Soros kapcsolás, ellenzéki szappanopera, 6. rész

A történet szereplői a képzelet szülöttei. Bármilyen hasonlóság vagy névazonosság valós személyekkel csak a véletlen műve.

Zavar a nevekben

1. jelenet

A párt EP-képviselői körbevezették a Momentum főhadiszállásán a külföldi vendéget, aki egy kis terepszemlére érkezett a magyar fővárosba a helyhatósági választások előtt. 

– Megjött a sovány Padödő – köszöntötte lelkesen az irodavezető Annát és Katalint, akiknek kényszeredett mosolyából nem volt rögtön nyilvánvaló, dicséretnek vagy gúnynak veszik-e a megjegyzést.

A külföldi vendég felkapta a fejét a nemzetközi kifejezésre, de Cseh Katalin csak fásultan legyintett.

– Ungarischer Humor – magyarázta. Az idegen bólogatott. Pas de deux. Nagyon vicces, ezt megjegyzi.

Bemutatták a párt elnökének. Az idegen bólogatott, már értette, miért a két nőt küldték Strasbourgba.

– Mutassuk meg a vendégünknek, milyen nálunk egy ötletbörze – vigyorgott a pártelnök. – Éppen arról beszélgetünk (we are talking about, ismételte meg angolul is), hogy az ellenfeleink folyton a programot kérik rajtunk számon.

– Pfúj program! Vidéki bunkók unintelligens retrográd szabálykövető megfelelési kényszere! – kiáltotta az egyik lelkes aktivista.

– Megmondtuk – fordult Donáth Anna a vendég felé –, hogy a programunk világos: kormányváltás.

– Hát nem helyhatósági választások lesznek? – csodálkozott az européer.

– Ezzel jön a kormánypárti sajtó is folyton! Helyi települési problémák megoldása, önkormányzatiság, program, blabla.

– Hát akkor legyen nekik program! – kiáltotta Cseh Katalin. – Tessék! Miben vagyunk jók?

– Mindenben jók vagyunk! – zúgták a párttagok.

– Jó, de konkrétan. Mivel arattuk eddig a legnagyobb sikert?

– Hát a nolimpia. Az nagyot szólt. Képzeljétek, ha a kis sárga japcsiknál egy helyi momentumos megfúrta volna a tokiói olimpiát. Az mekkorát szólt volna.

– Remek – tüzesedtek bele az aktivisták. – Akkor kampányoljunk azzal, ha nyerünk, nem rendezünk olimpiát. A pestiek rühellik az olimpiát.

– Ez Pesten bejön – aggodalmaskodott Mécs János vidékszakértő –, de mit mondjunk Sárszentlőrincen?

– Marha egyszerű. Ugyanezt mondjuk. Egy párt legyen következetes. Ha a mi jelöltünket választják meg, akkor Sárszentlőrincen a büdös életben nem rendeznek olimpiát. És ugyanezt tudom javasolni az abádszalóki vagy a szántód-kőröshegyi jelöltünknek. Már látom a plakátokat: a kőröshegyi völgyhíd alatt egy áthúzott ötkarika. „Szavazz ránk, és sosem lesz itt olimpia!”

– Szántód és Kőröshegy két külön település, külön polgármesterrel – akadékoskodott egy másik vidék szakos.

– Hát most megfogtalak – csóválta a fejét Fekete-Győr, aki már a nevében is viselt egy vidéki várost. – A múltkor lementem a Balaton Soundra, de fennmaradtam a vonaton, mert nem vagyok szokva a tömegközlekedéshez. Így aztán Zamárdi helyett Szántód-Kőröshegyen szálltam le. Úgy megtetszett, be is jelentkeztem polgármesternek.

– De gondolom, nem fogadták így el a jelölésedet. Mondom, hogy az két külön község. Azért van a névben az a kötőjel.

– Az én nevemben is van kötőjel, mégis egyedül vagyok.

– Pedig lehetne a Fekete a szántódi, a Győr meg a Kőröshegyi jelölt.

A külföldi vendég, akinek Cseh szorgalmasan fordított, ezen a ponton vonta fel a szemöldökét.

– Tényleg ez az ütőképes, modern csapat, amelyik leváltja az Orbán-kormányt?

2. jelenet

Az e heti adás sztárvendége az olasz Conte. A sajtószobában már itt szoronganak az újságírók.

– Miért küldték el a Chelsea-től a bajnoki cím dacára? – érdeklődött a Nemzeti Sport delegáltja.

– Megtörhetik az Interrel a Juventus nyolc éve tartó sikerszériáját? – jött a következő kérdés.

– Bármilyen csapattal elboldogul?

– Magának a tulajdonos dirigál? Aki fizet, annak a szája íze szerint állítja össze a keretet?

– Mindegy, milyen színekért száll harcba, csak kispad legyen a feneke alatt?

A sztárvendég laposakat pislogott, a tolmács segítette ki.

– Vendégünk nem Antonio, hanem Giuseppe Conte, Itália miniszterelnöke. 

Erre a bejelentésre az összegyűltek fele csalódott morajlással távozott.

– Én tisztában vagyok vele – kiabált az utolsó kérdést feltevő újságíró. Megismételte: – Mindegy, milyen színekért száll harcba, csak kispad legyen a feneke alatt?

– Ez nem színek kérdése. Itt komoly döntésekről van szó. Leülünk Brüsszelben, akarom mondani Rómában, és emberiességi szempontból beengedjük a menekülteket, ellentétben az előző kormány intézkedéseivel.

– De hiszen az előző olasz kormányt is maga vezette.

– Az rossz kormány volt, ez meg jó kormány.

– A legnépszerűbb párt Itáliában a Liga, mégis ellenzékbe szorult.

– Nem jelent semmit. Én a hazámban még a Conték közül sem vagyok a legnépszerűbb, mégis én vagyok a miniszterelnök.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy egy majdani Liga–Forza Italia koalíció esetén is megtartsa a posztját?

– Naturalmente! Gyurcsány is összefogott a Jobbikkal. Ugyanonnan kapjuk az instrukciókat.