„A legtöbb ember kilencven százalékig a múltban él, hét százalékig a jelenben, úgyhogy csak három százaléka marad a jövőre.”
(John Steinbeck)

Hirdetés
Fotó: MTI/Soós Lajos, szerk.
Vadai Ágnes, Németh Angéla, Kunhalmi Ágnes és Bősz Anett

Vajon van-e, lehet-e lejjebb? Folyton-folyvást ezt kérdezzük magunktól, látva az ellenoldal szócsöveinek megnyilatkozásait. S az élet állandóan rácáfol azon kijelentésünkre, hogy nem, innen már nincs út lefelé. A liberális úttörők bármikor, erőlködés nélkül tudnak ösvényt vágni a jóízlés és az értelem dzsungelén át a posztkommunista kopár nihil felé. 

Szép termés

Az utóbbi hetek (vagy inkább napok) baloldali hírtermése még azokat is sok esetben megdöbbentette, akik egy gyékényen árulnak a magukat felvilágosultnak hazudó véleményalkotókkal. Citáljunk ide a teljesség igénye nélkül néhány „gyöngyszemet”! Kezdve azzal, hogy Bősz Anett szerint Orbánnak gyereket szülni nem szabad, mert a magyar nők nem szülőautomaták. Folytatva a sort Vágó Istvánnal, aki karácsonyra időzítve követett el Krisztus-gyalázást. Nem sokkal ezután Vadai Ágnes volt férje, a Karácsony Gergely főpolgármester által frissen pozícióba emelt Egerfai József publikálta véleményét Gesztesi Károlyról, miszerint a színész inkább celeb, mint művész, és amúgy is „össztársadalmi hasznosság alapján” (sic!) nem annyira fontos halott.

A sort hosszan lehetne folytatni, például az egy éve Franciaországba „emigrált” meg nem értett művész Schilling Árpáddal, vagy az Izraelbe kitelepült Dániel Péterrel. Ők ketten idegenből ontják ránk a habzó szájú Orbán-gyűlöletet. Ám náluk is érdekesebb állatorvosi ló a Párbeszéd országgyűlési képviselője, Kocsis-Cake Olivio. Ő a napokban azon összeesküvés-elméletével örvendeztetett meg minket, miszerint a kormány biztos titkos kísérleteket folytat Pakson, mivel az atomerőmű mostani teljesítménye kiugróan átlag feletti. Reméljük, a nem túl okos honatya olvasta Csibra Tibor kollégám gondolatait, idézem: 

„Mivel a paksi létesítmény a Dunából nyeri ki a hűtővizét, a blokkok villamosenergia-termelése megnövekedik, ami egy közismert fizikai-hőtani jelenség.”

Hát ennyi. Mármint a racionális válasz az ostoba, idióta, kisiskolás kérdésre. Csakhogy sajnos maga a kérdésfelvetés az, ami a legtöbb ember fejében gyökeret ver. Hogy hát már megint ez a fránya kormány kísérletezik itt a fejünk felett, aztán majd jön az ezüst-kolloidos permetezés meg a meddővé tevő vitaminok…

Agykultivátorok társasága

Vannak ugye az észkombájnok. Ezek az első látásra okos, értelmes emberek, akik mindenhez (is) értenek. S tiszta szívvel mondanám, hogy a fenti megszólalók is ezek csoportját erősítik, de nem. A dolog ennél sokkal veszélyesebb, s ez nem összeesküvés-elmélet, hanem összeesküvés-gyakorlat. Ezek az emberek inkább a kultivátor, azaz talajlazító (v.ö. társadalomlazító) szerepét hivatottak betölteni. Itt-ott elhintett pici információmorzsákkal akarnak rést ütni a józanság pajzsán, hogy az utánuk jövő nagyobb erők (v.ö. ellenzéki választási koalíciók) a kellő időben a rendszer legközepéig tudjanak hatolni, méghozzá minden komolyabb erőfeszítés nélkül. Ezek a kis pénzből vagy teljesen ingyenesen végrehajtott partizánakciók rövid, de annál döbbenetesebb álhíreket plántálnak bele a választópolgárok fejébe, méghozzá úgy, hogy azokat az esetleges helyreigazítás sem tudja többé kitörölni onnan.

Ennek szemléltetésére elegendő két példa. A kormány több ezer milliárdos kórházrekonstrukciós és egészségügyi fejlesztési programjának minden vívmánya tökéletes feledésbe merül annak a hamis propagandaszólamnak a fényében, hogy „stadionok helyett kórházakat”. Még az sem számít, hogy pont Karácsony és bandája csáklyázta meg a budai szuperkórház építésének tervét. A másik ilyen közszájon forgó koholmány azt próbálja a választópolgárok fejébe plántálni (igen nagy sikerrel), hogy a Fidesz–KDNP kormányzó szövetségen belül, valamint magán a Fideszen belül is belső hatalmi harcok zajlanak. Tulajdonképpen az összes álhír ez utóbbi köré összpontosul, s azt hivatott elérni, hogy a választók körében 2022-re kormányváltó hangulat legyen.

Minden, de minden hazugság, a kórházak helyzetéről, a családvédelmi akcióterv pocskondiázásáról, s más egyébről szóló álhírek ezt a célt hivatottak beteljesíteni. Ez ellen pedig csak egyet tehetünk: rá kell bírni a polgárokat a gondolkodásra. 

Gondolkodni nem szégyen

Félreértés ne essék, nem azt mondom ezzel, hogy mindenki velünk együtt gondolkodjon, hanem hogy velünk egyszerre, a tények ismeretében. S azt sem állítom, hogy most csak mi, kormánypártiak gondolkodunk. Igen sokan vannak a velünk ellentétes oldalon is olyanok, akiknek rendkívül szimpatikus a kormány jónéhány intézkedése. Azonban az a fajta társadalmi kiközösítettség, ami az egyes érdekszférákba tartozó csoportok egyes tagjait éri akkor, amikor akár speciális kérdésekben is, de nyíltan vállalják szimpátiájukat, a többséget bizony elriasztja a nyílt állásfoglalástól. S még valamitől, amitől sajnos az utóbbi években elszoktunk: a személyeskedésektől mentes érdemi vitától. Szentül hiszem, hogy amennyiben ez a vitakultúra megteremtődik Magyarországon, rengetegen lesznek olyanok, akik többé nem oldalakban, hanem nemzetben gondolkodnak. 

Ezek a gondolkodók abban a pillanatban rá fognak jönni arra, hogy a kormány 15 millió magyar kormánya, s hogy Orbán Viktor 15 millió magyar ember miniszterelnöke. Mert ahogyan a családtámogatási rendszer sem tartalmaz olyan kitételeket, amelyek a kedvezményezetti feltételeknél pártpreferenciához kötnék a támogatási jogosultságot, úgy a kórházak sem szelektálnak, s a stadionokba is beülhet bárki, akármilyen sporteseményre. Valamint egyre bővülő és modernizálódó úthálózatunkat is használhatja bárki széles e hazában. 

***

A politikát emocionálisan megközelíteni lehet ugyan, de óriási hiba. A ráció az egyetlen, ami a haladást működteti, s ami garantálja egy ország társadalmának folyamatos jólétét, illetve a jólét elérésének lehetőségét. Pillanatnyi rossz döntések okozta pillanatnyi kudarcok persze mindig is lesznek. De az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy ezeket a hibákat rendre kijavítják. Közben pedig józan gondolkodással kell elkerülnünk, hogy hassanak ránk a nyugatról ideimportált felforgatók nyugatról ideimportált gondolatai. Mert lassan már a Nyugat is mást gondol.