Különórák helyett mese, játék, szeretet

Az iskolaválasztás kemény dió, hiszen már az óvodások számára is rengeteg különóra – nyelvtanfolyam, néptánc, sakkszakkör, úszás, ovistorna – közül válogathatnak a szülők. Akik sokszor úgy érzik, ha nem kínálják gyereküknek a lehetőségek széles tárházát, lemarad valamiről. A nyomás pedig csak növekszik az iskola­választás idején.

– Az első gyerekkel lázasan kerestük a legjobb iskolát, emlékszem, mennyi izgalommal járt, mikor végiglátogattuk az intézményeket az egyházitól a sportiskolán át a legegyszerűbb körzetesig. Végül az otthonunkhoz legközelebb eső suli lett a befutó, ahol nem volt sem emelt óraszámú nyelvoktatás, sem kötelező edzés, viszont a tündéri tanító néni az első pillanatban elvarázsolta a gyereket. Nem bántuk meg, a nagyfiunk viszonylag jó tanulóként nyolc nyugodt évet töltött az általánosban, és a kerület legnépszerűbb középiskolájába is be tudott kerülni, igaz, ehhez nyolcadikban intenzív különórákra is szükség volt – meséli Enikő, aki két kisebb gyerekével is ezt az utat választotta. Csilla ezzel szemben egy távolabbi kerület kiemelkedő kompetenciamutatókkal büszkélkedő iskoláját nézte ki: neki a középiskolai továbbtanulási statisztika is számított az iskolaválasztásnál.

– Szerencsém van, mert a most hatodikos nagylányom és a negyedik osztályos fiam is bírja a sok tanulással járó nyomást, az edzéseket. A cél bekerülni egy nívós középiskolába, amire van is esély, lévén mindkét gyerek jó eszű és kitűnő tanuló.

Csilla egykori élsportolóként pontosan tudja, milyen fontos megtanulni a rendelkezésre álló idő beosztását. Nem fél attól, hogy a gyerekei idő előtt kimerülnek a hajtásban, sőt, a nagyobbik magánórára is jár, hogy a nyelvvizsga közvetlen közelségbe kerüljön a középiskolás éveire.

Életre szóló választás?

Kérdés azonban, vajon tényleg végérvényesen meghatározza a gyerek jövőjét az általános iskola kiválasztása? Régen adott volt a körzetes iskola, ám a rendszer demokratizálódásával ma már válogathatnak a szülők a lehetőségek között, az iskolaérettségi törvény bevezetésével – amely hatéves korban állapítja meg az iskolába lépés idejét – ráadásul újabb szempontot is figyelembe kell venni a választásnál.

– Az iskolaérettségnek fizikai, kognitív, szociális és érzelmi kritériumai vannak. Ha egy óvodás jó szociális készségekkel érkezik az iskolába; ha meg tudja szólítani a tanárt és az osztálytársait; ha érzelmileg kiegyensúlyozott, és képes arra, hogy késleltesse a kívánságait, szükségleteit; ha tud kivárni, könnyen be fog illeszkedni az iskola rendszerébe. A testi érettségben meghatározó a fizikai erőnlét, a súly, a magasság és a fogváltás, hiszen a test legkeményebb anyaga kezd formálódni, ami rengeteg energiát követel meg a szervezettől – magyarázza Gőbel Orsolya, a Károli Gáspár Református Egyetem Fejlődéslélektan Tanszékének docense. Úgy véli, az iskola­választás egyik legfontosabb szempontja a tanító néni személye kell hogy legyen.

– Ha úgy látjuk, hogy együtt tud működni a gyerekünk a pedagógussal, szimpatizálnak egymással, ha az iskolának jó a szellemisége, határozott és jó koncepciójú a pedagógiai programja, és az osztálylétszám húsz körül megáll, akkor reménykedhetünk, hogy jól választottunk – fejtegeti Gőbel Orsolya. Szerinte a húszfős osztályban van lehetőség a differenciált egyéni és csoportos munkára, fizikailag sincsenek beszorítva a padok közé a gyerekek, és marad tér a teremben játékra is. A későbbi tanulói éveket az első négy kiegyensúlyozottsága, jó légköre alapozza meg, ezért nem az a fontos, hogy a legszuperebb, legtöbbet követelő iskolában kezdje meg a gyerek a tanulmányait, hanem hogy szeretetteljes, nyugodt és elfogadó légkör vegye körül. Ilyen alapról egy jó képességű gyermek bárhová el tud jutni, így a középiskola-választás éve már egy olyan ifjút találhat meg, aki saját döntéseit, céljait követi.

– Annak a kisgyermeknek, akinél az érzelmi stabilitás, az önkontroll képessége még éppen alakul, játékosabb iskolát érdemes választani, mint amilyen például a Montessori- vagy a Waldorf-pedagógiával működő intézmények, az alternatív iskolák, ahol a játékos tanuláson van a hangsúly – mondja még a szakember. Hozzátéve: az sem hátrány, ha nem az utazással telik el a reggel, ezért érdemes a lakóhelyünkhöz közeli intézményt választani.

Játék, játék, játék

– Mindarra, amire az iskolaérettséghez egy gyermeknek szüksége van, az óvodai nevelés készít fel a fantázia- és szerepejátékokkal, a mesével, az énekkel, tánccal, a ritmusjátékokkal és a mozgással – szögezi le Gőbel Orsolya. A mozgás fontosságára nem véletlenül hívja fel a figyelmet: a teljes testtel begyakorolt nagymozgásokra, a táncra, a legkülönbözőbb ritmusjátékokra épülnek ugyanis azok a funkciók, amik később az iskolában szükségessé válnak majd.

– Az egész testtel végrehajtott mozgás zsigeri szinten alapozza meg az olvasás, írás, számolás készségét. Azok a tevékenységek, amelyek idő előtt szűkítik az óvodás mozgásterét, például ha a játszótér helyett az asztalhoz ültetik, hogy feladatlapokra koncentráljon, bénítja a képességek természetes fejlődését. A nagymozgások gyakorlása, koordinációja vezeti el a gyermeket az egyre kisebb, úgynevezett finommotorikus mozgásokhoz (magyarul a kézügyességhez – a szerk.), melyek az óvodai rajzolás örömében teljesedhetnek ki, hogy az iskolában aztán az írásmozgás alapjává váljanak – hangsúlyozza a szakember.

A mesék és a szerepjátékok a verbalitást, a szókincs gazdagodását, a kommunikáció magabiztosságát alapozzák meg. A fantáziajátékok, a képzelet szárnyalása bázist ad a kreativitáshoz. A játékokban, mesékben megélt sorrendiség, történetiség elvezeti a gyerekeket ahhoz, hogy szavaikat gondolattá, mondatokká, saját történetté formálják, ez pedig lehetővé teszi a folyamatban gondolkodás képességének kibontakozását.

– Az anyával vagy apával összebújva olvasott történetek vagy az óvó nénitől hallott mesék megtanítják a gyerekeket arra, hogyan kell a nehézségekkel megküzdeni, és mintaként szolgálnak a kitartásra: ahogyan a dolgos leány vagy a bajbajutottakon segítő vitéz a szorgos munka vagy éppen hősi tettek után nyeri el méltó jutalmát. Mindezek együtt elengedhetetlen mozzanatai kellene hogy legyenek az óvodáskornak – magyarázza Gőbel Orsolya. Szerinte az iskolára készülés legfontosabb feladata, hogy a gyerek hosszan, elmélyülten sokat és sokáig tudjon játszani, fontos, hogy az öröm megjelenjen ebben a tevékenységben. Ha a kisgyerek saját örömére sokszor végigszökdécseli az ugróiskolát, elmerülve kavicsokat gyűjt a vízparton, hosszan szemléli a pillangót vagy a virágokat, mindez előny lesz a tanulásban is, hiszen megszokja és megérti, hogy a tanuláshoz, a dolgok megértéséhez, gyakorlásához idő kell, semmi nem megy egyik pillanatról a másikra.

Alfák a képernyő előtt

– A mostani óvodások az alfa, az „egykattintásos” generáció tagjai, akik belenőttek az online világba. Jellemző rájuk, hogy három-négy évesen már érdeklődnek a számok, a betűk iránt, hiszen erőteljes képi világ veszi körül őket – magyarázza Gőbel Orsolya.

A szakember John Hutton kutatásaira alapozva elmondja, hogy azoknál a gyerekeknél, akik napi egy óránál több időt töltenek a képernyő előtt, az agy fehérállománya, ami fontos szerepet tölt be a kognitív funkciók fejlődésében, „szervezetlenebb” lesz. Következésképpen a kevesebb online lét érettebb agyat eredményez. Az alfa generáció tempója a felnőttekéhez alkalmazkodik, ám félő, hogy kimarad az életükből az az élmény- és tapasztalatvilág, amelyre szükség van a fontos tanulási készségek kialakulásához.

– A kicsiknek a mai világban és így pandémia idején különösen szükségük lenne arra, hogy a szüleik időt fordítsanak a közösen megélt élményekre, mint például együtt biciklizni, sétálni vagy kirándulni, amikor van idő rácsodálkozni a minket körülvevő világra – hangsúlyozza a szakember, rámutatva: nincs olyan elvárás egy óvodással szemben, hogy olvasnia vagy számolnia kell tudnia. Sokkal fontosabb, hogy mire iskolába indul, érzelmi szempontból stabil legyen. Ez a legnagyobb előny, amihez hozzá tudja juttatni a szülő az iskolába lépő gyermekét. Nem a különórák számítanak, hanem az érzelmi biztonság, amelyre aztán kognitív apparátus, azaz a fontos készségek és a tudás biztosan felépíthetők.