„Good Bless You & God Night!”
(ismeretlen szerző)

Hirdetés

Hogy mivé aljasulhat az ember? Akár még olyan, saját maga karikatúrájává is, aki Isten igéjének palástja alatt az ördögöt akarja kiszolgálni egy képzeletbeli, utópisztikus világban, ahol mindenkinek joga van mindenhez, s mindenki jogát tiszteletben kell tartani, kivéve, ha a primus inter pares, azaz a mindenki felett álló „egyenlő” máshogyan nem dönt.

Hihetetlen, de igaz

Először magam sem hittem el. A saját szememmel kellett látnom (jó Tamásként), amint Emanuel Cleaver metodista lelkész az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának 177. ülését e szavakkal zárja: „amen és awoman”. Mivel szerinte az amen szóban a men-tag férfiakat jelöl, s a gendersemlegesség nevében illik hozzátenni annak női megfelelőjét, az awomant is. Az, hogy emellett a zavaros fejű demokrata képviselő a hindu Brahma istent, valamint a sokak által sokféle néven hívott „istent” is említi, már csak hab a tortán –és a helyzeten az sem sokat változtat, ha, mint utólag magyarázkodott, ez csupán könnyed kis szójáték volt részéről. Nekem pedig József Attila Thomas Mann üdvözlésére írott versének e sora jut eszembe: „s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még…” 

Valóban. Ezek után mi jöhet? Ha már nyelvészet terén is sikerül ennyire alulmúlnunk magunkat. Ráadásul egy olyan korban, amikor évszázadok óta létezik a nyelvészetben a morfológia, azaz a szóalaktan tudománya. Csakhogy e szóhoz, az amenhez nyelvésznek sem kell lenni. Hiszen mindenki tudja, hogy az amen egy igenlést, egyetértést jelentő, héber eredetű szó, aminek jelentése: úgy legyen, teljesüljön. Ebben a tekintetben pedig angol felülvizsgálata és magyarázata legalább annyira botcsinálta, mint a közkedvelt „a szer-etet, a gyűl-ölet” kitétel, mely legalább aranyos, és emocionálisan működik, ha nyelvészeti szempontból totális melléfogás is.

Korábban írtuk

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Túlmutató polkorrektség

Itt azonban nem csupán egyszerű félreértelmezésről van szó, hanem arról, hogy az USA legnagyobb népképviseleti fórumának megnyitóján egy lelkész szándékoltan igazítja szóalkotását az éppen populáris eszmeáramlathoz, nyíltan és nyilvánosan megtagadva ezzel Krisztusba vetett hitét, amiről egyébként Brahma „és a többi isten” említésével, s a hozzájuk való fohászkodásával nem is árul zsákbamacskát. Így gúnyolva ki szántszándékkal egyszerre három világvallást, a kereszténységet, az iszlámot és a zsidó vallást, melyek szintén használják imáikban e szent szót. 

Az emberen borzongás fut végig, ha ennek jelentőségébe belegondol. Egy lelkész tette mindezt. Isten felkent szolgája. Aki ráadásul választott népképviselője egy olyan ország népének, amely ország uralkodó divatáramlatok tekintetében piacvezető. Mindezt pedig akkor tette, amikor tulajdonképp még meg se kezdődött Biden elnöksége. Ha viszont ilyen opciókra számíthatunk, akkor a negatív előjelű lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen lesz. S bárcsak mind olyan vicces töltetű lenne, mint a lelkész szavai utána közösségi hálón keletkezett gendersemleges étlap-kollekció, a menu és a womenu…

Meddig még?

Joggal vetődhet fel tehát bennünk a kérdés: mi jöhet még? Milyen új borzalmak várnak ránk? Mennyi olyan, a kommunizmus éveiből jól ismert „kötelezően ajánlott”, mellőzése esetén büntetőjogilag szankcionált szófordulat, ami bármikor átgyűrűzhet kontinensünkre, megmérgezve ezzel kultúránkat?

Mert ezek az elsőre ártatlannak tűnő minták valójában olyan késleltetett hatású halálos mérgek, amelyek néhány év vagy évtized alatt egész kultúrákat képesek porrá zúzni. Vagy, ami még rosszabb, megteremteni az eredeti kultúra silány, parodisztikus utánzatát, amiről az elkövetkezendő nemzedék már teljes bizonyossággal hiszi azt, hogy ez az eredeti, az egyetlen, az egyedüli igaz. 

Mert nem elég, hogy tanúi vagyunk egy ilyen teljesen nyíltszínű, burkolatlan vallásgyalázásnak, de azt is látnunk kell, hogy mindez következmények nélkül marad. Egyesek bólogatnak, mások megmosolyogják kicsit, de benne marad a társadalom szövetében, beléje épül, akár a rákos szövet. E hasonlat mentén haladva márpedig csak akkor éljük túl maradandó károsodás nélkül e folyamatot, ha az ártó részeket még a kezdeti stádiumban könyörtelenül kivágjuk magunkból. Illetve, ami még jobb, egy olyan szerhez folyamodunk, ami lelkünk természetes immunitását olyannyira megnöveli, hogy azon a pokol kapui többé nem vesznek erőt.

***

Ilyen immunerősítő szer az ima. Használjuk bátran! Imádkozzunk magunkért és szeretteinkért, imádkozzunk azért, hogy képesek legyünk egy jobb világot teremteni.

S főként – kiváltképp ezekben az időkben – imádkozzunk az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusáért, hogy több istentelen baromság idén már ne hangozzék el épületének falai között!