Fotó: shutterstock.com
Hirdetés

Láthatatlan munka mindaz, amit megcsinálunk, de nem kapunk érte fizetést. Ilyen honorálatlan tevékenység a takarítás, a mosás, a főzés, a bevásárlás, a gyermekekkel való foglalkozás, az idősgondozás, a ház körüli teendők, a hivatalos ügyek intézése vagy akár a civil szervezeteknél vállalt önkéntes munka is. Ezek a feladatok olyannyira hozzátartoznak a mindennapi életünkhöz, háztartásunk működtetéséhez, hogy elhanyagolásuk élhetetlenné tenné a mindennapokat. Noha költségeiket a gyakorlatban nem mérik, elméletben óriási az eszmei és anyagi értékük, ezzel azonban sokszor csak akkor szembesülünk, amikor kiszervezzük az elintéznivalókat, vagyis bért fizetünk másvalakinek, hogy helyettünk elvégezze őket.

A láthatatlan munka nemcsak a mikroközösségek boldogulását szolgálja, hanem az állami intézményrendszert is tehermentesíti. Jelentősége nemzetgazdasági szinten is kiemelkedő: felmérések szerint ha beleszámítanánk a hazai össztermékbe, a nemzeti GDP 25 százalékkal lenne magasabb. A magyar társadalom évente 11 milliárd órát fordít otthoni kötelességeinek teljesítésére, a legutóbbi időmérleg-felvétel eredményei szerint a 15–84 év közötti népesség átlagosan több időt tölt fizetetlen munkával (214 perc/nap), mint fizetettel (164). Hogy pontosan mennyivel hízna meg egy-egy pénztárca, ha bérezés járna mindezért, azt egy internetes kalkulátorral tudjuk kiszámítani. Saját magunk tesztelésénél megdöbbentő adat született: csak a takarítással, a mosással, a teregetéssel, a hajtogatással, a vasalással, a ruhák elpakolásával, a főzéssel, a mosogatással, a csekkek befizetésével és a bevásárlással közel annyit keresnénk havonta, mint a hivatalos munkánkkal.

Bár manapság már a férfiak is aktívan részt vesznek a házimunkában, a számok azt mutatják, a láthatatlan tevékenységek oroszlánrésze még mindig főként a nőket terheli: egyes becslések szerint a napi 16 milliárd fizetetlen munka körülbelül háromnegyed részét ők végzik. Világszerte, így Magyarországon is fontos törekvés, hogy a láthatatlan munka egyre láthatóbbá váljon, vagyis a társadalom a szakmai karrierrel egyenrangúnak tekintse a családért vagy a közösségért való munkát. A magyar kormány több módon is elismeri azt az erőfeszítést, amelyet a hölgyek életük során a családban és a munkahelyükön párhuzamosan nyújtanak. A nyugdíj számításánál már a gyermekgondozást segítő ellátás (gyes), a gyermekgondozási díj (gyed), a gyermekek otthongondozási díja (gyod) és a gyermeknevelési támogatás (gyet) folyósítási időszakát is figyelembe veszik, a szolgálati időbe pedig 2011 óta beleszámítják a gyermekneveléssel töltött éveket is, így a Nők 40 program keretében évente több tízezren vonulhatnak nyugdíjba korkedvezménnyel negyvenévnyi munkaviszony után.

A láthatatlan munka ellenértékét a polgári törvénykönyv sem hagyja figyelmen kívül. A jogszabály ugyanis egyértelműen rögzíti, hogy a házastársak a közös háztartás költségeit és a gyermekek megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik akkor is, ha vagyonelkülönítésben élnek (házassági szerződés alapján mindenki önállóan kezeli a saját vagyonát), továbbá azt is leszögezi, hogy a háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka a költségviselésben való részvételnek minősül. Argentínában hasonló szabályozás van érvényben, amit pár évvel ezelőtt egy helyi asszony ki is használt. Annak idején diplomáját a szögre akasztva otthon maradt, gyereket nevelt, háztartást vezetett, míg férje a munkahelyén robotolt. Amikor a nő 60 éves lett, a férfi elhagyta. Mivel kora miatt nem tudott újra elhelyezkedni, nyugdíja pedig nagyon alacsony volt, úgy döntött, bíróságra viszi az ügyet. A hatóság példa nélküli ítéletet hozott az ügyben: a 70 éves férjnek nyolcmillió pesót (körülbelül 52 millió forint) kellett fizetnie volt feleségének a 27 évnyi házimunkáért cserébe.

Korábban írtuk


Április első keddje EU-szerte, így hazánkban is a láthatatlan munka napja. A Kanadából indult kezdeményezés célja, hogy elismerést szerezzen az értékes és pótolhatatlan otthoni munkavégzésnek. A koronajárvány a családi szerepekben, a családi munkamegosztásban is változást hozott, számos haszonélvezőből szolgáltató lett. Bár egy amerikai felmérésből kiderült, hogy azok a gyerekek, akik kicsi koruktól fogva részt vesznek a ház körüli teendőkben, elégedettebbek az életükkel, jobbak a társas kapcsolataik, sőt még az iskolában is jobban teljesítenek, a legtöbb fiatalt még mindig nehéz rávenni, hogy segítsen a felnőtteknek az otthoni teendőkben. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom ösztönzésképp Így segítek én! elnevezéssel nemrégiben rajzpályázatot hirdetett óvodásoknak és általános iskolásoknak. A pályaműveket április 6. és 16. között közönségszavazásra bocsátják, a győzteseket könyv­utalvánnyal, családi belépőkkel és további ajándékokkal jutalmazzák.

Hosszú péntek

1975. november 24-én az izlandi nők úgy döntöttek, egynapos sztrájkkal mutatják meg, hogyan mennének a dolgok, ha ők nem lennének. Ahelyett, hogy bementek volna a munkahelyükre, megcsinálták volna a házimunkát vagy a gyerekekkel törődtek volna, az utcákra özönlöttek, hogy a fér­fiak­kal azonos jogokért tüntessenek. Sok apának nem volt más választása, mint magával vinni a gyerekeket a munkahelyére. Izlandon ez volt az első lépés a női emancipáció felé: egy évvel a sztrájkot követően a kormány jóváhagyta a nemek közötti egyenlő fizetést garantáló törvényjavaslatot. A különleges napot azóta „hosszú péntekként” emlegetik.