Lélekemelő házi kedvencek

A körülöttünk élő állatok befolyásolják a napi rutinunkat. Egy lakásban élő kutyát muszáj napjában többször is megsétáltatni, ami nemcsak a négylábú számára lehet közérzetjavító, hanem a póráz végébe kapaszkodó gazdinak is. A kertben élő kutyát is érdemes napjában egyszer kifuttatni vagy játszani vele, és nem csak azért, mert a boldogan ugrándozó jószág öröme óhatatlanul átragad az emberre. Kutatások bizonyították, hogy az állattartók gyorsabban épülnek fel betegség után, mint azok akiknek nincs házi kedvencük. Egy friss statisztika pedig azt támasztja alá, hogy a kutyatartás szó szerint egészségmegőrző hatású. Az Amerikai Szívtársaság folyóiratában megjelent cikk szerint egy kutatás során több mint 3,5 millió 18 éves vagy annál idősebb páciens adatait elemezték, egyebek között azt hasonlítva össze, hogy a valamilyen okból bekövetkező halálozás aránya hogyan alakult kutyatartók és nem kutyatartók között. Az eredmény megdöbbentő: a kutyások körében 24 százalékkal volt alacsonyabb a bármely okból bekövetkező, 65 százalékban alacsonyabb a szívroham utáni és 31 százalékkal a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel összefüggő halálozás kockázata.

Négylábú terapeuták

Az állatok közelségében ugyanis normalizálódnak a stresszmutatók: optimalizálódik a vérnyomás, rendeződik a szívfrekvencia (pulzus), ráadásul egy nagyobb löket endorfin, közkeletűbb nevén boldogsághormon szabadul fel a szervezetben, ami javítja a kedélyállapotot. Mindez pedig közvetett módon az immunrendszer általános állapotára is jó hatással van.

Persze nemcsak a kutya és a macska lehetnek az ember társa: a kisemlősök, mint a törpenyúl, a hörcsög, a tengerimalac vagy akár a díszmadarak, sőt, még egy ékszerteknős vagy különleges szépségű díszhal is képes érzelmeket, gondoskodást kiváltani az emberből – az pedig vérmérséklettől függ, ki milyen intenzitású kommunikációt vár el házi kedvencétől. Az idősek, a krónikus betegek számára egy terráriumban élő kisállat is lehet társ, ha segíthet mérsékelni a magány érzését.

Az állattartók közül mégis talán a kutyások a legaktívabbak szociális téren, hiszen könnyebben kötnek új ismeretségeket például sétáltatás közben. Óhatatlan, hogy a gazdik szóba elegyedjenek egymással a kutyafuttatóban, a parkban, hiszen adott a közös téma. Hasonló okokból jó irányban befolyásolhatja a kutya a gyerek személyiségfejlődését: muszáj állatorvoshoz, netán kutyaiskolába vinni az állatot, naponta enni adni neki – mindez törődésre, gondoskodásra, felelősségre tanít, és jótékony hatással van az érzelmi fejlődésre is, hiszen megtapasztalhatja, milyen is a feltétel nélküli szeretet. És még egy érdekes adalék: kutatások igazolják, a kisgyerekek olvasási készsége jobban fejlődik, ha a háziállataiknak tartanak rendhagyó felolvasást, mivel ezekben a helyzetekben nem stresszelik magukat.

Menhelyit vagy fajtisztát?

A gyerekek többségénél 10-12 éves kor körül jön el a pillanat, hogy szeretnének valamilyen állatot. Ebben a szülőnek is partnernek kell lennie, hiszen az a jó, ha a család közösen dönt róla, milyen állatra essen a választás, mire jut elegendő idő, és főleg hogy a kedvencünk körüli kiadások beleférnek-e a családi költségvetésbe. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kedvtelésből tartott állatok számára is kötelező betartani az állatjóléti előírásokat. Az elfoglalt, napi tizenkét órát dolgozó szülők és a különórákkal leterhelt gyerekek mellé semmiképpen sem ajánlatos kutyát vagy macskát választani, esetükben leginkább egy terráriumban élő kisállat vagy díszhal jöhet szóba, hiszen a frusztrált, magányra kényszerített állat elég hamar nemkívánatos viselkedést fog produkálni. Fontos szempont az élettér is. Sokaknak evidencia, hogy egy aprócska belvárosi lakásba nem vesznek nagy testű kutyát, mégis bőven van példa az ellenkezőjére. És ha már kutya, neuralgikus pont, hogy fajtiszta legyen-e, vagy keverék. Ha fajtiszta kutyát választunk, érdemes felsorakoztatni a fajtatulajdonságok előnyeit-hátrányait, nem beszélve az esetleges fajtabetegségekről, és ezek ismeretében dönteni. Fontos, hogy ne szaporítóktól vásároljunk, akik futószalagon tenyésztik a kutyákat, nem törődve az alom egészségével.

Ha pedig felülkerekedne bennünk az altruizmus, utcára kidobott kölyökkutyák ezrei keresnek gazdát országszerte. A mentett kutyák-macskák szinte minden esetben kiváló választásnak bizonyulnak, és bár nincs pedigréjük, cserébe nagyon karakteres, értelmes állatok, sokszor jobban ragaszkodnak a gazdájukhoz, mint megvásárolt társaik. A mentett állatokkal együtt a kötelező ivartalanítást is vállalni kell, ez benne áll az örökbefogadási szerződésben mint a felelős állattartás egyik eleme. Fontos kötelezettség a veszettség elleni védőoltás beadatása, amit egyébként hatályos rendelet is rögzít: az első oltást három hónaposan, a másodikat félévesen kell beadatni, majd évenként ismételni. Az oltás meglétét a Nébih (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) által kiadott hologramos matrica igazolja, amit az állat oltási kiskönyvébe kell beragasztani. Persze emellett számos immunizáló vakcina szükséges, amelyekről az állatorvos ad felvilágosítást. Ha kutyával közterületen tartózkodunk, mindig nálunk kell lennie az oltási könyvnek az oltás érvényességének bizonyítására. Hasonlóan fontos a mikrochip, amelyet az állatnak már kölyökkorában meg kell kapnia: ezt az egyedi megjelölésre szolgáló szövetbarát kapszulát a bőr alá helyezik, a benne rejlő számsor az állat adatait tartalmazza, amely bekerül egy központi nyilvántartó rendszerbe.

Kígyó, patkány, görény

Ha állatot fogadunk magunk mellé, nem csak fizikai szükségleteiről kell gondoskodnunk. A kutya érző, gondolkodó lény, de tanítani kell. Éppen ilyen fontos, hogy megtanulja a kutyaközösségben létezés szabályait, aminek legjobb terepe a kutyakiképző iskolákban működő kutyaovi közössége. Ha az állat szocializálódott, és elérte a körülbelül hét-nyolc hónapos kort, már beírathatjuk a kutyaiskolába, ahol szakképzett oktatóktól sajátíthatjuk el az idomítás fogásait. Arra azonban figyelni kell, hogy a kutyák között éppúgy terjednek a vírusok, mint a gyerekek között az iskolában, ezért csak oltott ebet vigyünk közösségbe.

A macskáról úgy tartják, öntörvényű lény, akivel nem kell foglalkozni, ám ez nincs így: ha ingerszegény, szűkös a környezete, nincs elegendő tere a mozgásra, akkor a macska is unatkozik, ami igencsak próbára teheti a vele együtt élőket.

Nagy divat manapság egzotikus állatokat, kígyókat, hüllőket vagy tenyér nagyságú pókokat is tartani kedvencként, sokszor azonban nincsenek tisztában az állattartók védencük valódi természetével. A vadállatbefogókat legtöbbször aligátorteknős miatt riasztják, sokszor előfordul ugyanis, hogy a nagyra nőtt és sokszor engedély nélkül tartott példányokat gazdájuk egyszerűen szélnek ereszti egy patakparton.

Divatos a sün, a csuklyás patkány, a csincsilla, a törpenyúl hobbiállatként való tartása is – az állatorvosi viziteket az ő esetükben sem szabad félvállról venni. A sün éjszakai állat, így aki nem szereti az éjszakai neszezést, ne ezt a fajt válassza. A csuklyás patkány igen intelligens – bár renoméjának nem tesz jót, hogy óhatatlan utcai rokonaira asszociál róla az ember, tény, hogy számtalan trükköt meg lehet neki tanítani. Mindenevő, de szüksége van némi változatosságra a terrárium vagy ketrec egyhangúsága mellett. A csincsilla jóval kényesebb jószág, mint a patkány, viszont ugyancsak éjszaka aktív, és társfüggő. Bundáját porfürdő híján nem képes tisztán tartani, e célra csincsillahomokot kell vásárolni. Tágas élettérre van szüksége, ahol nem lehet sem nagyon meleg, sem extra hideg: a szélsőségeket egyáltalán nem bírja. A kedves küllemű rágcsálók mellett egyre divatosabb a vadászgörény tartása. Ez a rendkívül nagy mozgásigényű állat állandóan nyüzsög, tesz-vesz, egy-két órát minimum kell vele foglalkozni. Társaságkedvelő és nagyon okos, olyan, mint egy kutyakölyök, a helyes viselkedésre nevelni kell. Mivel ragadozó, a vadászösztönt nemigen lehet kiölni belőle, így más kisállattal nem ajánlatos egyedül hagyni. A görényt oltani kell, és talán kevesen tudják, de az embert megbetegítő influenza A és B típusára is igen fogékony – a kutya és a macska nem –, ezért ha a családban felüti fejét a vírus, az állatkát érdemes elszeparálni.