Vita helyett propagandaműsor
Ha a politikai homokozó túloldalán amerikai példára próbálnak előválasztósdit játszani, nézzük meg, milyen lenne egy valódi jelölt-jelölti vita.
Gyurcsányné lenácizná Jakabot, aki cserébe felidézné, a férje hogyan játszotta át külföldi kézre a kommunista vagyont, Márki-Zay mindezen teátrálisan és kisujját félretartva felháborodna, és azt mondaná, bárcsak Pálinkás állna inkább ott, mert ő legalább igazikonzervatív, mint ő, és se nem náci, se nem kommunista, Fegyőr mindenki mást leöregezne és a Best of Greta gyűjteményből idézne, Karácsony meg néha mintha hiperpasszív magabiztossággal felemelné a kezét, hogy valaki észrevegye, de nem gondolná komolyan, meg ha nem lenne magas és vékony, senkinek fel sem tűnne, hogy ott van, mert el lennének foglalva egymás verbális megsemmisítésével.
Ilyen egy valódi jelölt-jelölti vita, nem olyan, hogy “De én abban különbözöm tőletek, hogy gyorsabban csuknám le az összes fideszest”, vagy “Én meg még ellenzékből is megváltoztatnám az Alaptörvényt”, de egyébként mindenki ugyanazt mondja, mert ők valójában egy nagy, boldog család, nácitól a kommunistáig.
Ez így nem volt vita, csak egy baromi unalmas, feleslegesen hosszúra nyújtott propagandaműsor.