Kudarcos visszatérés

Az elmúlt hétvégén méltán Koncz Zsófia ragyogó győzelmére terelődött a magyar közvélemény figyelme. Ám a borsodi időközi mellett Ausztriában is voksoltak október 11-én: tartományi szintű választást tartottak Bécsben, az osztrák főváros új vezetését megválasztandó. Az eredmények egyértelmű képet adnak – a baloldalnak győzelmet, a szétaprózódott jobboldalnak pedig kiábrándító vereséget hozott a vasárnapi szavazás.

De miért is tartanak egy településen, a fővárosban tartományi szintű választást? A válasz egyszerű: mivel Bécs fővárosi jellege miatt az osztrák közigazgatás különálló egységét képezi, így önálló tartományként funkcionál. 

A vasárnapi választáson megerősítette pozícióit a szociáldemokrata SPÖ, hiszen 43 százalékot szerezve 3,5 százalékal javított előző választási eredményén. Kurz kancellár pártja, a konzervatív ÖVP bár megduplázta szavazati arányát, mégis az elért 18,5 szézaléka utcahosszal elmarad a baloldal mögött. A Zöldek stagnáltak, 12 százalékon végeztek.

A valódi pofon a jobboldal további erőit érte.

Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) teljes mértékben összeomlott. A jobboldali értékek korábbi erőteljes reprezentánsa, az Ausztria előző kormányát jobbra húzó erő történelmi vereséget szenvedett Bécsben. 9 százalék körüli eredménye 22 százalékkal (!) kevesebb a párt 2015-ös támogatásánál. Az osztrák főváros legerősebb jobboldali pártjából, a legutóbbi, csaknem győztes pozícióból az egyik leggyengébb alakulattá avanzsáltak. Ennek okai között lehet a tavalyi Ibiza-botrány bélyege, ami az FPÖ-n ragadt, de Strache kilépése és pártalapítása is megingathatta a Szabadságpárt hagyományos szavazórétegét. Problémát jelenthetett még, hogy az FPÖ megmaradt prominenseinek köre, így például Norbert Hofer elnök nem tudott markáns és erélyes alternatívát mutatni – és nem is olyan kiemelkedő személyiség, mint az egykori alkancellár.

Ami HC Strachét és új alakulatát illeti: az osztrák közéletet évtizedes távlatban alakító politikus újbóli felbukkanása nem úgy sikerült, ahogy eltervezte. Strache korábban a 15 százalékos eredményt célozta meg, ami egy májusi online közvélemény-kutatás szerint nem tűnt lehetetlennek. Ám Kovács László örökbecsű mondása mindig rámutat, hogy nem ezek a felmérések a lényegesek, hanem a megnyilvánult választói akarat. Strache listája 4 százalékot ért el, így nem jutott be az új bécsi törvényhozásba. Kudarcos visszatérése után alighanem a politikai túlélés lesz a pártvezér célja. Az eredmény megmutatta, hogy személye a vörös fővárosban nem vonz annyi szavazót, mint amennyire számított, így – bár komoly terveket tett le az asztalra – az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt kell helyeznie programjára.

Ám még mielőtt a progresszív média és politikum már éltében eltemetné Strache pályafutását, fontos egy másik szempontot is előtérbe helyezni: ez pedig a vidék. A hagyományosan baloldali Bécsben nehéz érvényesülni, ám a vidék Ausztriájában komoly szavazóbázissal rendelkezik a jobboldal – és az is egészen biztos, hogy az FPÖ-ből kivált Strache személyét továbbra is tömegek támogatják a kisvárosokban és a falvakban. Egy sikeres visszatérésre tehát van még esélye a korábbi kormányfő-helyettesnek, ha a következő parlamenti választásokig kitart és erős jelenléttel tudja tematizálni az osztrák politikai életet.

Az európai nagyvárosokban történő kozmopolita térnyerés tendenciája folytatódik. Hiába a V4-ek egyértelmű iránya és közös politikája, Karácsony Gergely kiválóan kvaterkázik Prága, Varsó és Pozsony baloldali főpolgármestereivel. Ebbe a sorba fog illeszkedni a régi-új bécsi városvezetés, holott Ausztriában is a jobboldali Sebastian Kurz vezeti a kormányt.

A „haladó” főpolgármesterek tehát Bécstől Prágáig, Varsótól Budapestig továbbra is a konzervatív értékek ellen fognak hangolni, és a nemzetekfelettiség doktrínáját fogják erőltetni a nemzetállami működés ellenében.

Ám akad jó hír is. A kormány a helyén van – a visegrádi négyeknél és Ausztriában egyaránt. Ez pedig nagyságrendekkel fontosabb, mint az egyes fővárosok vörös báróinak túlértékelt szerepe.