Rét, üvegbe zárva

Pár hetünk maradt még a nyárból, ami éppen elég, hogy elvégezzük a még esedékes lekvárbefőzést, a zöldségek tartósítását, a kovászolást vagy épp a savanyítást, és e tennivalók mellett időt szakítsunk arra is, hogy az általunk kedvelt fűszer- és gyógynövényfélékből átmentsünk néhány adagot télre.

A saját otthoni gyógynövénypatika vagyis herbárium előnye, hogy családtagjaink nyavalyáit szem előtt tartva – például makacs, visszatérő őszi nátha, elhúzódó megfázás, ekcéma vagy pattanásos bőr – állíthatjuk össze készletünket. Néhány gyógynövényből érdemes tehát bespájzolni, és rossz közérzet, enyhe rosszullét vagy betegség esetén bevethetjük őket kiegészítő vagy önálló kezelésként. Erőteljesebb tünetekkel azonban mindenképpen forduljunk orvoshoz!

Herbárium a kamrában

Az egyik legalapvetőbb gyógynövény a kamilla, ami számos panasz esetén alkalmazható: gyulladáscsökkentő, görcsoldó, fájdalomcsillapító és fertőtlenítő hatása is van, sőt a gyulladt pattanásokra is használhatjuk szárító pakolásként.

A citromfű ugyancsak hasznos. Teának eszményi, de a jégkockával, fagyasztott gyümölcsökkel megbolondított limonádé is különösen aromás lesz, ha a megmosott és összetépkedett citromfűlevelekkel gazdagítjuk. Idegnyugtató hatása ismert, álmatlanság esetén egy belőle készített forró tea segít ellazulni.

A hársfavirág tipikusan a meghűléses betegségeknél alkalmazható eredményesen: lázcsillapító és izzasztó hatása van, ráadásul nyákoldó és köptető is, ez utóbbi miatt azonban köhögéscsillapító gyógyszerekkel együtt nem szabad alkalmazni.

Az orvosi zsálya a kamilla párjának tekinthető, már abban az értelemben, hogy fertőtlenítő, baktériumölő és gyulladásgátló anyagokat tartalmaz, amelyek külsőleg is hatásosak lehetnek, például a gyulladt bőr nyugtatása esetén.

A körömvirág kisebbfajta csodaszer: égési sérülések, sebek gyógyulását segíti, kivonatát számtalan gyógyászati és kozmetikai termékben megtalálhatjuk mint összetevőt.

Az aloe vera manapság igen divatos gyógynövény, szinte minden háztartásban nevelnek egy cserép húsos levelű aloe verát. E növénynek több mint háromszázféle változata ismert, ám egyedül csak az orvosi aloe alkalmas gyógyítási célokra. Hatóanyagai a sebhelymentes gyógyulást segítik elő, de hatásosak az égés, az akne, az ekcéma, a rovarcsípés, a leégés és más bőrbetegségek kezelésére is. Nem véletlen, hogy e több mint kétszáz hatóanyagot tartalmazó, különleges növényt hidratálóként hasznosítja a kozmetikai ipar, bár az Egészségügyi Világszervezet szerint friss gélje jóval hatékonyabb, mint feldolgozott változatai.

A gyomként elkönyvelt növényeknek is lehetnek jótékony, gyógyító hatásaik. A csalánnak például szárától a gyökeréig mindene felhasználható. Vértisztító: erősíti az immunrendszert, kihajtja a szervezetből a mérgeket, salakanyagokat, fokozottabb kiválasztásra serkenti a vesét. Böjtben vagy állandósult fáradékonyság esetén érdemes csalánteakúrát tartani. A gyermekláncfű is fontos alapanyaga a gyógyításnak: levelét és gyökerét a vese és az epe megbetegedéseinél, valamint ízületi bántalmaknál lehet hasznos ki­egészítő kezelésként használni. A tyúkhúrból készült tea szintén az epe- és a veseműködésre van jótékony hatással, miközben kiválóan alkalmas emésztési zavarok esetén, sőt, a fogyókúrázók zsír­oldó tulajdonságai miatt is fogyaszthatják. Külsőleg borogatásra is alkalmazhatjuk, például száraz bőrre vagy ekcémára. A pollenszezon legfőbb ellenségének kikiáltott parlagfű is tartogat meglepetéseket: fogyasztásával csökkenthetjük a húgysavszintet, de a köszvényes tüneteket is enyhítheti.

Aromák szárítva

A gyógy- és fűszernövényeket érdemes száraz, napsütéses időben szedni. Azonban ne csak az időjárást, a környezetet is vegyük figyelembe: szántóföldek mellett, forgalmas utak mentén vagy szemetes erdőrészeken nem érdemes gyűjteni, inkább az utaktól távol eső, érintetlennek tűnő tisztásokat keressük. A gyógynövényeket tisztán a legjobb leszüretelni, megmosni ugyanis nem szokás tartósítás előtt, mivel nedvesen befülledhetnek és tönkremehetnek. Az olyan aromás növények, mint például a citromfű vagy a menta a tépkedéssel, aprítással sokat veszítenek az illóolaj-tartalmukból, így erre közvetlen felhasználás előtt kerítsünk sort.

A tartósítás egyik kiváló módszere a szárítás. Szellős, meleg helyen aggassuk fel a növényeket csokrokban – ne túl vaskos kötegekben –, vagy terítsük ki őket szitára, szúnyoghálóra, hogy a lengedező meleg szellő alulról, felülről érve kivonja a nedvességtartalmukat. A virágok, a húsos termések – mint például a kamilla, a körömvirág, a csipkebogyó – száradnak a legtovább. Ha nincs kertünk vagy szellőztethető kamránk, a zsírpapírra terített növényeket akár sütőben is száríthatjuk 40-50 fokon, kitárt sütőajtónál. A szinte zörgősre száradt növényeket papírzacskóban vagy üvegben érdemes eltenni, a címkére pedig feljegyezni nemcsak a nevét, de szedésének időpontját is. A légmentes tárolás azért is fontos, hogy a gyógyfüvek ne vegyék át a környezet nedvességét, valamint hogy megőrizzék illatukat, aromáikat.

Olajban, sóban, cukorban

A fagyasztás is jó megoldás: jégkockatartóba szórjunk friss fűszernövényeket, kis vízzel elegyítve. A petrezselyem, a zeller vagy a kapor hosszú ideig képes így átmenteni a frissességet, de nejlonzacskóban vagy kisebb dobozban is eltehetünk nagyobb növényi részeket.

Sóval, cukorral is kivonhatjuk belőlük a nedvességet, nem mindegy azonban, mit mivel tartósítunk: a citromfűhöz, borsmentához kimondottan illik a cukor, akár cukorszirupot is főzhetünk, abban áztatva az aromákat – az ízt teljesen átveszi majd a sűrítmény.

A fűszerolaj kifejezetten jól megy a salátákhoz: az olívaolajhoz rozmaringot, bazsalikomot, sőt fokhagymát is adhatunk – persze külön-külön. Ne sajnáljuk az aranysárga olajból a fűszernövényeket, minél több, annál aromásabb lesz a fűszerolajunk. Amit aztán húsok pácolásához vagy tészták, saláták ízesítésére is bevethetünk a hűvösödő, friss ízekben egyre szegényebb késő őszi délutánokon.