Fotó: shutterstock.com/fckncg
Mönchengladbach zászlaja
Hirdetés

Ezernégyszáz Borussia-rajongó utazott el Törökországba, hogy lássa a meccset, és a helyszínen szurkolhasson az otthoniaknak. Ám már a kezdetekkor nehézségek érték őket, a török rendőrség ugyanis akadályoztatta belépésüket a stadionba. Ennek következtében dulakodás alakult ki, melynek során átmenetileg őrizetbe vettek két német szurkolót, akik állítólag megütötték a rendőröket – a videófelvételek azonban a német sajtó szerint épp ennek ellenkezőjéről tanúskodnak.

Ezt követően, a sportlétesítménybe megérkezvén a németek újabb akadályba ütköztek. A rendőrség minden drukkertől elkobozta a náluk lévő zászlókat, melyek Mönchengladbach város címerét ábrázolták. Az ok igen egyszerű: a címer jobb felén egy kereszt található.

Habár utánaolvasva megtudhatja az ember, hogy az alsó-rajnai település jelképén fellelhető ábrázolások történelmi vonatkozással bírnak, úgy tűnik, e tekintetben nem tájékozódtak az isztambuli hatóságok. Könnyebb a vallási előítélet útján, erőből „megoldani” az ügyet.

A német klub sportigazgatója, Max Eberl rendőrdiktatúrát emleget. Mint elmondta, bizarr és groteszk jelenetek elevenedtek meg a rendőri zaklatással, mivel szerinte ilyesmire napjaink Európájában nem számít az ember.

A város polgármestere is kiállt a csapat mellett – Hans Wilhelm Reiners úgy nyilatkozott, elfogadhatatlan a futballrajongók vegzálása a címeres zászlók miatt. 

Ezen ügytől persze nem hangos a sajtó. Sem a honi, sem pedig a külföldi mainstream média nem kongatott eddig vészharangokat az iszlám országok vallási sokszínűséget támadó gyakorlata miatt. Ellenben akkor, ha az iszlamofóbia vádja bárkire rávetül (függetlenül attól, hogy valóban muszlimellenes cselekedetről van-e szó), az összes baloldali lap hasábjain hangzatos publicisztikákat közölnek, melyekben a haladó újságírók a kirekesztés és a fasizmus netovábbja ellen emelik fel a hangjukat, afféle két lábon járó morális iránytűként funkcionálva.

Ebben az esetben is kiválóan tetten érhető a politikai korrektség totalitárius mivolta, és elképesztő kettős mércéje. Az iszlámnak szabad. A keresztény vallásoknak nem.

Bizonyára következmények nélkül marad a német drukkereket ért rendőri inzultus, és az UEFA nem fog cselekedni esetleges kártérítésük és az isztambuliak megbüntetése ügyében. Ám tegyünk egy gondolatkísérletet! Vajon amennyiben egy Budapesten játszott meccs előtt a hazai rendőrség mohamedán szimbólumokat tartalmazó tárgyakat foglal le, abban az esetben érné szankció a magyar felet? 

A kérdés persze költői.

A helyzet tehát továbbra is változatlan. Míg a mi öreg kontinensünkön az európai ember önként és dalolva feladja vallási, nemzeti és kulturális identitását, és éppen térdre borul az iszlám előtt, addig a muszlim országokban mérhetetlen intoleranciát mutatnak a zsidó-keresztény kultúrkörrel szemben.

Az efféle esetek tömegessé válása ellenére is azt mondhatjuk: még mindig nem késő leszállni az önfeladás csuklós buszáról. De vigyázz, Európa! Már csak néhány megálló a végállomás.