Magyarország kikerült a szegény országok köréből
Szélesedik a középosztály
Az utóbbi tizenöt évben Magyarország óriási erőfeszítéseket tett a szegénység felszámolásáért. A munkanélküliség leszorításának, a bérek emelkedésének, valamint a családtámogatási rendszernek köszönhetően közel 1,3 millió ember, közöttük több mint 300 ezer gyermek szabadult ki a filléres gondok szorításából.
Miközben a Lajtán túl egyre kevesebben érzik úgy, hogy kolbászból fonták a kerítést, Magyarországon a 2010 előtt szegénységben élők jelentős része felküzdötte magát a középosztály soraiba a statisztikai adatok szerint.
Hal helyett háló
A közbeszédben sokáig tartotta magát, hogy Magyarország Európa szegény országai közé tartozik. Mindez igaz volt a 2010 előtti időszakban. A KSH és az Eurostat adatai szerint akkoriban a magyar lakosság közel 32 százaléka élt a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatával, vagyis közel 3,1 millióan küzdöttek ezzel a problémával. Ez a szám azért is súlyos volt, mert az elszegényedés különösen a gyermekes családokat fenyegette. Akkoriban valóban sereghajtók voltunk Európában.
Természetesen a jobboldali fordulat nem egy csapásra hozott eredményt. Ám 2013-tól a családok százezrei konszolidálhatták, majd stabilizálhatták anyagi helyzetüket. A legutolsó, vagyis a 2023-as adatok szerint mára elmondhatjuk, hogy mintegy 1,3 millió honfitársunk kikerült az elszegényedés kockázatával élők köréből. Különösen örvendetes, hogy szüleikkel együtt több mint 300 ezer gyermek is újra élvezhette a középosztálybeli lét előnyeit. A mélyszegénységben élők száma is radikálisan csökkent az elmúlt tizenöt évben. A korábbi 500-ról 140 ezerre apadt azoknak a száma, akik ebbe a kategóriába tartoztak.
A javulás mértéke azért is imponáló, mert szerencsére e területen is szembemegyünk az uniós trendekkel. Miközben a gazdag nyugati országokban folyik a középosztály felmorzsolódása, addig nálunk egyre szélesedik és erősödik e társadalmi réteg.
– A szegénység vagy társadalmi kirekesztettség komplex elemzésének egyik területe a jövedelmek vizsgálata – mondja Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó. – Ez tartalmazza a háztartásba befolyó összes bevételt, a nettó kereseteket, a nyugdíjakat, a gyest, gyedet, de a megtakarításaink jövedelmét is. Azokat tartjuk jövedelmi szegénységben élőknek, akik az úgynevezett szegénységi küszöb alatti jövedelemből élnek, vagyis az egy főre jutó mediánjövedelem 60 százalékát nem éri el a bevételük. Magyarországon a szegénységi küszöb alatt élők aránya valamivel több, mint a lakosság 14 százaléka. Ezzel az Európai Unióban a 9. helyen állunk, ez a mutató közel két százalékponttal alacsonyabb az uniós átlagnál. A mi régiónkban Lengyelország és Csehország jobban teljesít nálunk. De ezzel az arányszámmal magunk mögé utasítottuk mások mellett a gazdag Ausztriát, Németországot, Franciaországot, sőt, még Svédországot is. Ezekben az államokban ma már arányait tekintve többen élnek jövedelmi szegénységben, mint nálunk. (Ezt az adatot jó, ha szem előtt tartják azok is, akik szakképzettség nélkül külföldi munkavállalást fontolgatnak.)
Mint a miniszterelnöki főtanácsadó leszögezi, sokatmondó a munkaszegénységre vonatkozó adat is. Ez azt mutatja, hogy a 18–64 éves korcsoporton belül mekkora azok aránya, aki a heti 40 pénzkereső munkával tölthető órának mindössze húsz százalékában vagy még annál is kevesebbet dolgoztak. E mutató szerint a 7. helyen állunk az uniós tagországok között, vagyis nálunk viszonylag kevés munkaképes ember van kitéve ennek az élethelyzetnek.
– Semmilyen segélyezési programmal nem tudtunk volna ilyen mértékű javulást elérni – emeli ki Szalai Piroska. – A munkaszegénység felszámolása a közfoglalkoztatás bevezetésével kezdődött, de mára már a közfoglalkoztatottak száma alacsonyabb, mint 2010-ben volt.
Indokolt optimizmus
Mindezek mellett az uniós szabályoknak megfelelően a statisztikusok azt is vizsgálják, hogy a háztatások mennyiben vannak kitéve nélkülözésnek a hétköznapokban. Képesek-e időben rendezni a számláikat, nincs-e rezsihátralékuk, jut-e pénz személygépkocsi fenntartására, el tudnak-e menni nyaralni, van-e internet-hozzáférésük, tudnak-e finanszírozni egy rendkívüli, például 150 ezer forintos kiadást? Összesen 13, a hétköznapi életre vonatkozó kérdéscsoportra kell választ adniuk a megkérdezetteknek. Az uniós szabályok szerint ha e kérdések közül hétre negatív válasz érkezik, akkor a megkérdezett a súlyos anyagi nélkülözés állapotában éli a napjait. Az e körbe tartozók aránya ma nem haladja meg a tíz százalékot.
2010-ben például az emberek háromnegyede nem tudott volna egy váratlan kiadást finanszírozni, ma 30 százalék alá csökkent ez az arány. Vagyis 4,6 millióval kevesebben vannak, akik képtelenek lennének mondjuk egy csőtörés javítási költségeit kifizetni a jövedelmükből. Hasonló mértékben, 40 százalék alá csökkent azok aránya, akik nem engedhetnek meg maguknak egy egyhetes nyaralást. Ez azt jelenti: közel 2,8 milliónál többen képesek és tudnak ma már pénzt áldozni ilyen kikapcsolódásra. (Ne felejtsük el a Szép-kártya és az Erzsébet-táborok áldásos hatásait.)
– Az e kérdéscsokorban kimutatható jelentős javulásunk alapján sikerült kikerülnünk a sereghajtó tagállamok közül – mondja Szalai Piroska –. Igaz, a teljesítményünk még némileg gyengébb az uniós átlagnál, de a jövedelmek dinamikus növekedését vizsgálva indokolt az optimizmus, amely szerint hamarosan e területen még előbbre rukkolhatunk.
Mint a miniszterelnöki főtanácsadó állítja, az optimizmust táplálhatja, hogy már érezteti hatását a rezsicsökkentés és az olyan támogatási formák, mint a tűzifaprogram, az ingyenes tankönyv, a 13. havi nyugdíj visszavezetése és mások. A javulásban természetesen komoly szerepet játszik az is, hogy ma egymillióval többen dolgoznak, mint 2010-ben. A családi adókedvezmények és az édesanyáknak szóló adómentességek bővülése tovább gyorsítja a pozitív változást.
Csökkenő gondok, emelkedő jövedelmek
A szegénységről beszélve nem felejtkezhetünk el arról sem, hogy 2010 előtt a mesterségesen alacsonyan tartott bérek jelentős szerepet játszottak a középosztály felmorzsolódásában. Arra is érdemes visszaemlékezni, hogy még a balliberális kötődésű szakszervezetek is tiltakoztak, amikor az első Orbán-kormány fel akarta emelni a minimálbért…
Mint Szalai Piroska elmondta: 2010 óta az átlagkeresetek reálértéke 80 százalékkal nőtt. A számok szintjén ez annyit jelent, hogy a bruttó átlagfizetés a 2010-es 202 525 forintról idén az első fél évre már közel 700 ezerre emelkedett. A növekedés pedig az ukrajnai háború és az uniót sújtó gazdasági stagnálás ellenére sem állt meg. Az első fél évben 9,2 százalékos volt az átlagos javulás, de a hároméves bérmegállapodás értelmében jövőre is további emelkedés várható. A pedagógusokat és az egészségügyi dolgozókat érintő béremeléseknek köszönhetően a nők átlagkeresete most nagyobb mértékben nőtt, mint a nemzetgazdasági átlag.
A minimálbér összege is jelentős ütemben emelkedett az utóbbi tizenöt évben. A 2010-es 70 ezer forint helyett ma már eléri a 290 ezret, és várhatóan 300 ezer fölé emelkedik jövőre. A tapasztalatok szerint a minimálbéresek közül sokan kapnak különböző pótlékokat és egyéb juttatásokat, amik még emelhetik ezt az összeget.
Ám a minimálbéren foglalkoztatottaknál lényegesen többen vannak Szalai Piroska szerint, akik szakképzettséget igénylő munkakörben dolgoznak, és ennek köszönhetően a garantált bérminimummal, 326 ezer forint alapbérrel számolhatnak a 2010-es 89500 forinttal szemben. Jó tudni azonban, hogy a garantált bérminimumosok komoly része a Tisza Párt brutális adóemelési tervei szerint már 22 százalékos sávba eshetne…
A bérek növekedése ugyanakkor nem készteti féktelen költekezésre az embereket. Fogyasztás helyett sokan megtakarításaikat növelik bevételeik növekedéséből, például azzal, hogy államkötvényt vásárolnak. Ez nem csak az államadósság finanszírozását segíti. Mutatja azt is, hogy jelentősen megnőtt a gazdaságpolitikával szembeni lakossági bizalom. S nem mellesleg az állam által fizetett kamatok is itthon maradnak, nem a külföldi befektetők számláján landolnak.
A Fidesz–KDNP-kormány által megkezdett adócsökkentési program tovább javítja a családok helyzetét. Hiszen mint a tapasztalt sváb asszonyok mondják: az a pénz, amit nem kell kiadni, olyan, mint ha megkerestük volna. Ez a bizonyosság pedig azt jelenti, hogy az egyre erősödő középosztálynak nem kell attól tartania, hogy visszajönnek azok az idők, amikor a bérből és fizetésből élőknek napi rémálmuk volt, hogy nem jut pénz a számlák kifizetésére, vagy nincs miből új cipőt venni a gyereknek, ha kinőtte a régit.
