Ma már jól látszik: fölösleges volt a Valutaalappal kötött hitelszerződésben 1,5 milliárd eurót elkülöníteni a magyar bankrendszer megsegítésére. A pénzintézetek ugyanis meglepően jól vészelték át a válságot – annak ellenére, hogy hazánk egyike a legnagyobb visszaesést elszenvedett uniós tagországoknak. Miközben Izlandon csődöt jelentett a három legnagyobb bank, Nagy-Britanniában szintén három pénzintézetet kellett állami gondnokság alá venni, Belgiumban és Ausztriában egyet-egyet, nem is beszélve az Egyesült Államok több mint száz bedőlt pénzintézetéről, Magyarországon egyetlen bank sem került veszélybe.

A kormányzati banksegélyt igénybe vevő pénzintézetek, az OTP és az FHB már vissza is fizették az uniós források döntő részét. A 2009-es, különösen nehéz évben még mindig 256 milliárdos nyereséget tudott felmutatni a bankrendszer.

Hengereltek a nagyok

A válság egyetlen következménye, hogy megtört a korábbi évek száguldása. Emlékezetes: az ezredforduló óta folyamatosan borzolta a kedélyeket a magyar bankrendszer rendkívüli eredményessége. Egy-egy pénzintézet nagyságát a szakma az úgynevezett mérlegfőösszeggel határozza meg, ami a bankok esetében a kihelyezhető vagyont: saját tőke, a begyűjtött betétek és egyéb források összességét jelenti.

Míg az ezredforduló környékén még lagymatagon, nagyjából az inflációnak megfelelően nőtt ez az összeg, 2002-től megtáltosodott. Évi 20 százalékkal növekedve 2003-ra megközelítette a 13, 2004-re a 15 milliárd forintot, majd évi 3, később 4 milliárd forintos növekedésre váltva 2006-ban már 21 milliárd forint közelében járt. Mindezt a hitelállomány rendkívüli bővülése okozta, amit ezekben az években elsősorban az állami lakástámogatásokból fakadó eladósodási hullám okozott.

Erre alapozva javasolta 2004 novemberében Gyurcsány Ferenc a banki különadót: a pénzintézeteknek ugyanis többletbevételük keletkezett az állami lakástámogatásokból, indokolt tehát, hogy ezek egy részét fizessék vissza a költségvetésbe.

Meglepő módon azonban a bankrendszer expanziója 2006–2007-ben, a gyurcsányi megszorító csomagok időszakában is töretlenül folytatódott. 2007 végén a mérlegfőösszeg már 24, 2008-ban pedig 29 milliárd forintra nőtt. Utóbbi újabb döbbenetes fejlemény: azt mutatja, hogy a nemzetközi pénzügyi válság sem vetette vissza a lakosság eladósodási hajlandóságát. Pedig ezekre az évekre már megszűntek az állami kamattámogatások.

Az olcsó devizahitelek azonban 2008 őszéig további eladósodásra ösztönöztek – főleg a lakáspiacon, az autófinanszírozásban és a fogyasztási hiteleknél. 2009 volt az első esztendő, amikor az országnak az év egészében kellett szembesülnie a válság következményeivel.

Nem meglepő tehát, hogy a banki mérlegfőösszegek gyors bővülése megtört. Az ország 6,3 százalékos GDP-visszaeséséhez képest azonban a bankrendszer csupán minimális mértékben, 0,4 százalékkal húzódott össze. Vagyis a mérlegfőösszeg 29 178 milliárd forintról 29 035 milliárd forintra csökkent. Ennél nagyobb mértékben, 9,1 százalékkal csökkent a bankrendszer nyeresége. Ez azonban még mindig azt jelenti, hogy 2008-as 281 milliárd forint helyett 256 milliárd adózás előtti eredményt produkáltak a bankok.

A pénzintézetek eredményén azért már látszik az ország negyedik éve tartó vergődése. A banki nyereségek épp ennyi ideje, 2006 óta csökkennek esztendőről esztendőre. A csúcsot 376 milliárd forintos adózott eredmény jelentette, ami azóta 218 milliárdra amortizálódott. Ugyanakkor ez az összeg még mindig közelíti a 2004- es adatot, ami akkor rendkívüli sikernek számított.

Valójában a 2008–2009-es válság inkább a nagybankok-kisbankok viszonyát rendezte át. Előbbiek még romló üzleti eredményről sem panaszkodhatnak. Az öt legnagyobb pénzintézet mérlegfőösszege például 5,6 százalékkal bővült, a nagybankoké pedig (nyolc pénzintézet tartozik ide) 1,3 százalékkal. A gyarapodás leginkább az örök éllovas OTP Banknak köszönhető, amelyik 4,9 milliárdról 5,8 milliárdra tudta növelni eszközeinek értékét, ez 18 százalékos (!) gyarapodást jelent. De mintegy 10 százalékkal nőtt az Erste és az MKB mérleg fő összege is. A kilenc középbank ugyanakkor sokkal nehezebben viselte a válságot, mérlegfőösszegük 43 (!) százalékkal csökkent. A 15 kisbank és az 5 szakosított pénzintézet egyébként szintén nyeresége növelésére volt képes. A középbankok rossz teljesítménye vélhetően annak eredménye, hogy itt vannak a legnagyobb számban odahaza komoly veszteségeket szenvedő nyugati tulajdonosok, akik a magyar piacon is visszavettek tevékenységükből.

Hasonló oka lehet a nagybankok között a CIB összehúzódásának is, amelyik a harmadik helyről hirtelen az ötödikre zuhant mérlegfőösszegének csökkenése miatt.

Megduplázódó késedelmek

A meglepően jó eredménymutatók ugyanakkor nem jelentik azt, hogy egyfajta diadalmenet lett volna a bankrendszer tavalyi éve. A folyamatokat mélyebben vizsgálva kiderül: valójában a pénzintézetek jócskán megérezték a válságot. A hitelállomány például közel 700 milliárd forinttal, 8,4 százalékkal esett. Csökkentek a betétek is, de itt csak 2,2 százalékos visszaesést mutatnak az összesítések.

Valójában a belföldi betétállomány ennél jelentősebben csökkent, ennek egy részét azonban ellensúlyozta a külföldiek növekvő befektetési kedve. Ezt az uniós átlagnál lényegesen magasabb magyar kamatszintnek köszönhette a bankrendszer.

A külföldről származó forrásbevonás ellenére a hitelek még mindig másfélszeresére (egész pontosan 152 százalékára) rúgnak a betéteknek, ami rendszerszintű kockázatot jelent. A hitelállomány már jó évtizede felülmúlja a betétek összesített értékét (2008 óta pedig már a lakossági hiteleké is meghaladja a lakossági betétekét), a hiányt a bankrendszer külföldi források – bankközi hitelek – bevonásával fedezi.

Igazán aggasztó tendenciákról azonban a késedelem alá került hitelszerződések árulkodnak. A nem fizetett hitelek miatti értékvesztés, valamint a kockázatosnak minősülő szerződések utáni céltartalékolás 238 milliárd forintos veszteséget okozott a bankrendszernek – ez 2008-hoz képest háromszoros növekedést jelent.

Az értékvesztést a már leírt, esetleg behajtó cégeknek átadott követelések miatt volt kénytelen érvényesíteni a bankrendszer. A céltartalékot pedig a késedelembe került hitelek után kell elkülöníteni (a pénzintézet innentől nem forgathatja azt, márpedig a bankrendszerben a parkolópálya rendkívüli veszteséget jelent), hogy a hitel esetleges bedőlése ne fenyegesse a pénzintézet működőképességét.

Egy-két hónap késedelem még nem jelenti azt, hogy a pénzintézetnek minősítettként kellene kezelnie egy-egy adott hitelszerződést. Ha viszont ezeket az elmaradásokat is számba vesszük, kiderül: döbbenetesen romlott a magyar adósok fizetési fegyelme.

2009-ben 1,75 millió hitelszerződésnél tapasztaltak valamiféle késedelmet, ami a teljes állomány 29,6 százalékát (!) jelenti. Ez harmadával több, mint egy évvel korábban. Valamivel kisebb, 755 ezerre rúg a 90 napnál régebben esedékes, tehát immár minősített tartozások száma – ám ez is az összes szerződés 12,7 százaléka.

Köztudott: 90 nap az a határ, amikor az adós BAR-listára kerül. 2009-ben 47 százalékkal gyarapodott az ekkora késést felhalmozók száma. Különösen a lakossági szektorban mutatkoznak gondok: a problémás szerződések döntő többsége, 700 ezer darab innen kerül ki. A kkv-szektor 32 ezer, s a nagyvállalatokat, önkormányzatokat magába foglaló egyéb kategória 22 ezer nem fizető adóst produkált. Száz százalékkal, tehát éppen duplájára nőtt a bankok által lejártnak minősített, rossz tartozások mennyisége. Ez jelenleg az összes hitelszerződés 5 százalékát érinti. Ezen belül a lakossági kategóriában 1,8-ről 3,8 százalékra emelkedett a lejárt hitelek aránya.

Hogy a bankrendszert mégsem rázták meg ezek az adatok, a bevételi oldal átstrukturálásának, valamint a tavaly hozott takarékossági intézkedéseknek köszönhető. A „nem kamateredmény” soron például 201 milliárd forint többletbevétele keletkezett a bankrendszernek – ez a különböző díjakból és jutalékokból keletkezett. S szintén jelentős összeget, 54 milliárd forintot takarítottak meg a bankok az átszervezésekkel – tavaly 20 bankfiók zárt be, s 1200 alkalmazottat bocsátottak el.

Túl a mélyponton

A magyar pénzintézetek tehát a válság éveiben is stabilak tudtak maradni – ugyanakkor a mélyben veszélyes folyamatok indultak meg. Nyilvánvaló, ha ezek 2010-ben is a tavalyi tempóban súlyosbodnak tovább, azt már aligha bírja újabb takarékossági intézkedésekkel ellensúlyozni a rendszer.

Biztató, hogy az ismertetett veszteségeket és portfólióromlásokat inkább 2009 első felében jelentették a pénzintézetek. A késedelmes hitelek 32 százalékos gyarapodásából például 26 százalékot az első félév hozott. A harmadik negyedév mindössze 1,2 százalékot – igaz, a negyedik többet, 4,8 százalékot.

A késedelembe került ügyfelek korábban áthidaló hitelek, esetleg újabb és újabb kölcsönök felvételével napolták el problémáikat. 2008 ősze óta azonban a bankok szigorítottak hitelezési gyakorlatukon. Így egyre többször kerül sor végrehajtásra. Ezek száma tavaly 26 százalékkal emelkedett. A családok számára különösen fájdalmas, ingatlanfedezettel érintett követelések esetében pedig 90 százalékkal nőtt a behajtó cégeknek eladott követelések száma. 2009 folyamán mintegy 300 ingatlant árvereztek el.

Mindezzel együtt 2009-ben a magyar bankrendszer jövedelmezősége nemzetközi szinten még mindig magas volt. Bár 2008-hoz képest valamelyest ismét romlott, a sajáttőke-arányos nyereség még mindig 9,3 százalék volt. Ezt a válság éveiben bármelyik iparág megirigyelné.

Kárász Andor