Magyarok és turisták
Következő kis írásom talán több olvasói levélnél, de kevesebb publicisztikánál. Kéretik így olvasni.
A 24.hu, közelebbről Nagy József interjút készített Pető Ivánnal, amelyben a Magyar Narancs hajdani poszternaptárja is szóba kerül. Ehhez mások mellett Pető Iván is modellt állt a liberális hetilap fotósának lencséje előtt. Most adjuk át a szót Petőnek és a kérdezőnek :
„…Lett másik fotó: a fényképész, Déri Miklós a javaslatomra turistának öltözve örökített meg.
– Az a szandálos, rövidnadrágos portré is provokált, csak nem a konzervatívokat, hanem a szélsőjobbosokat froclizta.
– Igen, az akkoriban pólófeliratként terjedő ‘magyar vagyok, nem turista’ marhaságra rímelt a dolog. Azt sugallva, hogy magyar is vagyok meg turista, értsd: egy magyar világpolgár. Ez a póz is passzolt Déri koncepciójához, vagyis ahhoz, hogy mindenkit a saját maga számára extrém miliőbe helyezzen.”
Eddig az idézet.
Nos, mondom a lényeget.
1993-ban sem Déri, sem Pető nem üzenhetett semmit a Magyar vagyok, nem turista feliratú pólókra reagálva. Ezek a feliratok ugyanis csak 1998-ban tűntek fel a nemzeti undergroundban, majd a jobboldali nyilvánosságban. A poén megszületése elválaszthatatlan a MIÉP százezres tüntetéseitől, a jobboldali-nemzeti jelképforradalomtól, amelynek 1993-ban még híre-hamva sem volt.
Hogy mi az eset tanulsága?
Nem, nem az, hogy Pető hazudik. Higgyük el, hogy így emlékezett, összekeveredtek a fejében a dolgok.
A tanulság az, hogy a rendszerváltozás már történelmi távlat, és a hajdani szereplők állításait, visszaemlékezéseit ugyanúgy forráskritika alá kell vetni, mint bármilyen más történelmi megemlékezést.
És ennek – bár a véleményem megvan róla – most tényleg semmi köze Pető Ivánhoz.