Az ukrán konfliktus pénzelésének leállítását követelik a lengyel gazdák
Három év ukrajnai háború után a lengyel gazdák ukrán határ melletti tiltakozó akciói egyre mélyebb politikai és társadalmi töréseket okoznak a korábban stabilnak tűnő lengyel–ukrán szövetségi viszonyrendszerben. A lengyel lakosság többsége nem támogatja az ukrajnai háború folytatását és nem kérnek az országukban megjelenő ukrán termékekből sem.Az ukrán-lengyel határon zajló lengyel gazda tiltakozásokról helyszíni riportban számolt be a Politico európai kiadása bemutatva, hogy a lengyel-ukrán határon nincs már jele az évekkel ezelőtti euforikus, Ukrajna-támogató hangulatnak.
A helyzet ezen a határszakaszokon mostanra odáig fajult, hogy a napokban a határ mentén fluoreszkáló mellényben zászlókat cipelő gazdák már annyira a saját kezükbe vették az illegális ukrán exporttermékek utáni kutatást, hogy sokszor az arra elhaladó mentőautókat is megállítják.
„Ez nem csak a lengyel határ. Ez a schengeni határ. Rajtunk múlik, hogy megvédjük-e”
– mondja egy Wardęga nevű tiltakozó gazda a Medyka környéki határátkelőket lezáró gazda demonstráción a Politico számára nyilatkozva.
Az amerikai lap szerint a lengyel gazdálkodóknak az Ukrajna elleni fellépése nem pusztán az ukrán exporttal szembeni panasz kifejeződése, hanem az EU szabályozás miatti elégedetlenség, és így a Lengyelország szuverenitásának és nemzeti érdekeinek védelmében folytatott küzdelem jele is egyben. A lengyel emberek azért is nehezményezik Kijev EU-val kötött megállapodásait, mivel azok hátrányba hozzák a lengyel termékeket azzal, hogy semmibe veszik azt, hogy az ukrán áruk nem felelnek meg az uniós szabványoknak.
„Az a történet, amit előadtak, hogy segítenünk kell Ukrajnán, mert el kell vinniük az élelmet, hogy legyen pénzük a háborúra… az hazugság. Ez a harc nem a szegény ukránokért folyik, hanem a nagyvállalatokért és a nyugati tőkéért”
– idézi a Politico Jan Wardęgát, a közeli Żurawica gazdálkodóját a tiltakozó akción.
A Politico kiemeli, hogy a lengyel gazdák szerint, az ő küzdelmük az nem csupán a saját megélhetésük, hanem Lengyelország szuverenitásának és nemzeti érdekeinek a védelme érdekében is folyik.
„Nem vagyunk az ukrán nép ellen. Segítettük őket, elhelyeztük, etettük őket. De nem lehetünk olyan oligarchák áldozatai, akik profitálnak a káoszból”
– mondja Roman Kondrów, aki a Medyka-környéki tüntetés vezetője.
A Politico ugyanakkor a tiltakozások aktuális gazdasági természetű okai mellett a demonstrációk mögött történelmi sérelmeket is lát. Az olyan múltbéli tragédiák újraéledése, mint a Wolyn-i mészárlás például, erős érzelmi töltetet ad hozzá a gazdasági érdekütközések miatt eleve meglevő feszültséghez.
A második világháború alatt az ukrán nacionalisták lengyel civilek tízezreit gyilkolták meg a mai Nyugat-Ukrajna területén fekvő Volhíniában. Ez az atrocitás Lengyelországban Wołyń-i mészárlásként ismert. Még korábban, 1918-ban pedig az Orlęta Lwowskie néven ismert lengyel fiatalok vívtak keserű csatákat Lviv városáért, amely ma Ukrajna része. Így annak ellenére, hogy ezek a konfliktusok generációkkal ezelőtt történtek, a lengyel történelmi emlékezetben ezek az események a nemzeti tragédia erős szimbólumai maradtak napjainkig.
A Volhíniával kapcsolatos megoldatlan vita ezért próbára teszi a lengyel-ukrán kapcsolatokat. Bartłomiej Gajos, a Mieroszewski Központ a Párbeszédért lengyel-ukrán kapcsolatokat figyelő kutatóintézet történésze a lapnak nyilatkozva arra figyelmeztetett, hogy a történelmi sebek kezelésének a késedelme megtöri a törékeny szolidaritást.
„A lengyelek számára Volhínia mélyen szimbolikus kérdés. A történelmi igazságosságot az erkölcsi kötelezettség tágabb értelmezéséhez köti. Ennek megoldása kölcsönös tiszteletet jelezne – figyelmen kívül hagyása az ellenkezőjét teszi”
– mondta Gajos a Politicónak.
(Origo)
