Gondoskodj okosan!
Nem minden madarunk vonul melegebb vidékre télen, számos faj itthon marad. Hogy etetésükkel az életüket mentjük meg, tévhit, ugyanis önállóan is képesek élelmet szerezni, ám az biztos, hogy a segítségnyújtással közelebb csalogathatjuk őket, így pedig közvetlen közelről gyönyörködhetünk bennük. Nem mindegy azonban, hogy mivel, hogyan és mikor etetünk, kellő körültekintés nélkül csak ártunk szárnyas kis barátainknak.
A gondoskodás az ember alapvető ösztöneinek egyike, nem csoda, hogy sokan azt hiszik, segítség nélkül a madarak nem élnék túl a telet. Ez azonban távol áll az igazságtól, amint ugyanis kiürül egy táplálékbázis, a jószágok odébbállnak: olyan vidéket keresnek, ahol megtalálják a létfenntartásukhoz szükséges élelemforrást. Mindezért akár ezer kilométert is hajlandóak megtenni 24 óra alatt; ha kell, több napon át repülnek, hogy eleségben gazdag területre leljenek. Etetésükkel tehát nem az életben maradásukat segítjük, csupán saját magunkat szórakoztatjuk, megfigyelésük ugyanis kétségkívül hatalmas élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt – főleg azoknak, akik élőhelyük adottságai miatt elszakadtak a természettől. Ám nem árt tudni, hogy a madáretetésnek vannak aranyszabályai, mert a helytelen táplálékválasztással vagy elhelyezéssel rengeteget árthatunk.
A madáretetési időszak az első fagyok megjelenésétől ezek megszűnéséig, vagyis durván novembertől márciusig tart. Az őszi és téli hónapokat követően azonban nem szabad táplálni őket, ha ugyanis elkényelmesednek, a későbbi populáció képtelen lesz gondoskodni magáról, hosszú távon életképtelenné válik. Az ellustult szülők rovar helyett a tálcán kínált magvakat viszik kicsinyeiknek, ám ezek nehezen emészthetők, nedvességtartalmuk igen csekély, a fiókák pedig nem isznak még vizet, az életben maradásukhoz szükséges folyadékot az ízeltlábúakból nyerik ki.
Az etetésnél fő a folyamatosság: ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba a következő év tavaszáig, a madarak ugyanis idővel megszokják a segítségünket, és számítanak a teli etetőre. A szakemberek javaslatai alapján adhatunk héjas vagy pucolt, de mindenképp natúr, vagyis pörköletlen, ízesítetlen napraforgómagot, földbe szúrt gallyra húzott, akár kicsit ütődött almát, állati zsiradékot (hájat, faggyút vagy főzéssel sótlanított szalonnát), illetve cinkegolyót. Mással ne kísérletezzünk, az ugyanis felesleges és kockázatos is. Egykor megszokott volt, hogy az emberek a megszikkadt vagy száraz kenyeret, morzsát vízbe áztatva kirakták a madaraknak, az állatvédők azonban nem győzik hangsúlyozni, hogy ezzel súlyos hibát követünk el. A nedvességtől ugyanis az ételmaradék erjedni kezd, ami az állat gyomrába jutva megbetegítheti és a pusztulását is okozhatja.
A csapadékmentes vagy kevésbé csapadékos, illetve fagyos őszi és téli hónapokban is érdemes kitenni vizet a madaraknak. A hideg levegő a szervezet hasonló fokú kiszáradását okozza, mint egy forró kánikulai nap. Ráadásul imádnak fürdeni, a tisztálkodás hozzátartozik a mindennapi rutinjukhoz: ha a tál tartalmát rendszeresen cseréljük, szívesen megmártóznak a friss, langyos vízben. Az itatót érdemes napos helyre tenni, így a gyenge téli napsütés is késlelteti a víz megfagyását.
Egyes madárfajok a talajon szeretnek táplálkozni, mások inkább az ágak között, ezért ha van lehetőségünk, több helyen is biztosítsunk lehetőséget a csipegetésre. Ha a magokat a földre szórjuk, gondoskodjunk valamilyen fedélről is, hogy a hó ne takarja be az eleséget, ha pedig egy cserépalátétből kialakított etetőtálcát helyezünk ki, mindenképp fúrjunk rá lyukat, hogy a csapadék távozni tudjon. Ma már nagyon sok etetőtípus közül választhatunk a boltokban is. A rögzített, úgynevezett dúcetető előnye, hogy nagy mennyiségű eleség is elfér benne. Hátránya ugyanakkor, hogy a táplálkozó énekesmadarakat prédának tekintő macskák könnyedén felmásznak rá. A legnépszerűbbek manapság a függőetetők, ezek nem árt, ha nehezek, így elkerülhető, hogy használat közben összevissza himbálózzanak, emeletes házban lakóknak azonban az ablak-, illetve ablakpárkány-etetők ajánlottak: ezek lehetővé teszik, hogy akár a fotelban ülve, közvetlen közelről szemlélhessük a lakomát.