Magyargyűlölő románnak hálálkodott az MTA elnöke
A magyar kormány elleni fenekedés immár határokon átnyúló internacionalista drúzsbapusziban is testet öltött.
Múlt pénteken Kolozsváron borult román kollégája nyakába a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Lovász László és Ion Aurel Pop a találkozóról kiadott közlemény szerint a két intézmény közötti együttműködésről és az eddigi megállapodások „pozitív aspektusairól” beszélgetett.
Jellemző módon a két jeles tudós szót sem ejtett a történettudomány tényeinek meghamisításán alapuló úzvölgyi autodaféról, és nem került terítékre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nevének titokban történt románosítása sem (az intézmény múlt hét óta Emil Palade román származású amerikai sejtbiológus nevét viseli.) Lovász László azt sem hozta szóba, hogy 2017 áprilisában a Román Tudományos Akadémia olyan csoportot hozott létre, melynek feladata többek között a „románellenes magyar információs hadviselés” elleni fellépés. Ennek legbuzgóbb szorgalmazója történetesen Lovász újdonsült kebelbarátja volt, aki – akkor még mint a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora – hosszas előadásban fejtegette, hogy Magyarország „különleges főosztályt” hozott létre a tavalyi román centenárium aláásására, tagadva Erdély román identitását.
Sajnos Ion Aurel Pop félelmei alaptalanok voltak, ellenben az általa „különleges főosztálynak” titulált testület történetesen az MTA Lendület Trianon 100 kutatócsoportja, melynek tevékenysége – fogalmazzunk finoman – a legkevésbé sem mondható konfrontatívnak. Ezért indokolt lett volna Lovász László részéről némi udvarias szemrehányás. A budapesti vendég ehelyett megköszönte Ioan Aurel Popnak, hogy a Román Tudományos Akadémia az MTA és a magyar kormány szakmai vitájában az előző mellé állt.
Lovász László tehát annak a román akadémiai elnöknek hálálkodott minap Kolozsváron, aki légből kapott víziókkal küzdve beletörölte a lábát Magyarországba és a Magyar Tudományos Akadémiába. Annak a Ioan Aurel Popnak, aki akadémiai elnökként szemérmetlenül letagadta az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban az erdélyi nemzeti közösségeknek adott ígéreteket. Annak, aki az Erdély Románia általi megszállását ünneplő tavalyi centenárium kapcsán azt üzente Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek (és személyén keresztül a magyar közösségnek), hogy „ha nem ismered el a nemzeti ünnepet, nem élhetsz ebben az országban”, és aki tavaly márciusban az Adevărul (a román Népszabadság) napilapnak azt mondta, „az RMDSZ és más romániai magyar szervezetek vezetőinek tudniuk kell, hogy a nemzeti ünnep megtisztelése bármelyik ország polgára számára kötelesség. Itt nem arról van szó, hogy valakinek örömre vagy bánatra van-e oka, hanem közjogi és állampolgári kötelességről.”
És aki egy 1985-ben Aristotel Stamatoiu tábornok, az akkori Külügyi Hírszerző Központ vezetője parancsára naprakészen összeállított névsor szerint szorgalmasan együttműködött a hírhedt román kommunista állambiztonsági szoglálat, a Securitate 0225-ös egységével, mely az emigráns románokat figyelte meg.
Nem csoda tehát, hogy gyűlöli és rágalmazza Magyarországot és fenyegeti az erdélyi magyarokat, akikkel kötelezően megünnepeltetné saját gyarmatosításukat. De hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke hálát rebeg ennek a magyarellenes történelemhamisítónak, az erkölcsi értelemben maximálisan kimeríti a hazaárulás fogalmát.