Régi politikai szabály, hogy akié a múlt, azé a jövő. Ezzel azonban van egy nagy baj: a múlt nem akar alkalmazkodni a politikai elvárásokhoz, makacsul ragaszkodik önmagához. Ilyenkor a politikus egyszerű trükkhöz folyamodik: számára előnyös múltat hazudik, abban bízva, hogy ha elég kitartóan és elég sokáig teszi, a múltat is birtokba veheti, legalább az emberek emlékezetében.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata, archív

Hosszú cikkben ostorozza a kormány migránspolitikáját Hargitai Miklós a Népszavában, bevetve az összes ellenzéki trükköt, amelyeket ilyenkor be szoktak vetni. Például a múlt meghamisítását. Ezt írja: „…német szemszögből az egész krízis úgy indult, hogy hézagos regisztrációval, kontroll nélkül ráengedtünk a nyugati határra több mint kétszázezer menekültet, akiket a sakk-matt helyzetbe hozott német kormány befogadott.”

Olyan régen lett volna 2015 szeptembere, hogy a szerző már nem emlékszik az akkor történtekre? Aligha hihető. Sokkal inkább arról van szó, hogy tudatosan hazudik másik múltat, olyat, ami a saját érveléséhez igazodik.

Holott mindnyájan pontosan emlékszünk: az egész krízis úgy indult, hogy a magyar kormány – betartva a minden uniós tagországra kötelező nemzetközi egyezményeket – NEM engedte rá a nyugati határra a migránsokat. Akkor pontosan az volt a vád a magyar kormány ellen, hogy ezt teszi. Hogy itt tartja őket, holott tovább akarnak menni.

Ekkor indultak neki a migránsok gyalog a határnak, ekkor szerveztek Bécsből taxi konvojt a Keletinél rekedt migránsok „kimentésére”, és ekkor küldött Angela Merkel biankó meghívót a világ összes migránsának. A német meghívást, a Willkommenskultur meghirdetését KÖVETŐEN döntött úgy a magyar kormány, hogy menjenek.

De mert előre látni lehetett, hogy ennek nem lesz jó vége, Magyarország lezárta a déli határait, nehogy utólag, az amúgy be nem tartott egyezményekre hivatkozva ide lökjék vissza azokat a migránsokat, akiket mégsem látnak szívesen.

Pedig most már megtennék. Erre azonban csak egy közmondással felelhetünk: eső után köpönyeg. A valódi múlt mellettünk áll.