Talán a Nébih
A rengeteg pénzből felújított étteremben a felszolgált leves elviselhetetlenül sós, a második fogás pedig határozottan büdös, ezért a vendég feláll és fizetés nélkül távozik.
Kis idő múlva visszatér, mert szívügye ez a híres étterem, hátha most jobb lesz, hiszen azt ígérték, hogy az új gasztronómiai napok keretében végre csodálatos fogásokkal örvendeztetik meg a betérőt: ám a leves ismét elviselhetetlenül sós, a második fogás pedig nyomasztóan büdös.
Telnek-múlnak az évek. Újabbnál újabb üzletvezetőt neveznek ki, egészen csodálatos berendezést kap az étterem, és a tulajdonosok bejelentik, hogy a közelgő ünnepi alkalommal valami nagy meglepetéssel rukkolnak elő. Most aztán megmutatják, mire képesek. Vendég jön, rendel: a leves megint elviselhetetlenül sós, a második fogás határozottan szarszagú…
Ilyen étterem nincs. A Nébih már az első alkalommal bezáratta volna. Ez csak egy párhuzam, természetesen a magyar fociról van szó. Ahol már mindent felépítettek, ami szép, ahová számlálatlanul döntik a pénzt évtizede, eredmény nélkül: a leves továbbra is elviselhetetlenül sós, a második fogás pedig szarszagú.
Ezt így fogalmazta meg Marco Rossi szövetségi kapitány: „Mindenkinek fel kell fognia Magyarországon, hogy képességbeli hiányok vannak…”
Sallai Roland meg így: „Öt pontos passzunk nem volt, belehibáztunk minden támadásunkba, nem tudtunk végigvinni egy normális akciót.”
Tényleg? Talán ideje volna, hogy kijöjjön az MLSZ-hez a Nébih.