Éjszakai filmkockák
Az álmoskönyveknek nincs tudományos alapjuk, az álmok mégis szolgálhatnak iránytűként a mindennapokban. Utánajártunk, pontosan mi is a funkciója az elménkben éjszaka megjelenő, sokszor bizarr, filmszerű történeteknek, miért fontos a pihentető alvás, és mi lehet a magyarázata a rémálmoknak.
A rendkívül impulzív, színes, szürreális történésekben gazdag álom a határtalan fantázia világa, nem véletlenül merítettek témát az alkotáshoz éjszakai látomásaikból a művészek. Mint például a szürrealizmus egyik legismertebb képviselője, Salvador Dalí, akinek számos festménye az álmok időtlen tájait ábrázolja, ahol a valóság darabjai bizarr, látszólag teljesen összefüggéstelen, meghökkentő kapcsolatba rendeződnek. Robert Louis Stevenson világhírű regénye, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete történetéhez állítólag egy lázálom szolgált alapul.
Ugyanakkor az álmok – bizonyítékaként annak, hogy az elme bizonyos területei éjjel is aktívan munkálkodnak – sokszor megoldást hozhatnak egy-egy nappal kibogozhatatlannak tűnő problémára is. A tudomány világában számos történet kering az álomban születő felismerésekről: mint például Dmitrij Ivanovics Mengyelejevé, aki megálmodta a periódusos rendszer elemeinek táblázatszerű ábrázolását, vagy August Kekuléé, akinek álmában a farkába harapó kígyó képe jelent meg, felvillantva a megoldást a benzolgyűrű szerkezetének felismeréséhez.
Belső mozi
– Az álom elválaszthatatlan az alvástól. Két nagy alvási szakaszt különítünk el, a non-REM és a REM (rapid eye movement – a gyors szemmozgás) fázisát. Ez körülbelül 80 és 20 százalékos arányban oszlik meg egy alvási cikluson belül. A non-REM fázis több stádiumra bontható: a szendergés perceire, ekkor megváltoznak az agyi elektromos hullámok, majd következik a felületes alvás, a középmély és a mély alvási szak. Csak ezután merül el az alvó a REM-fázisban, azaz az álomperiódusban. Ez utóbbi alvási szakaszban az agyi tevékenység hasonló az ébrenlétéhez vagy a szendergéséhez, azzal a különbséggel, hogy gyors szemmozgás figyelhető meg, miközben az izmok teljesen elernyednek – tudjuk meg F. Földi Rita pszichológustól, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézete Fejlődéslélektani Tanszékének docensétől. A szakember hozzáteszi, egyetlen éjszaka alatt, természetesen az alvás mennyiségétől függően, körülbelül öt-hat alvásciklust él át az ember, így egyetlen éjjel ötször-hatszor álmodik.
Sokan azt állítják, hogy nem álmodnak, ám ez csupán azért van, mert reggel hirtelen ébredve egyszerűen nem emlékeznek az éjjel látott képekre. Valójában azonban mindenki álmodik. Persze előfordul, hogy csupán az átéltek hangulatára emlékszünk; a lidérces álom nyomasztó érzete még órákig kísérhet ébredés után, míg a boldogító álom érzete jókedvvel indíthatja a napot.
Minőségi alvás
– Álmainkat filmszerűen pergő jelenetek soraként éljük meg, ám azok valójában egymással csak távoli, asszociatív kapcsolatban álló, olykor meglehetősen bizarr képek szövevényei, összefüggéseik nehezen követhetők – magyarázza F. Földi Rita, hozzátéve, hogy álmainkban a nappal ért élményeket, ingereket dolgozza fel az agyunk, a bennünket foglalkoztató napi problémák teljesen távoli, olykor megdöbbentő kontextusban jelennek meg. Sokszor feladataink, nyomasztó gondjaink is befolyásolhatják az álmok hangulatát, érzelmi színezetét. Érdekesség, hogy az álmot csak utólag fűzi össze filmszerűvé az agy, hiszen valamiféle egymásutánisággá, logikus történéssé próbálja rendezni a villanásszerűen megjelenő képfoszlányokat.
– Az álommal mint a tanulást befolyásoló agyi folyamattal kapcsolatos kutatásokat 2002-ben egy rendkívül érdekes vizsgálattal bizonyították a Harvard Egyetem kutatói. Arra voltak kíváncsiak, van-e összegfüggés a hatékony tanulás és az alvás között. A vizsgálat résztvevőinek anagrammákat kellett megoldaniuk három különböző helyzetben: ébren, REM-fázisból és non-REM fázisból ébresztve. A kutatásból kiderült, az álomperiódusból ébredtek 32 százalékkal hatékonyabban oldották meg a feladatokat, azaz sokkal jobban teljesítettek – vázolja a pszichológus a kutatási eredményeket. A tanulás hatékonyságát tehát növeli a pihentető alvás – és mindez fordítva is igaz.
– A csecsemőkori rossz alvás későbbiekben összefüggésbe hozható az ADHD-val, azaz a figyelemhiányos hiperaktivitással. A kiadós minőségi alvás egyébként nemcsak csecsemőkorban létszükséglet, hanem a többi életkorban is – figyelmeztet a szakember. Az alvás idején bejáratódnak az idegpályák, nagyon erőteljes agyi aktivitás figyelhető meg, ennek következményei a különös tartalmú álomképek. Az álmodás ideje alatt csupán egyetlen terület mutat alulműködést, ez pedig a homloklebeny.
– Az aktív homloklebeny a végrehajtó funkcióért felel, a tudatos tervezésért. Álom alatt ez a funkció, vagyis az agy vezérlő része alulműködik, így mondhatni orgiát rendeznek a különböző agyi területek a színes álomképek, különös asszociációk formájában.
Minden álom egyedi
Noha az emberiséget mindig is érdekelték az álmok, nemritkán rendkívüli jelentőséget tulajdonítottak nekik, tudományos szempontból a XIX. század vége felé induló pszichoanalitikus iskola fedezte fel magának az álmok világát. Azt vallotta – Sigmund Freud iskolateremtő pszichiáter elméletét alapul véve –, hogy az álmokban az elfojtott vagy a nem hozzáférhető tudattartalom jelenik meg, aminek egyszersmind szorongáscsökkentő hatása is van.
– Freud szerint az embert alapvetően mozgató és vezénylő erő a szexualitás, minden elfojtást erre a tényre vezet vissza. Ma már tudjuk, ez nem így van, ám a pszichoanalitikus iskola azon elmélete, hogy az álmok az elfojtott tudattartalmak képi megjelenítései, bizonyítást nyertek. Később, a XX. század első felében C. G. Jung az álmokban – túllépve a személyes tudattalan tapasztalatain – az emberiség közös kollektív tudattalanjára lelt, ezek a tartalmak szerinte nem individuális, hanem általános természetűek – említ a pszichológia történetéből két markáns példát az álomértelmezésekre F. Földi Rita.
– Álmainkban a szubjektív valóság és saját érzéseink jelennek meg. A visszatérő álmok általában egy megoldatlan problémát jeleznek: a gyermekkor rémálmainak egy részét a szeparációs szorongás, az elhagyatástól való félelem válthatja ki, míg az üldöztetéses rémálmok a saját agressziótól való félelem tükrei lehetnek – magyarázza a pszichológus. Fontosnak tartja megjegyezni, minden esetben az álmodó élethelyzete, állapota tükrében kell töprengeni az álmok jelentésén.