A világban jelenleg zajló események – a politikai, társadalmi és kulturális feszültségek, valamint a szélsőséges megosztottság – közepette különösen aktuális beszélni egy témáról, amelyet gyakran figyelmen kívül hagyunk: a megbocsátásról.

Hirdetés

A megbocsátás elérése talán az egyik legnehezebb lépés, amikor annyira a saját problémáinkra, igényeinkre, elvárásainkra és követeléseinkre koncentrálunk. Amikor a dolgok kicsúsznak a kezeink közül, megnyugtató ha másokat hibáztathatunk a kialakult helyzetért, még ha ez nem is oldja meg a problémát.

A megbocsátás útja a szabadsághoz

Természetesen a megbocsátást sokkal könnyebb kimondani, mint megtenni. Valódi szabadságot és önmegvalósítást biztosít, egyben a lelki sérülések gyógyítására és a kihívásokkal való szembenézésre is lehetőséget teremt. Megbocsátani annyit jelent, hogy elengedjük a szenvedésünket. Ha ragaszkodunk neheztelésünkhöz, haragunkhoz vagy fájdalmunkhoz, belül rekedünk önsajnálatunkban, és torz képet kapunk önmagunkról és másokról.

A megbocsátás azonban az egyik legerősebb fegyverünk lehet. Néha összekeverjük a felejtéssel, a tett elfogadásával, pedig a megbocsátás valójában a saját felszabadulásunkról szól. Amikor nem bocsátunk meg, az akadályozza, hogy szeretettel, megértéssel és nagylelkűséggel a szívünkben éljünk.

Ez nem jelenti azt, hogy szeretnünk kellene azokat vagy nagylelkűnek kellene lennünk azokkal szemben, akik a munkahelyen tiszteletlenül, megalázó módon bántak velünk, vagy lekicsinyelték az ötleteinket. Nem jelenti azt sem, hogy el kellene fogadnunk azokat a döntéseket, amelyekben a pénzszerzés vágya a közjó és a fogyasztók érdekei elé kerül.

A megbocsátás lényege, hogy elengedjük a sérelmeinket, és felszabadítjuk magunkat a további fogságból. A szeretet, a nagylelkűség és a megértés a maga idejében, saját feltételei szerint tér vissza. Ez a személyes életünkben és kapcsolatainkban is érvényes.

„Nem kell szenvedned ahhoz, hogy tanulj. De ha nem tanulsz a feletted álló, ellenőrizhetetlen szenvedésből, az életed valóban értelmetlenné válik.” — Viktor E. Frankl, MD, PhD

Amikor úgy érezzük, nincs ráhatásunk a saját életünkben történt eseményekre, különösen nehéz megbocsátani azoknak, akik kárt okoztak nekünk, megbántottak minket. Ugyanakkor, ha megtaláljuk létezésünk és tapasztalataink valódi értelmét, rájövünk, hogy az élet nem csupán történik velünk. Mi magunk is alakítjuk az életet, és mi tesszük azt értelmessé. Ebben a kontextusban a megbocsátás elsősorban a saját felszabadulásunkról, az elengedésről és az előrelépésről szól.

A megbocsátás, mint lelki szabadság

Az élet minden aspektusának elfogadása, valamint az attitűd szabad választásának gyakorlása lehetővé teszi a lélek csodáinak kibontakozását, különösen nehéz időszakokban. A megbocsátás lehetővé teszi, hogy teljes életet éljünk és továbblépjünk, ahelyett, hogy a múltban vagy a jelenben ragadnánk („gondolataink rabjaként”). A megbocsátás és a hozzá kapcsolódó attitűdváltás jót tesz a testünknek, lelki, mentális és fizikai egészségünknek, valamint általános jóllétünknek.

Amikor megfejlődjük önmagunkat – legyen szó megbocsátásról, önzetlenségről, figyelmességről, nagylelkűségről vagy megértésről – belépünk a lélek értelmének birodalmába. Gazdagabbá és jobbá tesszük saját életünket.

Kapcsolódó cikkünk