Fotó: Fortepan / Fortepan/Album023
Hirdetés

Már hosszú ideje megfigyelhető a hazai baloldal azon törekvése az 1956. évi forradalom és szabadságharc évfordulói kapcsán, hogy azt egy olyan baloldali eseménynek állítsák be, mely a szocializmus egy javított változatáért küzdött. A baloldal narratívájában 1956 reformkommunista kísérlet, melynek vezetője Nagy Imre mint „a forradalom miniszterelnöke”. Ebben a baloldali értelmezésben a pesti srácok csupán mellékszereplők, sőt nagyrészük köztörvényes bűnöző. Nézzük meg, hogy Nagy Imre a forradalom és szabadságharc tizenhárom napja (október 23–november 4.) alatt, valójában a „forradalom miniszterelnöke” volt-e!

Október 23-án, amikor kezdetét vette a forradalom, Nagy Imre otthonában tartózkodott délben megebédelt, majd lefeküdt egy délutáni szunyókálásra. Gondoljunk bele, miközben egyetemisták tüntetnek, a Petőfi-szobornál, Nagy Imre otthonában békésen alszik. A leendő miniszterelnök csak estefelé ment be a Parlamentbe, melynek erkélyéről kora este beszédet intézett a tömeghez. Azt, hogy mennyire nem értette meg a forradalmi helyzetet jól mutatja, hogy beszédét „Elvtársak!” megszólítással indította, amire a tömeg zajongással válaszolt.

A következő napon az MDP Központi Vezetősége Nagy Imrét kinevezte miniszterelnökké. Érdemes kihangsúlyoznunk, hogy Nagy Imre attól az MDP-től kapta a miniszterelnöki széket, mely 1948 óta a kommunista diktatúrát működtette hazánkban. Ezért nem lepődhetünk meg, hogy kormánya nagy részét régi sztálinisták alkották. Jól mutatja ezt, hogy a kormánya hivatalba lépésének első napján gyülekezési tilalmat és statáriumot vezetett be. Az indoklás szerint: „Fasiszta, reakciós elemek támadást intéztek középületeink ellen és megtámadták karhatalmi alakulatainkat.” 

Az indoklásban szereplő „fasiszta, reakciós elemek” a pesti srácok voltak, akik kirobbantották a népfelkelést, és rövid idő alatt felkelő központokat (Széna tér, Corvin köz, etc.) hoztak létre, majd október 24-én felvették a fegyveres harcot a Budapest elfoglalására érkező szovjet csapatokkal. 

Korábban írtuk

Ezen a ponton meg kell állnunk és cáfolnunk kell a balliberális oldal által az 1989-90-es rendszerváltás után felépített Nagy Imre-mítosz egyik fontos elemét, mely szerint az 1956-os forradalmat Nagy Imre és a köré csoportosuló reformkommunisták készítették elő. Úgy véljük, hogy az 56-os forradalmat nem a reformkommunisták készítették elő, hanem az a harag, mely a nép körében felhalmozódott a kommunista diktatúra évei alatt. Magyarul 1956 forradalmát a nép csinálta, nem a reformkommunisták!

Október 25-én délelőtt került sor a Kossuth-téri sortűzre – valószínűleg az ÁVH lőtt a tömegbe –, ugyanezen nap délutánján Nagy Imre újabb szovjet csapatok bevetését kérte a fegyveres felkelők ellen! Gondoljunk bele, az ország miniszterelnöke saját népe ellen kéri a szovjet megszállók segítségét! A következő napokban a pesti srácok tovább folytatták a fegyveres küzdelmet a szovjet hadsereg ellen. Miközben az MDP vezetése, soraiban Nagy Imrével, „az ellenforradalmi csoportok” elleni küzdelemről beszélt. 

Az ezt követő napokban Nagy Imre ide-oda kapkodva, több egymásnak ellentmondó lépést tett. Bevette kormányába a kisgazda Tildy Zoltánt és Kovács Bélát, ezzel egyidőben pedig honvédelmi miniszterré nevezte a hithű kommunista Janza Károlyt, aki első parancsában elrendelte, hogy a Néphadsereg egységei fokozottan küzdjenek a fegyveres csoportok ellen.

Október 28-án Nagy Imre meghátrált a felkelők előtt, a Magyar Rádióban bejelentette, hogy az egyetemisták által október 23-án megfogalmazott követelések „egy részét” kormánya teljesíti. Ennek jegyében bejelentette, hogy a szovjet csapatokat kivonják Budapestről (tehát nem az országból), megszervezik a Nemzetőrséget (melybe a pesti srácok is beléphetnek). Beszédében a korábbi ellenforradalom jelző helyett a „nemzeti demokratikus mozgalom” jelzőt használta. A baloldali történészek ezt úgy értékelik, hogy Nagy Imre a forradalom élére állt, ezt nevezik ők a „fordulat napjának”. Úgy véljük, hogy ez egy helytelen értékelés. Valójában Nagy Imre kényszerből (a fegyveres ellenállás sikerei) miatt fogadta el az október 23-i követelések egy részét. Részéről ez egy taktikai lépés volt, kormányát a hatalmát megőrizni akaró MDP mozgatta. A régi sztálinista kommunisták Nagy Imre előtérbe tolásától várták a forradalom pacifikálását. Ehhez a célhoz arcát és nevét adta. Így a „fordulat napja” kifejezés csupán egy újabb eleme a hamis Nagy Imre mítosznak.

A fegyveres felkelők nem hittek a miniszterelnöknek, ezért nem sikerült őket pacifikálni. Ezekben a napokban a Nagy Imre-kormánynak sem tekintélye, sem hatalma nem volt. Ennek orvoslására október 30-án ismét átalakította kormányát, ennek során bejelentette, a többpártrendszer engedélyezését, és az 1945. évi koalíciós rendszerhez történő visszatérést. Október utolsó napján sorsdöntő esemény történt Moszkvában: a szovjet pártvezetők úgy döntöttek, hogy fegyverrel vetnek véget a magyar forradalomnak. Ennek jegyében november első napjánfriss szovjet csapatok lépték át a magyar-szovjet határt. Ugyanezen, napon Nagy Imre bejelentette a Varsói Szerződésből történő kilépést és deklarálta Magyarország semlegességét. Este 10 órakor pedig egy rádióbeszédben Kádár János bejelentette, hogy megalakult az új kommunista párt, az MSZMP. Ennek vezetőségében ott találjuk Kádár Jánost és Nagy Imrét! Érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy a Kádár-diktatúra egypártrendszerét működtető MSZMP egyik alapítója Nagy Imre. Ez a tény attól függetlenül igaz, hogy egy két évvel később az MSZMP vezetői akasztatják fel Nagy Imrét.    

Kádár beszéde valójában felvételről szólt, Kádár és Münnich Ferenc titokban Moszkvába repült, hogy tárgyaljon a szovjet pártvezetőkkel. Ez egyértelműen hazaárulás volt, ezt Kádár azzal mélyítette el, hogy november 4-én Szolnokon megalapította a „magyar forradalmi munkás-paraszt kormányt”, mely behívta a szovjet csapatokat, melyek még ugyanezen a napon általános támadást intéztek Budapest, és a nagyobb városok ellen. A főváros védői, a pesti srácok felvették a harcot a támadókkal. 

Eközben Nagy Imre az alábbi beszédet mondta el a Rádióban: „Itt Nagy Imre beszél… Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”

 A beszéd egyik kulcsmondata – „a kormány a helyén van”– egy hatalmashazugság volt. Nagy Imre és kommunista elvtársai ekkor már nem tartózkodtak a Parlamentben, a jugoszláv követségen kértek és kaptak menedéket.     

Mindezek után címben feltett kérdésre az alábbi választ adjuk: a forradalmat és szabadságharcot a nép, egyetemisták, munkások, indították el, és harcolták végig. A forradalom célja a kommunista rendszer megdöntése és a nemzeti függetlenség kivívása volt. Ezzel szemben a Nagy Imre és elvtársai csupán a kommunista rendszer reformjára törekedtek. Nagy Imre és a pesti srácok szerepét a forradalom ás szabadságharcban az alábbi két mondattal lehet a legjobban lefesteni: Nagy Imre nem a forradalom miniszterelnöke volt, hanem miniszterelnök volt a forradalom alatt! A forradalom igazi hősei a pesti srácok voltak!

A szerző történész.