Korunk Che Guevarája – Karácsony Gergely

„Semmi sem áll ellen hosszan az igazságnak: lehet támadni, de sohasem lehet legyőzni.”
(Loyolai Szent Ignác)

Még szinte el sem kezdődött a kampány, máris gombamódra nőnek ki a politikai közbeszéd ellenzék által trágyázott talajáról a különböző „korszakos” és „fajsúlyos” kijelentések. Közülük az egyik legutóbbi nem más, mint Karácsony Gergely felhördülése annak okán, hogy a rendőrség… nyomoz. 

*** 

„A mai naptól senki sincs biztonságban ebben az országban.”

Így kommentálta Karácsony Gergely azt a rendőrségi nyomozást, amely a Városháza körüli feltételezett korrupciós ügy miatt vette kezdetét. Majd hozzátette:

„A mai naptól kénytelenek vagyunk úgy tekinteni a nyomozóhatóságokra, mint akik a Fidesz-kampány kiszolgálói.”

A legjobb védekezés a támadás – szokták gyakorta mondani, hiszen még az oktalan varangy is tudja, hogy ha felfújja magát, s így nagyobbnak látszik, van esélye az elriasztásra. Csakhogy itt nem holmi békáról, egyszerű kisemberről van szó, hanem Magyarország fővárosának első (egyesek szerint az utolsó) emberéről.

S ha szavait a polgári engedetlenség tükrében vizsgáljuk, akkor is oda jutunk, hogy ez már valami egészen más. Olybá tűnik, mintha Karácsony a szuverén városvezetés ürügye alatt valamiféle államot kívánna létrehozni az államban, kivonva magát annak joghatósága alól. Kivéve persze, amikor pénzügyi segítségről van szó. 

Nem lehet ugyanis szimpla polgári engedetlenségnek nevezni azt a kijelentést, ami feketén-fehéren, bárki számára érthetően fogalmazva azzal vádolja a kormányt, hogy erőszakszervezetét diktatórikus célokra használja. Ez nem szimpla engedetlenség, hanem egyértelmű lázítás a fennálló demokratikus rend ellen. 

***

Érdekes Karácsony fogalmazása is. Nyomozóhatóságot említ, s ezzel szétválasztani igyekszik az igazságszolgáltatás ágazatait, talán abban reménykedve, hogy a Gyurcsány Ferenc regnálása idején mesterségesen, saját hívekkel felduzzasztott bírói kar elé kerülve kedvezőbb bánásmódban részesül, már legalábbis az „orbáni pribékeknek” nevezett rendőrséghez és ügyészséghez képest. 

S hogy mostantól senki sem lenne biztonságban Magyarországon? Ez a próbálkozás egy olyasfajta hazugság-imágó, ami bátorságbeszédnek álcázva valójában a saját maga által indukált ellentmondásba rángatja bele hangoztatóját. 

Különösen sérelmesnek tekinthető ez már csak azért is, mert a rendőrség mint az állam által kizárólagosan működtetett erőszakszervezet a fővárosban is jelen van. Ha tehát Karácsony ennyire autokratikusnak ítéli meg működését, az akár oda is vezethet, hogy a főpolgármester ennek ellensúlyozására valamiféle árnyékszervezetet hoz létre, esetleg mondjuk a közterület-felügyelők jogkörének kibővítésével.

Hasonló próbálkozásra volt már példa nem is olyan régen, amikor a Jobbik a valóságot és a fikciót összemosva, azaz igazságágyra helyezett hazugságcsomagba burkolva életre hívta a Magyar Gárdát. Ott pontosan ilyen kijelentések hangzottak el, megemlítve még az illegitim államformát, az Alaptörvény semmisségét, s más, hasonlóan képtelen dolgokat. 

***

Karácsony Gergely semmire nem hivatkozik, egyszerűen csak kijelent. S ahogyan közeledünk április elejéhez, ezek a kijelentések egyre sarkosabbakká, egyre radikálisabbakká válnak. 

S ha bármiben is el lehetne marasztalni a rendőrséget, az pontosan az, hogy az efféle, a demokratikus renddel való egyértelmű polgári szembehelyezkedésre buzdító nyílt uszítások nem vonnak maguk után azonnali jogkövetkezményt.