Fotó: facebook.com/Nagy István
Hirdetés

Az ökopszichológia alapgondolata szerint az emberi psziché jólléte összefüggésben van a természet egészségi állapotával. Mindez ugyanakkor azt is feltételezi, hogy az ember természettől való elidegenedése, a természetes kötődéseinek megszakadása is okolható az egyén életében jelentkező pszichés problémák, sőt a társadalom egyes zavarai kapcsán. Innen csupán egy ugrás lenne a következtetés: a felborult egyensúlyt legegyszerűbb a természethez való visszatéréssel orvosolni. Bár ez élet az ilyesfajta sarkító tételmondatoknál jóval bonyolultabb, e megállapítást erősítik a különböző tudományos kutatások.

Vízcsobogás és madárdal

A természetben átélhető, valódi feltöltődést a szó szerint kikapcsolódással érhetjük el. Az erdőben tehát szerencsés nem használni okostelefonunkat – sok helyen szerencsére térerő sincs -, nem nézegetni az óránkat, és egyáltalán: nem rohanni, hanem megpróbálni lelassulni, eltávolodni a mindennapi élet problémáitól, ügyes-bajos dolgainktól. A tudatos jelenlét valódi csenddel és feltöltődéssel ajándékozhatja meg a természetjárót. Ha a madarak, a fák vagy a szél zúgását hallgatjuk, egy tisztáson elheverve kémleljük az eget, figyeljük a felhők vonulását, egyfajta meditatív állapotba kerülhetünk, mindenestül átérezve azt, hogy egy egészen ősi, mérhetetlen energiákkal teli világ mozdul meg körülöttünk.

Egy kanadai tanulmány – az ottawai Carleton Egyetem által irányított kutatás – szerint már pusztán a természetes hangkörnyezetnek is jótékony hatása van az emberi szervezetre. A projektben a természet hangjainak hatását önkéntes résztvevők bevonásával vizsgálták, akik fejhallgatóról, mesterséges környezetben hallgatták a felvételeket. A kutatásban figyelemmel kísérték többek között a pulzusnak, a vérnyomásnak, az érzelmi felfokozottsággal járó fájdalomérzékelésnek és a stresszhormon szintjének a változásait, valamint a közérzetet és a kognitív teljesítményt is. A természetes hangokat hallgatók eredményeit aztán összevetették a kontrollcsoport eredményeivel, és ez utóbbiakhoz képest a mért eredményekben figyelemre méltó javulást tapasztaltak, ráadásul a természeti környezet hangjai a stresszt és a bosszúság érzetét is jelentősen csökkentették. Érdekesség, hogy a természetes zajok közül a legnagyobb hatást a vízcsobogás érte el, a második helyen állt a madárcsicsergés. Nem csoda, hogy a meditációs gyakorlatoknál is leginkább a vízcsobogást és a tenger hangjait használják fel a relaxációs állapot elérésére.

Séta a fák között

Egy közelmúltban végzett felmérés szerint a kevésbé súlyos mentális problémákat – mint például az alvászavar, a stressz – hatékonyan orvosolja a testedzés, ám ennek jótékony hatása megsokszorozódik, ha nem mesterséges környezetben, hanem a természetben gyakoroljuk. Vagyis testnek és léleknek egyaránt felüdülést jelent az erdőben, parkban, ligetben végzett testmozgás, legyen az biciklizés, kocogás vagy akár jóga. Japánban hatalmas összegeket költöttek arra a kutatásra, amely az erdő az emberre gyakorolt élettani hatásait vizsgálta – ma már van erre egy konkrét fogalom is: erdőfürdő, a japánoknál ez a shinrin-yoku –, ennek során kimutatták, hogy kétórányi erdei séta alatt több mint tíz százalékkal csökken a stressz hatására amúgy a szervezetben emelkedő kortizolszint. A kiadós séta a fák között jelentősen csökkenti a szimpatikus idegrendszeri aktivitást, és a vérnyomást is mérsékeli. A szervezetet átható nyugalom pedig befolyással bír az immunrendszer állapotára is, amit az erdőben járva kimondottan felpezsdítenek a fák által természetes módon kibocsátott illóolajok. Ezek az erdei levegőt átható anyagok ugyanis antibakteriális és egészségvédő fitoncidot, azaz fertőtlenítő hatású összetevőket is tartalmaznak, ami felgyorsíthatja a gyógyulást a fertőzéses betegségekből, ráadásul a daganatos megbetegedéssel kapcsolatos védekezőrendszert is aktiválja a szervezetben.

Korábban írtuk

Erdőkben és hegyekben járni vizuális élményt is jelent. A zöld a legmegnyugtatóbb árnyalat a színpalettán, amelynek oka talán éppen abban keresendő, hogy az embert körülvevő természetes környezet a kezdet kezdetétől ebből a színből épül fel, így a szemnek természetes, nem kell hozzászoknia. Nem véletlenül alkalmazzák az egészségügyi intézmények, a szanatóriumok vagy akár a kórházi műtők a zöld színt, hiszen annak nyugalmat sugárzó hatása régóta ismert. Ráadásul a hegyekben a szemünket is tornáztatjuk: a hétköznapokban, a négy fal között csak közelre nézünk, a könyvre, a laptopra és a telefon képernyőjére fókuszálva statikus helyzetbe kényszerítjük a szemlencsét. Ám a természetben a nagy távolságokat fürkészve a szemünk is pihenhet, ami segíthet a szem­izmok rugalmasságát megőrizni.

Műveljük kertjeinket!

Az Oregon Egyetem tudósai szerint a nemzeti parkok, a természetvédelmi területek közelében és az erdőkben élők általánosságban véve egészségesebbek és hosszabb élettel számolhatnak, mint a városban lakók. A kutatás szerint ez a tendencia még inkább növekszik, ha a nemzeti park közel esik a lakóhelyhez, és ha a lakosok használják az említett területek természeti erőforrásait, persze az ottani növény- és állatvilág megóvásával. A képet kissé árnyalja, hogy a nemzeti parkokban élők 17 százalékkal tehetősebbek, ami befolyásolhatja az életminőséget, ám az kétségtelen, hogy a friss levegő, a harmonikusabb környezet és a természet közelsége kiegyensúlyozottabb és egészségesebb életet feltételez. 

A körülöttünk lévő növények ugyancsak pozitív hatásúak: a National Institute of Environmental Health Sciences nevű szaklapban nemrég megjelent tanulmány szerint a kertészkedés vitathatatlanul jót tesz a művelőjének: hosszabb életet remélhetnek azok, akik naponta tesznek-vesznek, dolgozgatnak a földecskéjükön termesztett növények vagy akár a balkonon termesztett virágaik között. Akinek pedig ilyen nincs, annak is ott a lehetőség, hogy hétvégenként kiruccanjon a zöldbe, és élvezze, hogy pár órára nem betontenger, hanem az illatozó-burjánzó békés élet veszi körül.