Karácsony a deltában
Karácsony Gergely igazat mondott!
Nagy esemény ez, hiszen nevezett jellemtelen balliberális leginkább zárt körben tesz ilyet (lásd 2017-ből: „alapvetően az az érzésem, hogy a f…ért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem”).
Most mégis helytálló mondat hagyta el a száját, miközben büszkén átadta az úgynevezett Haller-deltát, azaz a Haller utcai és a Soroksári úti villamosvonalat északi irányban összekötő sínpárt. Az 1,8 milliárd forintból elvégzett beruházást Bolla Tibor, a BKV elnök-vezérigazgatója az év egyik legjelentősebb közlekedésfejlesztésének nevezte – ő is igazat mondott, annál komolyabb újítás valóban nem történt, mint hogy a Keleti pályaudvartól immár 34 perc alatt is el lehet jutni a Jászai Mari térre, ráadásul átszállás nélkül, míg eddig ezt csupán átszállással lehetett megtenni, és így az út busszal és 4-6-os villamossal 12, 2-es metróval és 2-es villamossal 11 perc volt. A jövőben azonban végre lehetőség nyílik háromszor annyi ideig utazni a Margit híd pesti hídfőjéhez, bár a metrópótló busz is új lehetőséget teremt, a Nagyvárad tértől a Nyugati pályaudvarnál a 4-6-osra átszállva pont 18 perc alatt lehet elérni a Jászai Mari teret.
Egyszóval kellett a Haller-delta, mint egy falat kenyér, merthogy ez nem csak a látványterveken néz ki jól, hanem a valóságban is, állapította meg Karácsony.
Mármost persze nem ez a mondata volt igaz, hanem az, amit az 1,8 milliárdból megépített hosszú kerülőút avatásán a budai fonódó villamosról mondott. (Mivelhogy a Haller-deltácskát diadalmasan párhuzamba állította az előbbi nagyszabású, évtizedek mulasztását pótoló kötöttpályás rendszer kiépítésével.)
„Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb közlekedési fejlesztése volt a budai fonódó villamoshálózat, amely több önkormányzati cikluson átnyúlva valósult meg” , mondta tehát Karácsony, és ez így volt: azt a vállalkozást kezdődött a Demszky-korszak utolsó évében parttalan huzakodással, majd elkövetkezett Tarlós István első főpolgármestersége, amikor a szócséplés helyébe tettek léptek, Tarlós István második főpolgármestersége idején pedig át is adták adták. Kétségtelenül helytálló tehát a ciklusokon átívelés, ami minőségi különbséget is jelentett.
Sajnálatos, hogy a hagyomány megszakadni látszik, hiszen számos előkészített közterület-rehabilitációt és közlekedésfejlesztést lefújt a főváros tavaly tévedésből hatalomba szédelgett gyurcsányista vezetése, a hármas metró ugyancsak az előző ciklusban elkezdett felújítása pedig máris csúszni, drágulni, vagyis közröhejbe és botrányba fulladni látszik, nemkülönben a jobb sorsra érdemes Lánchíd sürgető rekonstrukciója.
Hálát adhatunk tehát a Fennvalónak, hogy a budai fonódó második ütemét is előkészítette a Tarlós-féle városvezetés, a magyar állam pedig meg is fogja valósítani – ha Karácsonyra és a mögötte szerencsétlenkedőkre várnánk, egy kapavágás sem valósulna meg, és csak a Haller-delta értelmén gondolkodhatnánk jobb időkre várva.