Fűszernövények a kiskertben

Az egyiptomiak egész életükben a túlvilágra készültek, mégsem vetették meg a röpke földi lét örömeit. Ételeik ízesítésére ők is használták a zöld fűszereket, így a fokhagymát, a hagymát, a borókabogyót, a fűszerköményt, sőt, e növényeket gyógyításra és szépségápolásra is bevetették. Az antik világ mediterrán kertjeiben, amelynek háttérét az Égei- vagy a Földközi-tenger mély kékje adta, ott ringatóztak a gazdagon virágzó fűszernövények: a pompázatos zsálya-, a burjánzó rozmaring- vagy a büszke levendulabokrok. A rozmaringot az ókori görögök füstölőként is használták, meggyőződésük volt, hogy erőteljes illata az alvilág mélyére űzi a gonosz szellemeket, és távol tartja a betegségeket. A középkorban a világtól elzárkózott, csendes magányban élő szerzetesek kertjeiben ugyancsak ott virágoztak a csodás fűszer-és gyógynövények. Feljegyezték a levendula olajának hatását a betegségekkel szemben, a pestismaszk hosszú csőrébe pedig illatos füveket dugdostak, azt gondolván, így fertőtlenítik a levegőt. A XIII. század végétől a messzi földekre vágyó utazók az Európában egzotikusnak számító szerecsendióval, szegfűszeggel, borssal, gyömbérrel tértek haza. E néhány példából is látszik, az európai kultúra és gasztronómia évszázados barátságban élt a zöld fűszerekkel, amikből a XX. század praktikuma szárított, sokáig eltartható változatot is létrehozott.

Hölgy lila fejékkel

A fűszerek persze szárítva is hasznosak, de frissen sokkal élvezetesebbek. A nyár gazdagságához a gyümölcsfák termése, a zöldségeskert finomságai mellett a zöld fűszerek is bőkezűen hozzátesznek. Kertben a fal mellé vagy a veteményes szélére, teraszon balkonládába, aprócska erkélyen akár külön-külön agyagkaspókba is ültethetünk fűszernövényeket, sőt, a konyhaablakban is biztosan elfér néhány cserép, amikből az aromás évelők gazdagon ontják majd a mediterrán nyarat idéző illatokat.

A fűszernövények arisztokratája a levendula. E csodás, terebélyes bokorrá növekedő, lila virágját hetekig büszkén viselő növény Horvátországban egész hegyoldalakat borít be, a forró napsütés, a tenger felől fújdogáló szél és a végestelen végig tarkálló levendulabokrok elválaszthatatlanok a tengerparti hangulattól. Szerencsére hazánkban is akad jó néhány terület, ahol megtalálhatjuk, többek közt a Balaton-felvidéken is működnek levendulafarmok.

A levendula nem csak szúnyog- és molyirtásra jó, szörpöt is tehetünk el belőle, ami hasonlóan készül, mint a bodza- vagy a mentaszörp. A levendula erős aromáját a citrusos ízvilág kiválóan ellensúlyozza, így a virágokat jó ha cukros, citromkarikákkal és citromlével gazdagon megrakott tálban áztatjuk, majd leszűrve felforraljuk, fertőtlenített üvegekbe töltjük, és pár napra dunsztba tesszük. A cukrot érdemes úgy kimérni, hogy egy csésze vízhez egy csésze cukor kerüljön, így igen sűrű, édes, illatos esszenciát kapunk. Ha levendulabokrot szeretnénk nevelni, ügyeljünk arra, hogy a növény száraz időhöz, tűző naphoz szokott, vagyis ne pangjon például alatta a víz. Virágzása előtti pillanatban, még félig-meddig bimbós állapotában érdemes leszüretelni. Kiváló mézelő növény, illóolaja nyugtató, idegrendszer-erősítő, görcsoldó hatású.

Ősi idők tanúja

Ha a levendula nemes hölgy, a rozmaring a rég elfeledett idők ősasszonya, amelyet némi feloldozás után átemeltek a keresztény kultúrkörbe: Árpád-házi Szent Erzsébethez kötődik széles ismertsége, a legenda szerint ugyanis Erzsébet gyógyulását e növénynek köszönhette. A rozmaringból készült esszenciát a XVII. századtól Aqua Regina Hungariae, vagyis Magyar Királyné Vize néven szépítő-, fiatalító- és köszvénygyógyító csodaszereként használták.

A rozmaring keserédes zamatú, erős illatú örökzöld cserje, karcsú ágain fenyőtűlevélre emlékeztető levelek sorakoznak, tavasz végén halványkék-fehér, apró, fodros virágokat nevel. Van valami megfoghatatlanul ősi és kicsit vad a rozmaring megjelenésében: ha a kertben ideális helyre kerül, például napos, védett zugba, képes túlzásokra ragadtatni magát, és akár két-három méter átmérőjű bokorrá is növekedhet, ezért ne sajnáljuk megmetszeni. Készíthetünk belőle szörpöt, és használhatjuk klasszikus fűszernövényként is: grillezés előtt dörzsöljük át vele a húst, vagy dobjunk a páclébe rozmaringágakat. Mégis talán akkor járunk a legjobban, ha fűszervajat készítünk belőle: kiváló ízesítést ad a szárnyasoknak, bár legjobban a bárányhúshoz passzol. Kenyértésztába is kimondottan jó, a rozmaringos focaccia nagyon finom, főleg ha iszunk mellé néhány pohárka vörösbort. Fél kilogramm liszthez dobjunk sót, friss élesztőt, mozsárban megdolgozott rozmaringot, két deciliter langyos vizet és zsiradéknak olívaolajat. A megkelt tésztát bucikra osztva tenyérnyi, centiméter vastag lapos korongot készítsünk, és forró sütőben körülbelül tíz perc alatt süssük ki. Ha fokozni akarjuk az élvezeteket, készítsünk hozzá olívabogyós, friss mozzarellás, paradicsomos salátát, olívaolajjal nyakon öntve, amihez ne felejtsük el a friss bazsalikomot: e szintén évelő növény kerekded leveleit többek közt pizzára, paradicsomos tésztaételekre, zöld és gyümölcssalátákra is érdemes használni.

Menta, a lázadó

A menta a fűszerkertek zabolátlan lázadója, talán ezért sincs olyan jó véleményünk róla, mert nehéz keretek közé szorítani. Igen hamar elburjánzik, ne féljünk tehát ritkítani: balkonra inkább magányosan, cserébe ültessük, ne társítva, mert szinte biztosan elnyomja a szomszédját. Több mint húsz faja ismeretes, hazánkban a borsmenta a legnépszerűbb, nevéhez méltóan csípős, aromás ízvilága van. Létezik citrommenta és zöldesbarna levelű csokoládémenta is, ez utóbbinak tényleg van némi csokoládés beütése – meglepő egy egyszerű zöld évelőtől.

A menta valóban igénytelen, ám annál sokoldalúbban hasznosítható növényke, a nyári limonádé, vagy annak alkohollal megspékelt változata, a mojito például elképzelhetetlen nélküle. Egy jó maréknyi megmosott mentalevél sok citrommal bármilyen melegben hűsítő hatású lesz, a látvány kedvéért a jégkockatartó rekeszeibe tehetünk egy-egy levélkét, jégbe fagyva csodásan mutat majd a limonádés kancsóban. Szörphöz, gyümölcs- és zöldségsalátákhoz, desszertekhez is kiváló, például citromos vagy éppen fekete csokoládés süteményekhez.

A menta görcsoldó és antibakteriá­lis hatású növény, kimondottan jót tesz emésztési zavarok vagy puffadás esetén. Náthás-köhögős időszakban is hatásosan alkalmazhatjuk, például tea formájában. Sokan egyébként nemcsak gyógyító ereje miatt isszák a mentateát, hanem élénkítő hatása miatt is, mivel serkenti az agyműködést: ha már úgy érezzük, koffeinmérgezést kapunk a mértéktelen kávéfogyasztástól, szürcsöljünk el egy nap két-három csésze mentateát.

Ha nem a fáradság a problémánk, hanem inkább az, hogy túl vagyunk pörögve, készítsünk citromfűből teát: a meleg aromás ital nyugtató hatású, lecsillapítja a csapongó gondolatokat, segít ellazulni, ami a pihentető alváshoz elengedhetetlen, ráadásul e járványos időszakban is hasznos, hiszen vírusölő. A citromfű kifejezetten jót tesz a limonádénak, salátáknak, miközben a szárnyas- valamint a halételek – elsősorban a grillezett halak – kiváló kiegészítője.

Akár balkonládában, akár a kertben ültetjük el a növényeket, mindig vegyük figyelembe, mekkora élettérre van szükségük: a bokrosodó bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, zsálya, lestyán, a lelkesen szétterjedő menta és citromfű vagy éppen a magasra növő kapor nagyobb teret igényel, míg a metélőhagyma, a petrezselyem, a koriander kisebb helyen is boldogan növekszik.