Karanténfeszültségek a családban
Lassan kilenc hónapja élünk „járványüzemmódban”, ami megtépázza az idegeket, kiszikkasztja az érzelmeket. Ennek ellenére sokat tehetünk azért, hogy otthonunk ne váljon puskaporos hordóvá, illetve hogy ne tegyük állandó elégedetlenkedéssel pokollá szeretteink életét.
– A mai generációk élete járvány nélkül is tele van szorongással – állítja Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója és vezetője. – A felnőttek és a gyerekek egyaránt úgy érzik, elveszítették a kontrollt az életüket irányító események és a környezetük felett, ezért egzisztenciális szorongás gyötri őket. Erre a helyzetre rakódott rá a járvány miatti félelem, az aggodalom és az a tény, hogy fenekestől felfordult az életünk.
Állítsuk takarékra magunkat!
Megszokott rutinunk már tavasszal semmivé vált, sokan home office-ba kényszerültünk, amiből csak néhány hónapra szabadultunk ki. A gyerekek esetleg most is online „járnak” iskolába. Így lépten-nyomon egymásba botlunk a lakásban. A helyzetet súlyosbítja a szeparációs szorongás, hiszen el vagyunk zárva a kollégáktól, a barátoktól és a szeretteinktől. Mindezek tetejébe kínoz minket a szüntelen aggodalom a családtagjainkért, a félelem az állásvesztés lehetőségétől, anyagi helyzetünk megrendülésétől.
Léder László szerint ebben a helyzetben nem tehetünk mást, mint hogy tudomásul vesszük, megváltozott az életünk. A mai körülmények között nem lehet egy háztartást, a családi életet úgy menedzselni, mint békeidőben. Bele kell nyugodnunk, hogy a mai helyzet nem alkalmas rá, hogy megreformáljuk az életünket, megvívjuk a családon belüli küzdelmeket, megneveljük rakoncátlan utódunkat vagy éppen a lázadó korban lévő kamasz gyerekünket. Annak sincs itt az ideje, hogy belevágjunk egy lakásfelújításba. Bőven elegendő feladatot ad, hogy beletanuljunk, miként kell megszervezni a háztartást, szétosztani a teendőket, beleszokni a fertőtlenítésbe és abba, hogy mindenkinek jusson tiszta arcmaszk, ha el kell mennie otthonról.
– Nagy elszánások helyett most inkább állítsuk takarékra magunkat – int a pszichológus. – És ne felejtkezzünk el róla, hogy a helyzetünkből fakadó nehézségeken csak úgy tudunk úrrá lenni, ha megtaláljuk a csapatmunka, az együttműködés új formáit.
Énidő, páridő, családidő
Az összezártság közepette könnyen sérülhet a családot összetartó energetikai lánc, az összetartozás érzése, a máskor mindent felülíró szeretetkapcsolat. Léder László szerint ezt elkerülhetjük, ha ügyelünk rá, hogy mindenkinek, a gyerekeknek is jusson úgynevezett énidő, olyan időszak, amikor az ember egyedül lehet, azt teheti, amit éppen szeretne, ami segít feltöltődni. Régen rossz, ha erre csak akkor van mód, ha elvonul valaki a mellékhelyiségbe, vagy a fal felé fordul, mintha aludna. Most mindennél fontosabb, hogy mindenkinek legyen a lakásban egy zuga, ahol elbújhat a világ elől, olvashat, zenét hallgathat, vagy éppen csak „kinézhet a fejéből”.
Ám Léder László úgy látja, ugyanilyen fontos az úgynevezett páridő. Amikor apa és anya csak egymásra figyel, amikor megbeszélhetik a napi teendőket és eseményeket, vagy éppen visszaidézik az emlékeiket. Persze a páridő megteremtése kisgyermekes családokban rendkívül nehéz, de nem lehetetlen. A reggeli kávézás, a délutáni szieszta szertartása, a sétához vagy akár az ebédfőzéshez, rendtevéshez kötődő rituálék feltétlenül segítenek, hogy lopjunk magunknak néhány tíz percet, félórát.
– Abba sem törődhetünk bele – mondja Léder László –, hogy az összezártság miatt kikopjon az életünkből az intimitás, a szexualitás. Sok feszültség forrása lehet, ha a pár tagjai az otthon lévő gyerekekre hivatkozva lemondanak róla, hogy akár egy-egy érintéssel, simogatással jelezzék egymásnak, nem múlt el a szeretet, nem hunyt ki a vonzerő. Az apró kedvességek azt is üzenik: együtt vészeljük át a mostani nehéz időket. Ez biztonságot is ad.
Amennyiben sikerül módot találni, hogy ne sérüljön a páridő, akkor viszonylag könnyű lesz a családidő megszervezése is az Apa Akadémia alapítója szerint. Ebben segíthetnek az előre megtervezett közös otthoni programok, egy kártyacsata, társasjáték vagy közös családi filmnézés.
Jelentősen enyhíti a szeparációs szorongást, vagyis a bezártság érzését, ha kimozdulunk a lakásból. Egy erdei kirándulás vagy akár egy közös séta sokat javít a közérzetünkön, és sokféle feszültséget felold. És persze meg kell találni a módját, hogy kapcsolatban tudjunk maradni a nagyszülőkkel, a rokonokkal, barátokkal. Még a Skype is több a semminél. Ám e találkozásokat is érdemes keretek között tartani, hogy az osztálytárs hívása, a nagymamával való beszélgetés ne verje szét a napi munkát vagy a családi programot. Ennek megszervezése kezdetben nehéz lehet, de idővel napi rutinná válik, ráadásul alkalmat ad rá, hogy várjunk egy örömteli eseményre egy unalmasnak ígérkező nap folyamán.
Léder László azonban óva int attól, hogy teljesen átadjuk magunkat az online térben történő eseményeknek. A felmérések szerint járványhelyzet nélkül is depressziót okoz, ha túlságosan sok időt töltünk a számítógépnél vagy a tablettel, a mobilunkkal. A mostani helyzetben a hosszúra nyúlt gépidő fokozza az esélyét a súlyos depresszió kialakulásának.
A beszélgetés fontossága
Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal is, hogy a hónapok óta tartó feszültségekkel teli időszakban időnként kipattan egy-egy veszekedés, elhangzik egy bántó felcsattanás. A magunkra erőltetett türelem, az elnézés, a szőnyeg alá söprés nem feltétlenül segít az ilyen helyzetekben. Léder László szerint rengeteget árt egy párkapcsolatnak, a családi harmóniának a hetekig tartó néma duzzogás, a magunkban újra és újra elismételt gyilkos veszekedés. Nem enyhíti, inkább kiélezi a feszültségeket, elmérgesíti a felek közötti kapcsolatot. Egy mederben tartott, nem eldurvuló, de akár hangos vita is lehet feszültségoldó, ha a gyerekeket közben megóvjuk a felnőttek konfliktusától. A néma duzzogás azonban nem jár ilyen előnnyel. Ha többször előfordul, feltétlenül kérjünk segítséget családterapeutától. Sokszor már az segít, ha leülnek végre beszélgetni a vitában álló felek. Mert a feszültségeket csak úgy lehet feloldani, ha kibeszéljük őket, megvitatjuk a kiváltó okokat, és együtt keressük meg a kivezető utat abból a csapdából, amibe jutottunk.
Az Apa Akadémia alapítója azonban felhívja a figyelmet arra is, hogy különösen nehéz időszak előtt állnak most a családok. A karácsony, az advent szerencsésebb években a családi kapcsolatok megerősítése, a lelki megtisztulás, az emelkedettség, a boldog ünneplés ideje. Most azonban sok feszültség forrása lehet, ha a megszokott módon akarjuk megszervezni, átélni. Változtatnunk kell az ajándékvásárlási szokásainkon, hiszen nem járhatjuk az üzletközpontokat úgy, ahogyan megszoktuk. Vélhetően nem rendezhetünk népes családi összejöveteleket sem. Ki kell alakítanunk a korábbiaknál szerényebb szertartásainkat, meg kell találnunk az ünneplés csöndesebb és talán éppen ezért meghittebb módját. Vagyis arra kell felhasználnunk az advent, a készület idejét, amire való. Karácsony és újév így nem a feszültségek és a csalódások forrása lesz, hanem valódi ünnep az egész családnak.