Fotó: shutterstock.com
Hirdetés

Ma már a városokban is rengeteg sündisznó él, lépten-nyomon találunk olyan közlekedési táblákat, amelyek figyelmeztetik az autósokat jelenlétükre. A tüskés kis emlősök ősszel téli álomba merülnek, a hibernált állapotból csak tavasszal, vagyis éppen mostanság térnek magukhoz. Hogy tartósan odaszokjanak a kertünkbe, kell egy zug, ahol napközben háborítatlanul pihenhetnek. Ha nincs ilyen a kertben, csinálhatunk mi magunk is, egy farakás, egy komposzthalom vagy egy cserjékkel sűrűn benőtt sarok tökéletesen megfelel, sőt vásárolhatunk vagy készíthetünk is sünodút. Ennek lényege, hogy a bejáratot a belső résztől egy fal válassza el, hogy lakója teljesen sötétben lehessen. A süninek a lakás mellett élelemre is szüksége van. Elsősorban a földigiliszta vonzza, de rajong a meztelencsigáért és a rovarokért is, olykor pedig a lehullott gyümölcsből is szívesen falatozik. Ez utóbbiból bátran tehetünk ki néhány szemet. Befogni azonban sose próbáljuk ezeket a kedves élőlényeket, egyrészt mert mégiscsak vadállatról van szó, amely a szabadban érzi jól magát, másrészt elég sok parazitát terjesztenek, amik az emberre is veszélyt jelentenek.

Wellness szárnyasoknak

Április a tavasz kezdete és a madár­etetési időszak vége. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy aki az év melegebb szakaszában tovább táplálja a tollas jószágokat, többet árt, mint használ. Pedig a tavasz beköszöntével is sokat segíthetünk nekik. Mesterséges odúkat például bármikor kihelyezhetünk számukra. Nem baj, ha már túl vannak az első költési időszakon, a második alkalmával biztosan gazdára talál a kiadó lakhely. Fontos, hogy a szerkezet tetejét erősen rögzítsük, ezzel távol tarthatjuk a betolakodókat, és megelőzhetjük a heves esőzések vagy a perzselő napsütés okozta pusztítást. Az odú mellett érdemes kihelyezni fészeképítéshez alkalmas természetes anyagokat is a kert néhány pontjára. A fák ágára dróttal felkötözhetünk például kutyaszőrt, hajat, mohát, tollat vagy néhány kupac száraz fűszálat; ha az építkezéshez szükség lesz rájuk, hamar eltűnnek.

Az itató biztosítása az egyik legfontosabb alapfeladat a tavaszi kertrendezés során, az egyre szárazabb időjárás ugyanis sokszor gondot okoz a madaraknak a szomjoltást és a fürdést illetően. A legjobb, legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás, ha egy 45-50 centiméter átmérőjű műanyag virágalátétet helyezünk el a talajon, ennek mélysége ugyanis a kisebb fajok számára is biztonságos. A vizet rendszeresen cserélni, pótolni kell, az edényt pedig célszerű naponta, kétnaponta elmosni a fertőzések megelőzésére. Ha igazi wellnessparadicsomot szeretnénk kiépíteni szárnyas barátainknak, porfürdőt is készíthetünk. Ehhez nem kell más, mint egy, az itatóhoz hasonló tál, valamint néhány marék homok. A porban hempergőzés az élősködők elleni védelmet szolgálja, a felforrósodott tollazat alatt ugyanis hamar elpusztulnak a kellemetlenkedő vérszívók. Bár a gondozott kert kétségkívül szemet gyönyörködtető látvány, a növények túlzott megmetszésével jelentősen csökkentjük a biztonságos fészkelőhelyek számát. Ugyanakkor nemcsak néhány fát és bokrot érdemes érintetlenül hagyni, hanem a gyep egy részét is, a magas fűben ugyanis hemzsegnek a táplálékot jelentő rovarok. Ha mégis ragaszkodunk a rövidre vágott pázsithoz, ültessünk minél több nektárt adó virágot, amik odavonzzák az ízeltlábúakat.

Fotó: shutterstock.com

Méhecskehotelek

A magányosan élő, nem agresszív méhek jelenléte nagyon fontos a lakott területeken, házi rokonaik ugyanis egymagukban nem képesek elvégezni a virágok beporzását. Ezek a hasznos élőlények korhadó fák törzsében, partfalakban vagy a talajba vájt szűk járatokban helyezik el petéiket, amik ezekben az üregekben válnak kifejlett rovarrá. Szaporodásukat segíthetjük, ha saját kezűleg csinálunk ilyen bölcsőket. Nem bonyolult feladat, elég hozzá egy tuskó, amibe 2-10 milliméter átmérőjű, néhány centiméter mélységű lyukakat kell fúrnunk. Ha van régi típusú téglánk, az is megteszi, csupán a réseket kell hátul befednünk valamilyen módon.

Korábban írtuk


A méhecskehotelek forgalma áprilisban és májusban a legnagyobb, júniustól már kevesebben látogatják őket, de a nyár második felében is számíthatunk vendégekre. Az alkalmatosságot esőtől védett ablakpárkányra, erkélyre, tornácra, eresz alá helyezzük, ahova legalább néhány órán keresztül odasüt a nap. Attól nem kell tartanunk, hogy a lakhelyet családban élő, harcias és fájdalmas csípésű darazsak vagy házi méhek veszik birtokba, a szűk járatokban ugyanis ezek nem érzik jól magukat.

Varangytanya és gyíkvár

A védett kétéltűek és apró hüllők megtelepedését természetes és mesterséges eszközökkel is segíthetjük. A gázzal és árammal való fűtés elterjedésével erre szükség is van, mivel egyre kevesebb kertben található olyan farakás, amely menedéket nyújtana ezeknek az állatoknak. Pedig a kertben való jelenlétük a méhekhez hasonlóan igen sok előnnyel jár, előszeretettel fogyasztják ugyanis a növényekre veszélyes kártevőket. Ugyan a varangyok a párás, árnyékos élőhelyeket kedvelik, a vízaknába legtöbbször véletlenül pottyannak. A rabságban tengődő egyedek élete cseppet sem vidám, mivel ezeken a helyeken meglehetősen kevés a táplálék, és párosodni sem tudnak. Ha van ilyen verem a kertünkben, rendszeresen ellenőrizzük, ha pedig találunk fogságba esett kétéltűt, menekítsük ki. Hogy a kert biztonságos és kényelmes legyen számukra, építhetünk tavacskát, ahol szaporodni is tudnak, de ha ezt túlzásnak érezzük, egy használaton kívüli, fejjel lefelé elhelyezett, lyukas virágcseréppel vagy néhány barlangszerűen felhalmozott kővel is tökéletes menedéket biztosíthatunk számukra. A romos falak, tetőcserép-, tégla- és kőrakások, valamint a rőzsehalmok változatos mikroklímájúak, a napsütötte felületek mellett ugyanis árnyékot is nyújtanak a túlzott felhevülés elől menekülő gyíkoknak. A gyíkvárat saját magunk is elkészíthetjük, még csak hozzáértés sem kell, elég kupacba rendezni az összegyűjtött ágakat vagy nagyobb kavicsokat, köveket. Egyre több helyütt találkozni ablakpárkányra épített megoldással is, ami épp olyan jó szolgálatot tesz, mint egy természetvédelmi farakás, ám előnyösebb abból a szempontból, hogy akár a lakásból, karosszékben ülve is megfigyelhetjük a benne tanyázó élőlényeket. De bármelyik típusról beszélünk is, érdemes kihelyeznünk mellé egy, a madarakéhoz és méhekéhez hasonló itatót, hogy a lakók a legnagyobb hőségben is könnyedén folyadékhoz jussanak.