Hirdetés
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd, szerk.

Nagy akarásnak nyögés a vége. Hiába folyik a szélsőbaloldali Judith Sargentini által hazugságokból és szubjektív véleményekből összetákolt „jelentés” (valójában hazugságok és szubjektív vélemények gyűjteménye) jogsértő (a szükséges kétharmados támogatást úgy hozta össze az Európai Parlament, hogy a szabályosan leadott tartózkodó szavazatokat nem vették figyelembe) elfogadása nyomán az úgynevezett hetes cikkely szerinti eljárás hazánk ellen, abból végül nem lesz semmi.

A jogállamiságnak ugyanis a világ egyetlen dokumentumában sincs egyértelmű definíciója, így tehát ez nem jogforrás. Ebből következően az úgynevezett jogállamisági jelentések, mindenféle eljárások regulák híján, illetve a hatályos játékszabályok alapján világosan elhatárolt közösségi és tagállami hatáskörökből kifolyólag jogi értelemben érdektelenek, érvénytelenek, semmisek. Tehát vélheti úgy Ursula von der Leyen, a szerződések őrének világosan körülhatárolt szerepéből kilépő és egyre inkább a kommunista diktatúrák egypárti politikai bizottságainak attitűdjét fölvevő Európai Bizottság elnöke, hogy az LMBTQ-propagandát tiltó lengyel települések „emberiességmentes övezetek”, amelyeknek szerinte nincs helyük az EU-ban, és kijelentheti, hogy akit valamely EU-tagállam jogrendje szülőnek ismer el (szakállas apu és bajszos anyu), azt minden tagállamnak kötelezően annak kell elismerni, mindez bizony csak handabandázás, fenyegetőzés, ökölrázás.

A szikár tény az, hogy az uniós csatlakozási szerződésünkben a közös gyakorlásúnak elismert hatáskörökön túl Brüsszelnek az égvilágon semmi köze sincs ahhoz, hogy Lengyelország vagy épp Magyarország miként szabályozza jogrendjében az egyes területeket. Így tehát a jog szerint járó uniós forrásokat sem kötheti soha senki politikai feltételekhez. Az erkölcs, az igazság és a jog (igen, az uniós jog is!) Lengyelország és Magyarország, és persze a többi visegrádi ország oldalán áll a létező, hatályos regulákat lábbal tipró, politikai diktátumokat zsarolással tagállamaira kényszeríteni akaró diktatórikus brüsszeli önkénnyel szemben.

„Teljes tisztelettel: toll a fülükbe”, parafrazálhatjuk tehát a jeles XIX. századi etnográfus-numizmatikust, a Lőwy Árpád álnéven meglehetősen naturális irodalmi műveket jegyző Réthy Lászlót, aki persze a Magyar Királyi Kultúrmérnöki Hivatalnak írt levelében erőteljesebb kifejezéseket használt…

Korábban írtuk