(Avagy hogyan gyártsunk fő gonoszt)

„A jóságos Isten a rosszból is jót fakaszt, a gonoszság fejedelme a jót is rosszra fordítja.”
(Charles Haddon Spurgeon)

Fotó: MTI/demokrata.hu montázs

Remélem, a kedves olvasó nem veszi blaszfémiának, ha azt mondom: Guy Verhofstadt Jézus Krisztusnál is többre értékeli Orbán Viktort. „Előbb eltette a pénzünket, most lerombolná Európát” – hirdeti szövetségével óriásplakátokon, s emeli lejárató kampánya központi helyére miniszterelnökünket. E tettével Európa egyik vezető politikusa, a nem éppen megnyerő mosolyú belga az egész liberális platformot csúcsra járatta elmebajban, amikor ilyetén mód nekiállt fő gonoszt gyártani.

Istenük a pénz

Igen veszélyes vizekre hajózom, amikor azt mondom: bizonyos nyugati liberális szempontból márpedig valóban többre becsülik Orbán Viktort Isten fiánál. Hogy miért? A válasz egyszerű. Ami a kereszténységnek közel 400 évébe került, nevesen, hogy leromboljon, vagy inkább totálisan átalakítson egy prosperáló világbirodalmat, az a mai okosok szerint Orbánnak akár éveken belül is simán menni fog, ha hagyják. De nyilván nem hagyják. És mi is az, amit nem hagynak?

Nos, ennek megválaszolása már bajosabban menne, tudniillik az Európai Uniónak nincsen egyetlen, világosan megfogalmazott eszmei irányvonala sem. Egy közönséges gazdasági társulásból nőtte ki magát azzá, ami, s növekedése alkalmával egyetlen percet sem pazarolt el olyan – profitot nem hozó – badarságokra, mint példának okáért a hit vagy az erkölcs. Ezért aztán pontosan e kettőnek a hiányát szenvedi meg manapság. Orbán ellen szónokló prófétái is ennek okán teszik első helyre a pénz elvételét mint elsődleges orbáni bűnt. A pénzt, ami az övék, és csakis az övék.

Csak hát van itt egy kis bökkenő. Hogy az a bizonyos uniós támogatás az minden, csak nem az ő pénzük. Az nem jóságos ajándék, s nem kegyes alamizsna. Az, kérem, ha tetszik, ha nem, egész egyszerűen jár nekünk. És nemcsak azért, mert az EU teljes jogú tagjai vagyunk. Hanem újkori történelmünk okán is. Helyesebben mondva azon történelmünk okán, amelyik a Nyugat szándékos teszetoszasága miatt lett olyan, amilyen.

A Magyar Királyság 1920-as szétdarabolásával, s a békediktátum különféle, a gazdasági növekedést csírájában elfojtó pontjainak betartatásával elérték, hogy évtizedes lemaradásban legyünk. A szovjetek Ausztriából történő 1955-ös kivonulása után nyugodt szívvel nézték, hogy 1956-os forradalmunkat és szabadságharcunkat eltapossák, ezáltal pedig bebetonozzanak minket a szegénységbe. Majd a rendszerváltás hajnalán elsőként tolakodtak át határainkon, hogy a privatizáció során bagóért nekik átjátszott hatalmas vagyonokkal legalább olyan gyorsan távozzanak, amilyen villámsebességgel ideérkeztek.

Az a bizonyos uniós támogatás tehát az én olvasatomban valamiféle jóvátételi pénz. S annak se a legvaskosabb.

Gyártsunk fő gonoszt!

Most viszont, hogy az EU szerkezete recseg-ropog, s vezetői maguk is érzik a változás szükségességét, a saját bűneik pontos tudatában úgy határoztak, hogy nem akarnak többé fő gonosz lenni. Illetve, bocsánat! Egyáltalán nem akarnak gonoszok lenni. De a jelenlegi formájában nyilvánvalóan haldokló unió pillanatnyi működésképtelenségének felelősségét rá kell kenni valakire. Ha tehát a fő gonosz megun fő gonosz lenni, nem megjavul, hanem keres a maga helyére egy konzumálisan gyűlölhető valakit. Még szerencse, hogy erre a célra itt van Orbán Viktor…

Orbán máskülönben ideális fő gonosz jelölt. Amolyan anti-sorosi értelemben véve. Attól függetlenül, hogy jól tudjuk, Soros valóban elköveti azokat a dolgokat, amikkel a kormányunk megvádolta. Valóban tevőlegesen segíti az illegális migrációt, s ahogyan Ukrajna esetében is tette korábban, úgy valóban be akar avatkozni a magyar belügyekbe is.

Viszont van egy óriási különbség Soros és Orbán között, már a kettejük ellentétes motivációit leszámítva. Mert Soros György nem nyíltan, vagy legalábbis nem teljesen nyíltan teszi, amit tesz. Inkább csak a mindenféle homályos szerkezeti felépítésű, ismeretlen tagszámú és/vagy székhelyű NGO-i révén. Esetleg némi tőkeinjekcióval, vagy shortolással elért valutaárfolyam-ingadozással.

Ezzel szemben Orbán Viktor kiáll az EP képviselői elé, és nyíltan, világosan elmondja, hogy mi, magyarok nem kérünk a migránsokból. Azokból egyáltalán nem, akik a határainkat ostromolják, azokból meg pláne nem, akiket Nyugatról telepítenének át hozzánk. Ez tiszta és világos beszéd. Ráadásul megvan az a sajátos pikantériája, hogy amit a miniszterelnök mond, azok nem az ő saját szavai, hanem többszörös konzultáció után Magyarország polgárainak többségi akarata.

***

Az EU csúcspolitikusai most egy olyan kampánnyal próbálkoznak, amihez hasonlót a magyar kormány George Soros és szervezetei ellen egyszer már sikerrel levezényelt. Csakhogy a nyugati emberek nem ostobák. Ezért van az, hogy mostanában nem Sorost éltető kijelentéseket tesznek, hanem egyre nagyobb számban tartják Orbánt Európa védelmezőjének. S egyre többen kezdik látni, hogy Verhofstadt és vörös brigádja nem az európai értékeket védi, hanem Európa értékein szeretné továbbra is rajtatartani a kezét. Ezekbe a bizonyos értékekbe pedig igen nagy mértékben beletartozik az egyik legprofitábilisabb üzletág, az illegális migráció is.

Aki ezt megérti, annak nem okoz túlságosan sok fejtörést annak eldöntése, hogy ki is itt a fő gonosz.