Győzelmek és valós veszélyek
A győzelem mértékéből mindig le kell vonni a megfelelő következtetéseket. De ennél is sokkal fontosabb, hogy a győzelemnek mindig örülni kell.
„Ha tudod, merről fú a szél, akkor azt is meg tudod mondani, mikor változik az iránya.” (Stephen King)
Hogy a politika terepén mindig is voltak haszonlesők, az nyílt titok. Sőt nem is annyira titok, mint inkább rideg valóság. Hogy ezeket a bizonyos nyerészkedőket mi hajtja? Minden esetben az anyagi haszonszerzés. Ennek érdekében más és más választási ígéretekkel édesgetik magukhoz azokat, akik számára a dörgedelmes fogadalmak nagyobb súllyal esnek a latba, mint az áldozatos munka, az országépítő tettek. De most inkább azoknak és azokkal örüljünk, akik az ország érdekében dolgoznak.
A medve bőre
Ezt a medvét bizony lelőttük. Felesleges tehát azon keseregni, hogy előre ittunk a bőrére, mondván, hogy 14 vagy 15 mandátumot vártunk. 13 (+1) lett. S hogy ez nem kevés, az teljes elferdítése annak, ami történt. Ez ugyanis kifejezetten sok. Nem kell tehát abbéli kesergésünknek hangot adni, hogy lám a DK, lám a Momentum. Mindenki tudta, hogy ez a választás sorsfordító lesz. Éppen ezért mindenki mozgósított, akinek egy csepp esze is volt. Mi is megtettük, ők is megtették.
Nem szabad azonban abba a hibába esnünk, hogy félmillió magyar választópolgárt egy mellényzsebből hetykén kiemelt „komcsi nyuggerek” kártyával melegebb éghajlatra küldjünk csupán azért, mert bedőltek a Dobrev klán populista lózungjainak. Már csak azért sem, mert bár Klára asszony komolyabban most jött elő a fénybe, de azt azért tudni kell, hogy a nadrágot odahaza mindig is ő viselte. Ahogyan férje üzleti sikereit is ő érte el. Ennek a famíliának pedig elég sokan bedőltek már az idők során.
Mi lesz most?
Hogy mi fog történni az elkövetkezendő öt évben, azt játszi könnyedséggel lehet modellezni. A Fidesz-KDNP képviselőcsoportja teszi a dolgát, s próbál majd gátat vetni annak a fajta liberális szenilizmusnak, ami sem múltból, se jelenből nem hajlandó tanulni, a jövőt pedig valamiféle össznépi szeretetvacsoraként kívánja értelmezni. A Fidesz az elkövetkezendő öt évben meg fog teremteni és meg fog erősíteni egy olyan rendszert, amelybe a nemzetállamokban gondolkodókat tömöríti. Amennyiben ez a bizonyos rendszer nem a Néppártban, hanem azon kívül fog elhelyezkedni, akkor magának a Néppártnak a jelentősége úgy fog csökkenni, amilyen hatalmas arányban növekszik majd ennek az új típusú szövetségnek a társadalmi elfogadottsága.
A többiek tervei is kristálytisztán körvonalazhatók. A négyfősre erősödött DK mindent megtesz majd, hogy hazánkat lépten-nyomon besározza, s e tevékenységében csak 2022-ben fog némi szünetet tartani. Ekkor fogja Klára asszony elkezdeni kampányát, melynek lényege az lesz, hogy Magyarországra igencsak ráférne egy női miniszterelnök, ő pedig most éppen ráér. Az MSZP-Párbeszéd képviselője próbál majd valahová csapódni, s mint szomorú gerle, kinek parittyával megölték kedvesét, nem fogja a helyét találni. Ahogyan Gyöngyösi Márton sem. Némi öröm az ürömben, hogy mindkettő bőséges vigaszra lel majd a vastagon kitömött pénztárca látványától.
Az igazi veszély
Sokakkal ellentétben én az igazi veszélyt nem a DK-ban, hanem a Momentumban látom. Fiatal koruk és gátlástalan vehemenciájuk okán ugyanis nyomokban emlékeztetnek az egykori Fideszre. Már ha a hasonlóságok közül leszámítjuk az intelligenciát, a műveltséget és a szakmai hozzáértést. Politikusaik ugyanis – annak ellenére, hogy már most profi módon tudják elhitetni kompetenciájukat – politikai analfabetizmus terén messze verik a mezőnyt. De legalább jobbára ostobaságokalt kommunikálnak, méghozzá azon az alsó tagozatos retorikai szinten, ami már egy MSZMP-s megyei párttitkárnak is vállalhatatlan lett volna a ’70-es években.
Csakhogy ez úgy tűnik, ide most pont elég. Fiatalok, frissek, üdék, s olyan egységesen mondják azt, hogy O1G, hogy korcsoportjukban akár teljesen váratlanul is tudnak fekete lóból derbigyőztessekké avanzsálni. S amennyiben a Fidesz-KDNP nem kínál valós alternatívát a 20-as, 30-as korosztálynak, ez a lépéselőny csak még nagyobbá nőhet a Momentum javára.
Most kell tehát arra a rétegre koncentrálni, amelynek jó része pártpreferencia tekintetében lilába váltott. S ezt a bizonyos réteget nem lehet babaváró programcsomaggal megszólítani, mert nem akar vagy csak később akar gyereket. Nem lehet keresztényi értékekkel megérinteni, mert vallását nem gyakorolja, vagy egyenesen ateista.
***
A győzelem mértékéből mindig le kell vonni a megfelelő következtetéseket. De ennél is sokkal fontosabb, hogy a győzelemnek mindig örülni kell. Ez pedig itt most az öröm ideje. A megfelelő stratégiák kidolgozását pedig nyugodt szívvel bízom azokra, akik ebben nálam sokkal előrébb látnak.