A krupp ma már valójában pseudo-krupp, vagyis álkrupp. A tünetek alapján krupp-szindróma néven tartja számon az orvosi szakirodalom.

Régebben a krupp a diftériás (torokgyíkos) betegség rendszeres kísérője volt, gyulladásos, olykor ödémás tüneteket hozva létre a mandulán, a torokban és a gégében. A védőoltás következtében a diftéria ma már gyakorlatilag nem fordul elő, így a hasonló tüneteket okozó, de diftériás háttér nélkül fellépő betegséget nevezzük kruppnak.

Előfordulása a hideg évszakokban, ősztől tavaszig a leggyakoribb, csúcsidőszaka a november. A roham alattomosan, többnyire éjjel, sokszor teljesen váratlanul, lázmentes állapotban következik be, esetleg néhány napos náthaszerű tünetek előzik meg. A kruppot száraz, ugatásszerű köhögés jellemzi, ami fulladásos állapotba torkollik, a gyermek megijed, sírni kezd, ezzel tovább nehezítve a légzést, a légutak szűkületét okozva. A légzés fenntartása hatalmas erőfeszítést követel a kis betegtől, és előbb-utóbb a teljes kimerülését okozza. A megerőltető légzést a kulcscsont fölötti árok, a szegycsont alsó része és a bordaközök behúzódása is mutatja. Kruppos roham esetén azonnal orvost vagy mentőt kell hívni. Nagyon fontos a gyermek megnyugtatása: a sírás tovább rontja a légúti szűkületet, az izgatottság fokozza az oxigénigényt. A szülő lélekjelenléte akár életmentő is lehet!

Vírus, allergia, környezetszennyezés

A krupp a felső és alsó légutak fertőző, különösen belégzéskor nehézlégzést okozó vírusos betegsége. Kruppot számos különböző vírus okozhat. Ősszel a parainfluenzavírus a legvalószínűbb kórokozó. Kevésbé gyakran, télen és tavasszal kruppot okozhat a kanyaró vírusa is, de egyéb kórokozók is szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában, például az RS vírus, vagy az influenzavírusa.

A krupp elsősorban a hat hónapos és öt éves kor közötti gyerekek betegsége, habár ennél fiatalabbak vagy idősebbek is megbetegedhetnek. Előfordulhat egyszer vagy visszatérően. Utóbbi esetben később asztma is kialakulhat. Ezért azoknál a kisgyerekeknél, akik hajlamosak a betegségre, célszerű a kezelőorvossal megbeszélve a gyulladáscsökkentő kúpot otthon, a házipatikában tartani és roham esetén azonnal bevetni. Az influenza okozta krupp különösen súlyos lehet, nagyobb valószínűséggel fordul elő a három-hét éves kor között. Ebben az esetben is a levegőben lebegő, vírust tartalmazó cseppek belélegzésével vagy fertőzött tárggyal való érintkezéssel terjed. A krupp általában megfázásszerű tünetekkel kezdődik. A fertőzés a légutak nyálkahártyájának duzzanatát okozza, így a légutak beszűkülnek és nehézlégzés alakul ki. A belégzés nehezítettsége ugató köhögéssel és rekedtséggel jár együtt, és a leggyakrabban éjszaka fordul elő. A kruppos fulladást megelőzhetik hurutos tünetek is, de gyakrabban fordul elő váratlanul. A sérült, kiszáradt légcső nyálkahártyája megduzzad a légutak nagyfokú beszűkülését okozva. A rosszullétet sápadtság is kíséri, az ajkak elkékülhetnek, a légzés kapkodóvá válik. A három évnél kisebbeknél a körbefutó nyálkahártya mindössze egy milliméteres duzzanata is akár hetven százalékkal beszűkítheti a légutakat, életveszélyes állapotot okozva.

A légcső főként a hangszalagok alatti területen duzzad meg, erre utal a betegség laryngitis subglottica – vagyis a hangrést körülvevő hangképző szerv – elnevezése. Belégzéskor olykor sípoló hang hallható. Az asztmára jellemző kilégzési nehezítettséggel ellentétben a krupp esetében a belégzés az akadályoztatott. Ez alapján biztosan el lehet különíteni az asztmától.

A nehézlégzés felébreszti a gyermeket, akinél a légzés szapora és az esetek felében láz is kíséri. A betegség általában 3-4 napig tart. A visszatérő kruppot görcsös kruppnak nevezik. Ennek hátterében allergia állhat, de a betegséget a legtöbbször valamilyen vírusos fertőzés előzi meg. A légcső gyulladását mintegy 200 különböző légúti vírus okozhatja. Az orvos a különböző fajták közt a jellegzetes tüneteik alapján tesz különbséget. Orvost hívni kötelező!

Az enyhén beteg kruppos gyereket otthon lehet kezelni, erről azonban orvosnak kell döntenie. A sok alvás, a bőséges folyadékbevitel, a nyugalom nagyon ajánlott, mert a fáradtság, az izgatottság és a kiabálás súlyosítja a betegség tüneteit. Otthoni légnedvesítő eszközökkel, például hidegpárásítóval vagy légnedvesítővel csökkenthető a felső légutak szárazsága és könnyíthető a légzés. A nehézlégzés fokozódása vagy tartós fennállása, szapora szívverés, fáradtság, kékes elszíneződés arra utal, hogy a gyereknek azonnali kórházi ellátásra van szüksége. Alacsony véroxigénszint esetén oxigént kell adni. A vér magas széndioxid-szintje a kimerültség jele. Ebben az esetben gépi lélegeztetésre, intenzív osztályon történő kezelésre is szükség lehet.

Az ultrahangos párásító az alsó légutak eléréséhez megfelelő kisméretű cseppeket állít elő, és így csökkenti a váladék letapadását, segíti a légutak feltisztulását. Párásítón keresztül légutakat tágító gyógyszereket lehet belélegeztetni. Esetenként kortikoszteroidot adnak a gyulladásos folyamat visszaszorítására, baktériumos felülfertőződés esetén pedig antibiotikum adására is szükség lehet.

Míg megjön az ügyelet

A szülők legalább annyira rettegnek a krupptól, mint a kis beteg. Legjobban azt szeretnék, ha kruppos roham soha többé nem fordulna elő. Sok szülő ilyenkor annyira megijed, hogy azt sem tudja, mihez kezdjen, noha a lélekjelenlét mindennél fontosabb. Felkapni a gyereket, betakarni, nehogy még jobban megfázzon, és irány a terasz, a kert! Ez azonban csak akkor segít, ha elég hideg van odakint.

Ha a kruppos roham melegebb időben tör rá a gyerekre, a mélyhűtő vagy a hideg párásítás lehet az azonnali megoldás. A legfontosabb azonban az, hogy a szülő higgadt maradjon. Ha maga is pánikba esik, a gyermekre átragad az ijedtség, az izgatottság, a kétségbeesés tovább ront a kicsi állapotán.

Ezért, mint minden esetben, a legfontosabb a megelőzés. A fűtési szezonban gondoskodni kell a lakás párásításáról, a fűtőtestekre párologtatót kell helyezni. A friss, tiszta levegő biztosítása, a gyermek környezetében a dohányzás teljes mellőzése, a fertőzések kerülése, a higiénia szabályainak betartása mellett kiegészítő terápiaként jól alkalmazható a sóbarlang, a Salvus-vizes párásítás vagy a sópipa.

A sóbarlangok nagyon jó hatással vannak a légzőszervi megbetegedések szinte valamennyi fajtájára. A sóbarlang-terápiák azért olyan hatékonyak, mert tisztítják, regenerálják, gyógyítják az irritált légzőrendszert. Ez egyre fontosabb, mert a levegőszennyezés mára világméretű problémává vált, aminek következtében a légzőszervi megbetegedések robbanásszerűen elterjedtek. Sajnos, amennyire hatékony, annyira időigényes és költséges ezt a helyhez kötött gyógymódot választani.

A problémát egyszerűen, ötletesen és gazdaságosan oldja meg a sópipa és a gyerekeknek kifejlesztett változata a sófáni. A készüléken keresztül lélegezve a benne levő sókristályok mikron szinten oldódnak, így eljutnak az alsó légutakba is. A mai körülmények között légzőszervünk különleges gondoskodást igényel.

A sópipa és a sófáni gyakorlatilag egy mobil sóbarlang, aminek napi, rendszeres, körülbelül 10 perces használatával sokat tehetünk a krupp, az asztma, a hörghurut, a nátha, az arcüreggyulladás, a dohányzás és légszennyezés okozta irritációk ellen.

Hernádi Zsuzsa