„A nővérek ma még betegápolók, de eljön a nap, amikor egészségápolók lesznek.”
(Florence Nightingale)

Hirdetés
Fotó: shutterstock.com/Dziewul

Ma elkezdtem futni. Emellett megfogadtam, hogy határozatlan ideig nem eszem kenyeret és édességet, a kávét pedig a szokásos kettő helyett egyetlen kávéskanálnyi nádcukorral iszom. Hogy miért? Mert a védőoltás nem a baj megoldása. A védőoltás csupán tűzoltásra való. Az igazi megoldást egészen más módszerekben kell keresni. Na, nem a mostani, hanem az eljövendő kórok idejére.

Eső után köpönyeg

Vajon miért mondhatják azt a szakemberek világszerte a koronavírus-járvány kapcsán, hogy a járványok korát éljük? S vajon miért állíthatják ugyanők azt is, hogy ezt a fertőzést jó eséllyel más pandémiák is követhetik majd? Ijesztgetés lenne? Vagy valamiféle gyógyszeripari lobbi, ahogyan az összeesküvés-elméletek kedvelői hangoztatják úton-útfélen? Nos, egyik se. Mert bár való igaz, hogy az információs sztráda kiszélesedése miatt szinte mindenki mindennek a szakértőjévé vált, s jobbára csak akkor hajlandó a józan eszére hallgatni, amikor a baj már bekövetkezett, s az is való, hogy a gyógyszergyártó cégek rendkívüli módon profitálnak egy világjárványból, de e kijelentések oka egészen máshol keresendő.

A szakemberek pontosan tisztában vannak azzal, hogy a lakosság egészségi állapota milyen szinten van. Akár országosan, akár regionálisan, akár kontinensekre lebontva. S az általános vélekedés az, hogy ez a bizonyos egészségi szint katasztrofális. Magyarán az emberek immunrendszere egész egyszerűen nem a megfelelő módon működik. Ez számos okra vezethető vissza – ilyenek a mozgáshiány, a túlzott só- és cukorfogyasztás, az egészségtelen adalékokkal teli mesterséges ételek, a genetikailag módosított növényi összetevők vagy a serdülőkorukban gyógyszerrel kezelt vágóállatok, melyeknek húsával nagy mennyiségű antibiotikumot juttatunk a szervezetünkbe. 

Korábban írtuk


Katasztrófaközeli állapotok

Földrészekre lebontva ugyan más és más képet mutatnak ezek az adatok, de elég, ha az észak-amerikai és az európai lakosságot nézzük, hiszen egy világjárvány szempontjából bőven elegendő, ha az emberi populáció ezen része fertőződik meg, s adja tovább a kórt a többieknek. Ami tény, hogy a mai ember általános fizikai állapota köszönőviszonyban sincs akár a II. világháború utáni emberével. Az elhízás, valamint annak szövődményes betegségei (cukorbetegség, keringési betegségek, stb.) szinte minden családban megtalálhatók. Ugyanígy fellelhetők a különféle káros szenvedélyek, mint például a túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás. Számos más tényező mellett a mozgáshiányos életmód is az immunrendszer fokozatos leépüléséhez, illetve a mozgásszervi problémák megjelenéséhez vezet.

Ilyen opciókkal a mai ember szervezete minden újonnan megjelenő virális vagy bakteriális fertőzést nehezen visel. Kiváltképp, mivel a vírusok mutálódnak: az eleinte csak egy bizonyos kiszámíthatóan alacsony vagy közepes megbetegedési és halálozási rátával bíró kórokozó képes addig mutálódni, amíg már az egészségeseket is megbetegíti. Ez köszönhető többek között a koncentrációnak is: hiába él valaki úgy, ahogyan kell, hiába étkezik egészségesen, hiába sportol, ha a környezetében nagyobb számban lévő fizikálisan gyengék körében rohamosan terjed a betegség. Egy bizonyos koncentráción felül pedig a fertőzés valószínűsége már igen magas.

Amit tehetünk

Hogy hogyan védekezzünk a vírusok és más kórokozók ellen? A válasz egyértelmű. Annyira, hogy mindenki ismeri: stresszmentes életmód, napi rendszerességű testmozgás, egészséges táplálkozás, valamint a káros szenvedélyek kerülése. Ezeket azonban könnyebb felsorolni, mint megfogadni. Egy 30-40 éve dohányzó ember nem fogja egyik napról a másikra letenni a cigarettát, még akkor sem, ha tudja, hogy ezzel saját rizikófaktorait csökkenti. Az elhízottak sem fognak egyik pillanatról a másikra átszokni a tejcsokiról a zellerszárra. Viszont fokozatos példamutatással, picinyke lépésekkel el tudjuk érni, hogy a következő geberáció már lásson tőlünk valamiféle jó példát.

S ha már a jó példánál járunk, a sokak által oly’ sokszor emlegetett „stadionok kontra kórházak” vita kapcsán nem árt megjegyezni: minél több stadion épül hazánkban, annál kevesebbet kell kórházi ellátásra költeni. Az intézményesített tömegsportok, valamint az ezekhez tartozó kiszolgálóintézmények ugyanis nagyban hozzájárulnak az általános egészégi állapot jobbá tételéhez. Olyannyira, hogy aki rendszeresen sportol, az még akár úgynevezett csalónapokat is tarthat sütivel, csokival, miegymással, úgysem fog elhízni. 

***

Pontosan tudjuk tehát, hogy mit és hogyan kellene tennünk. Már „csak” el kell kezdeni. Előtte azonban az úgynevezett testkép-elfogadás nevű liberális rémmel kéne leszámolnunk, ami azt sugallja, hogy bárhogyan is nézünk ki, szépek és értékesek vagyunk. Az értékkel nincs is baj. De aki túlsúlyos, vagy túlzottan hódol valamely káros szenvedélynek, az veszélyeztetettebb, mint egészségesebb társai. Viszont mindenki minden életkorban tehet azért, hogy jobban érezze magát. Ennek tudatosítása legalább olyan fontos, mint maga az egészséges életmód.

A legfontosabb pedig az, hogy egy kicsit nagyobb magunkra figyeléssel minél többen minél magasabb kort megéljünk. Lehetőség szerint fitten, jó erőben.