jelina megszólalása után, ugyanis mellette lévő társának is megvan a maga véleménye:

Az a probléma, hogy Orbán oroszbarát, és a menekültek közül mindenki folyamatosan erről beszél – tette hozzá a 25 éves férfi, akinek bátyja három éve dolgozik Magyarországon, de most ő is távozni szeretne.

Folyamatosan erről beszélnek a menekültek? Kétlem, hogy ez így lenne. Inkább arról lehet szó, hogy ezen a bizonyos helyen beszélnek erről. Az AFP riportja ugyanis egy budapesti liberális NGO által működtetett menekültszálláson készült. Az itt dolgozók pedig, akik nyilatkoznak is a hírügynökségnek, felettébb szeretnek arról beszélni, hogy micsoda ellenséges légkör veszi körül Magyarországon a menekülteket.  

A cikkben szó van még arról, hogy Magyarország 2015 óta valóssággal lebontotta menekültügyi rendszerét, a kormány menekültszállókat záratott be, és kerítést épített a déli határon.

A legordasabb hazugság a cikk végén hangzik el:

„A rendőrséget törvény is kötelezi a migránsok fizikai »visszaszorítására« a határokon, míg a menedékkérők 2020 óta csak a külföldi nagykövetségeken nyújthatnak be kérelmet.”

A „lebontott menekültügyi rendszer”, a határkerítés, valamint a „fizikai visszaszorítás” nem tesz mást, mint összemossa a 2015 óta a déli határon tapasztaltakat a keleti határon való folyamatos történésekkel, azaz a migránsinváziót a menekültáradattal. 

***

Nézzük, ezzel szemben mi az igazság! S engedtessék meg nekem, hogy szűkebb pátriámat, Nyugat-Nógrádot említsem, ahol már a háború kitörését követő második napon megalakult a Nyugat-Nógrádi Karitatív Törzs, amely fennállása óta a következőket mondhatja el magáról:

– Több mint 20 millió forint értékű adományt gyűjtött be a térség 85 településéről, és juttatott el Vásárosnaményba, valamint Beregsurányba.

– A katasztrófavédelemmel közösen szállásokat intézett az Ukrajnából menekülteknek, akiknek nem egy esetben a Balassagyarmatra érkezés után két-három órán belül ideiglenes szállást intézett.

– Segített a munkát keresni a felnőtteknek, és segített a tanköteles gyermekkorúak beiskolázásában.

– Olyan speciális igényeket is kielégített, mint például annak a menekült focista kisfiúnak az elhelyezése a helyi futballcsapatnál, aki Ukrajnában is versenyszerűen sportolt. 

– A város kórházában oroszul és ukránul is beszélő orvosok fogadták a menekülteket.

Mindeközben Balassagyarmat menekültszállóján az intézmény munkatársai a kezdetektől fogva segítették a menekültek státuszba vételét, kívánságuktól függően állandó vagy ideiglenes itt tartózkodás kérésével. Még a csupán egyoldalas, magyar, ukrán és angol nyelven íródott hivatalos irat kitöltésében is segítettek a sok esetben teljesen írástudatlan menekülteknek.  

***

Persze az igazság sokkal szárazabb, sokkal érdektelenebb, mint a féligazságokra és csúsztatásokra épülő nyíltszíni hazugság. Előbbi nem bír hírértékkel, utóbbival viszont szépen el lehet adni a lapot. 

Elég hozzá három (!) elégedetlenkedő megszólaló, aki vagy csak úgy, ab ovo nincs megelégedve sorsával, hiszen háborús menekült, vagy őt is elérte a suttogó propaganda. És elég hozzá néhány liberális bajkeverő, akik ahelyett, hogy a menekültek gondozásával foglalkoznának, más emberek tragédiájából akarnak politikai tőkét kovácsolni, hátha akkor NGO-ja még több uniós támogatásban részesül.

Az Ukrajnából Magyarországra menekültek száma mindeközben megközelíti a 700 ezret. Többségük azzal a nem titkolt szándékkal lépi át országhatárunkat, hogy amint lehetősége engedi, a jobb élet reményében Nyugat-Európába távozik. Olyan is akad közülük, aki úgy tervezi, hogy a háború elmúltával visszatér szülőhazájába. És szép számmal vannak olyanok is, akik Magyarországon képzelik el jövőjüket.   

Magyarország kormánya mindhárom elhatározásban partnere a háború elől menekülőknek.

***

Azzal a gazsággal szemben pedig egyszerűen tehetetlenek vagyunk, hogy Magyarország kapcsán mind Nyugat-Európában, mind az Amerikai Egyesült Államokban hatalmas mértékű hazugságáradat zúdul a helyi médiából az emberekre, amelynek alapján az ottaniak joggal hihetik, hogy a valódi háború az ukránok ellen már nem is Ukrajnában, hanem Magyarországon zajlik.

A mi feladatunk az, hogy ökölbe szorult kézzel ugyan, de önmérsékletet gyakorolva továbbra is segítsük a bajbajutottakat. 

És nem várunk érte hálát. Mert azt nagy valószínűséggel nem fogunk kapni. Jószerével senkitől.

(Forrás)