Ám az elmúlt időszakokban, más országokban lezajló hasonló események láttán arra a következtetésre jutottunk, hogy az, amit Szél Berniék, Tordai Bencéék és Hadházyék műveltek, az bizony egy megrendelt és megrendezett olcsó színjáték volt.

Hirdetés
Képernyőfotó: Szél Bernadett Facebook-oldala, szerk.
Fotó: facebook.com (képernyőfotó)

Az alábbiakban megpróbáljuk bemutatni, hogy hasonló, kormányellenes atrocitásokra került sor azokban az államokban, amelyek elutasítják a Soros-tervet, akik nem akarnak migránsokat befogadni, és ahol rendszerint jobboldali, függetlenségpárti kormányok vannak hatalmon.

A jobboldali kormányok ellen szövetkezett Soros hálózata

A magyarországi eseményekkel majdhogynem egyidejűleg Szerbiában, Olaszországban, Ausztriában és Lengyelországban is a demokratikusan megválasztott kormányok elleni tüntetések szerveződtek. A forgatókönyv mindenhol ugyanazt a sémát követte: a liberális média felhergeli a tömegeket, nulla társadalmi támogatottságú politikusok, csoportok pedig megpróbálnak a tömeg élére állni, és hetekig tartó erőszakos incidensekkel nyomás alatt tartani a kormányokat. Várva, hogy valaki rosszat lépjen.

Az itthoni eseményeket ismerjük: a külföldi tőke, és a multinacionális vállalkozások, bankok érdekeit kiszolgáló ellenzéket egyszer csak öntudatra ébresztették, és rájöttek, politikai érdekeiket úgy tudják projektálni, ha elhitetik magukról azt, hogy ők a keményen dolgozó kisemberek oldalán állnak, így a baloldali média segítségével megalkották a „rabszolgatörvény” mítoszát, majd elkezdték hosszas menetelésüket a parlamenti obstrukciótól egészen a cirkuszi bohóckodásig, amely Kunhalmi Ágnes nevezetes videójában, Hadházy Ákos már említett fentregésében, és Szél Bernadett őrjöngésében csúcsosodott ki. Ám arról sem érdemes megfeledkezni, hogy a Kossuth téren összegyűlt maroknyi szélsőséges (liberális és a jobbikos vegyesen) rendbontásba és utcai erőszakba kezdett. Rendőröket dobáltak, kukákat gyújtogattak és közintézményeket rongáltak meg. A rend őreinek szakmaiságán, a kormánypárti politikusok visszafogottságán, és termesztésen a kormányt támogató többség józan eszén múlt, hogy nem süllyedt anarchiába az ország.

Szerbiában sem sikerült a kormánybuktatás, pedig Soros milliókat fektetett belé

Szerbiában az itthonihoz kísértetiesen hasonlító események zajlottak le. Ha valaki távolabbról néz a térségre, akkor egyértelműen megállapíthatja, hogy a Magyarországon már decemberben kipróbált technikákkal próbálnak kormányt buktatni a Balkánon.

A peremterületen elhelyezkedő Szerbia „meghódítandó, befolyásolandó” terület a milliárdos befektetőknek és a politikai machinátoroknak egyaránt. Nem véletlen, hogy a Nyílt Társadalomért Alap szerbiai fiókját évente 6 millió dollárral támogatja Soros György. Ám az alapítványi ügyek mellett Sorosnak komoly gazdasági befektetései is vannak a térségben, amely csak akkor prosperál igazán, ha a Belgrádban székelő kormány megfelelő döntéseket hoz számára. Az is aggodalomra adhat okot, hogy a Soros által pénzelt szervezetek között szerepel a Szerbiai Bírók Szövetsége és a Szerbiai Ügyészek Szervezete is. Az előbbi több mint 5 millió dinárt, az utóbbi pedig több mint 7 millió dinárt kapott az alaptól. Milorad Vučelić, az egyik helyi lap, a Pečat szerkesztője szerint ez a második legnagyobb összeg, amit Soros György Szerbiába „fektet be”.

„Az első befektetés Milošević idején történt, amikor Jugoszlávia megdöntéséért fizetett. Ez a mostani befektetés pedig Szerbia szétzúzását célozza meg.”

Sorosnak kézenfekvő volt alkalmaznia a magyarországi példát, hiszen Szerbiában is szétaprózódott az ellenzék, nincs társadalmi támogatottsága a Nyugatról importált liberális ideológiáknak, az emberek nem bíznak a politikusokban, éppen ezért civil köntösbe bújtatták a teljes ellenzéket.

A rigmusok és a szólamok ugyanazok voltak Szerbiában is, mint Magyarországon:

  • mi vagyunk a többség,
  • a nép oldalán állunk,
  • ötmillióan vagyunk – skandálták Belgrád főterén.

Szerbiában is vezető politikusok és a közszolgálati média szerkesztőinek távozását követelték.

Nincs abban semmi meglepetés, hogy Szerbiában is összeállt a teljes ellenzéki paletta, szélsőséges szerbektől kezdve egészen a szélsőliberálisokig. A mintegy 30 ellenzéki pártból és szervezetből álló Szövetség Szerbiáért elnevezésű tömörülés olyan jelzőkkel illette Vucic elnököt, amelyek a magyar olvasók számára is ismertek: autokratikus eszközökkel irányítja az országot, pártja korrupt és minden ellentétes gondolatot elnyom. Közvélemény-kutatások szerint azonban a szerb kormánypárt, az SNS támogatottsága meghaladja az 50 százalékot, és bármilyen választást meg tudna nyerni. Pont úgy, mint itthon a Fidesz-KDNP.

A szerbiai és a balkáni tüntetések leglelkesebb támogatói a nyugati baloldali és liberális médiumok, akik kitörő lelkesedéssel fogadták az erőszakba torkoló megmozdulásokat. Tudósításaikban úgy állították be az ellenzéket és a mögötte lévő „tömeget”, mintha ők képviselnék a többséget, holott ezt semmilyen közvélemény-kutatás nem támasztotta alá. Az eset itthonról ismerős.

Mindeközben az események előrehaladtával a Magyarországról vett minta alapján ellenzéki politikusok megpróbáltak behatolni a szerb közszolgálati televízió belgrádi székházába, hogy kérdőre vonjanak egy tévébemondót, aki a tüntetők szerint túlságosan lelkesen közvetíti a propagandát. Az épületen belül a lépcsőkön többször is kialakult lökdösődés a tüntetők és az épületet védő rohamrendőrök között.

A belgrádi eseményekkel egyidőben Montenegróban is „spontán” tüntetések kezdtek kialakulni.

Ha valaki kételkedne az események tervszerűségében, akkor érdemes megnézni az alábbi fényképeket, amelyeket a budapesti és a belgrádi közszolgálati televízió épületében rögzítettek.

Variációk egy témára.

Gepostet von Magyar Demokrata hetilap am Dienstag, 19. März 2019

A nemzetközi média címlapon hozza a Soros által megrendelt balhékat

A szerb és a magyar kormány ellen szervezett megmozdulásokról a leglelkesebben a nemzetközi média számolt be. A finn tévéhíradók mellett a legnagyobb brit lap, a The Guardian is címlapon hozta mind a budapesti, mind a belgrádi eseményeket.

A Reuters hírügynökség is több anyagban foglalkozott a „civil” megmozdulásokkal, míg a Soros György tulajdonában is álló New York Times még videókat is közölt Hadházy Ákos tévészákházas pankrációjáról.

A Wall Street Journal, a Bloomberg, a Reuters, és a Le Figaro pedig helyszíni tudósítókat küldött Budapestre és Belgrádba, ahonnan elfogultan és részrehajlóan tudósítottak.

A két nagy helyszín mellett a mellék-hadszíntereken is zajlottak az események. Ausztriában megközelítőleg 17 ezer ember tüntetett a kormány jobbra tolódása ellen, míg Olaszországban a kormány „migránsellenessége” és uszító politikája ellen tiltakoztak „civilek”, valamint baloldali politikusok.

Az osztrák tiltakozások apropóját amúgy a Sebastian Kurz kancellár vezette kormány megalakulásának egyéves évfordulója adta.

Az alább leírt események véletlenszerűségét kár lenne erőltetni, a fenti, spontánnak hazudott tüntetések egy előre megírt forgatókönyvet követtek. Civilek vagy ellenzéki liberális politikusok, a helyi liberális médiával és Soros által pénzelt nemzetközi szervezetekkel karöltve (Amnesty International, Human Rights Watch – hogy csak a legegyértelműebbeket említsük) feltüzelik saját kicsiny, de erőszakos táborukat, majd a szólás- és a sajtószabadságra, esetleg a liberális demokráciára hivatkozva erőszakkal megpróbálnak behatolni állami intézményekbe. Arra számítanak, hogy a rendvédelmi szervek ezt megakadályozzák, így erőszakos eseményekre is sor kerülhet, amely radikalizálja saját táborukat, illetve kiszélesíti a tüntetések társadalmi támogatottságát. Magyarán: az erőszak kiprovokálásával még több embert tudnak kivinni az utcára, akik még erőszakosabbak lesznek, így a végén egy maroknyi, külföldről pénzelt és idegen érdekeket szem előtt tartó ellenzék polgárháború-közeli hangulatot tud teremteni, amely a fennálló államrend megbontására képes. Így akartak Budapestből és Belgrádból Maidant csinálni.

Feltehetően az EP-kampányban is hasonló provokációkra kell számítani. Ennek már bizonyos előjelei láthatóak, az ellenzék mellett működő fél-legitim szervezetek folyamatosan provokálják a kormánypárti szavazókat, a rendőröket és a politikusokat.


Az írás eredetileg a Tűzfalcsoport blogján jelent meg, azt ide kattintva érhetik el.