Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
György László
Hirdetés

– Külföldi elemzők úgy látják, Magyarországnak komoly esélye van rá, hogy az elsők között legyen úrrá a válságon a járvány lecsengése után. Az ellenzék szerint itt a világvége, mert a kormány magára hagyta a vállalkozásokat és a munkavállalókat. Voltaképpen milyen állapotban van a magyar gazdaság?

– Erre csak azt tudom mondani, hogy a magyar gazdaság a körülményekhez képest jól van. A külföldi elemzők azért ítélik meg pozitívan a helyzetünket, mert erőteljes növekedési periódusban érte hazánkat a világjárvány. Az elmúlt tíz évben sikerült felépítenünk olyan high-tech, rugalmas, exportversenyképes kapacitásokat, amelyek amint helyreáll a külföldi kereslet, az elsők között indulhatnak újra. Ennek egyik jele például, hogy az Audi és a Mercedes már elindította a termelést.

– Ez nyilván jó hír a cégek beszállítói­nak is. De mi várható a többi ágazatban?

Korábban írtuk

– A magyar gazdaság kielégítő állapota annak is köszönhető, hogy a vállalkozók elsöprő többsége a mostani nehéz körülmények ellenére is vállalja a kockázatot, hogy megőrizze a munkahelyeket. Minden tiszteletet megérdemelnek az erőfeszítéseikért. Nagyon örülök annak, hogy az érdekképviseleti és szakmai szervezetek visszajelzései alapján sikerült olyan munkahelyvédelmi bértámogatási rendszert kiépítenünk, amely komolyan segít annyi munkahelyet megőrizni a válság utáni időszakra, amennyit csak lehet. Az eddig bejelentett intézkedések alapot adnak arra is, hogy megerősítsük a vállalkozásokat, főként a kiemelt ágazatokban, hogy a válság után a korábbinál hatékonyabban, eredményesebben tudjanak dolgozni, akár a foglalkoztatottak számát is bővítsék.

– A tamáskodók állítják, hogy az eddig bejelentett támogatási és hitelprogramok csak a nagyvállalatok gondjait enyhítik, a kisebb cégek fejlesztési terveit nem támogatják.

– Ezzel nem értek egyet. A korábban meghirdetett 50 milliárd forintos beruházásösztönző program mellett április 30-án egy újabb 50 milliárd forintos csomagot bocsátottunk társadalmi egyeztetésre, és az észrevételek összegyűjtése után már májusban megnyitjuk a mikro-, kis- és közepes cégek számára. Terveink szerint az 5-9 főt foglalkoztató vállalkozások munkavállalónként 1,5 millió, a 10-49 fősek között egymillió, az ennél több, de 250-nél kevesebb embert alkalmazó cégek személyenként félmillió forint támogatást kaphatnak majd. Cserébe vállalniuk kell, hogy a 2020. áprilisi munkahelyek 90 százalékát további másfél évig megőrzik.

– Ez újabb bértámogatást jelent a vállalkozásoknak?

– Nem. A program részeként kapott pénzt arra kell fordítaniuk, ami leginkább szolgálja a cég fejlődését, a hatékonyság javulását, az egy főre eső termelékenység növekedését. A korábbi pályázati logika szerint külön lehetett pályázni például digitális átállásra, technológiai fejlesztésre vagy éppen az energiafelhasználás hatékonyságának javítására, esetleg képzésre. A jelenlegi program keretében bármilyen, a fejlődést szolgáló célt kitűzhetnek a pályázók, az ő bölcsességükre van bízva, a megadott tág keretek között milyen irányt szabnak cégük fejlődésének. A program további előnye, hogy a budapestiek és a központi régió vállalkozásai sincsenek kizárva e támogatási formából, ők is pályázhatnak.

– Ez kedvezményes kamatozású hitel lesz, vagy vissza nem térítendő támogatás?

– A konstrukciót a kollégákkal „transzformernek” hívjuk, ami arra utal, hogy a támogatás „feltételesen vissza nem térítendő”, vagyis visszatérítendőből vissza nem térítendővé válik, ha a vállalkozás a szabályoknak megfelelően használja fel a forrást. A szabályok egyébként könnyen teljesíthetők: meg kell őrizni a munkavállalók 90 százalékát, és okosan, a hatékonyság növelésébe kell beruházni.

– Az ellenzék leginkább azért támadja a kormányt, mert szerintük a kabinet semmit nem tesz a munkanélküliség megfékezéséért, a munkanélküliek védelméért. Azt már lehet tudni, hányan veszítették el az állásukat?

– Sokféle számot hallani, de azt gondolom, akkor jutunk legközelebb a valósághoz, ha a regisztrált álláskeresők számát tekintjük hiteles adatnak. Azt már tudjuk, hogy április végéig az álláskeresők létszáma 330 ezerre nőtt, vagyis a regisztráltak létszáma 50 ezerrel emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak 1,1 százaléka veszítette el munkáját. Azokat, akik munka nélkül maradtak, eddig is többféle program segítette, a fiataloknak az Ifjúsági garanciaprogram, az idősebbeknek a közfoglalkoztatás nyújtott támogatást. Idén úgy terveztük, hogy százezer fő lesz a közmunkaprogramban foglalkoztatottak létszáma. Ehhez képest eddig 83 ezren jelentkeztek. Vagyis még 17 ezer betöltetlen álláshely van azoknak, akik gyors megoldást keresnek. Igaz, a célunk, hogy idővel mindannyian visszataláljanak az elsődleges munkaerőpiacra, hiszen piacgazdaságban élünk. Úgy vélem, a veszélyhelyzet után látjuk majd pontosan, valójában hányan nem találnak új munkát. Természetesen erre az esetre is van forgatókönyvünk, nekik az állam fog munkát adni, amíg nem találnak a piacon megfelelő lehetőséget. Nem feledkezhetünk el ugyanakkor arról sem, hogy akár a vállalkozások, akár a munkavállalók támogatásáról beszélünk, az adófizetők pénzét költjük. Ezért a legfontosabb piaci szereplőknek, a munkaadóknak és a munkavállalóknak muszáj kompromisszumokat kötniük a kilábalás érdekében. Az államnak ebben a helyzetben arányos támogatási csomagok révén az ő megállapodásukhoz kell támogatást nyújtania, hogy a közös teherviselés révén mielőbb úrrá lehessünk a válságon. Így elkerülhetjük, hogy az adófizetőket a feltétlenül szükségesnél jobban megterheljük, és ki tudunk tartani a munkára épülő gazdaság- és társadalomfilozófiánk mellett is. A bértámogatáson kívül adó- és járulékkedvezmények, rugalmasabb munkaidőkeret, 0,1 százalékos kamatozású munkahelymegtartó hitel is segíti a munkahelyek megőrzését.

– Manapság egyre többet lehet hallani arról, hogy a járvány lecsengése után új világ kezdődik…

– Amerikában a Foreign Policy magazin megkérdezett tizenkét vezető politikatudóst a világ minden tájáról, milyen változások várhatók. Közülük nyolcan azt válaszolták, hogy túl kockázatosak, ezért tarthatatlanok a túlságosan hosszan elnyújtott értékláncok, a korábbinál nagyobb szerepet kell szánni a helyi gazdaságoknak, mivel felértékelődik a jövőben a biztonság. Mi tíz éve mondjuk, hogy Európának és Magyarországnak képesnek kell lennie arra, hogy megtermelje, amit elfogyaszt. Brüsszel eddig úgy gondolta, hogy amit külföldön olcsóbb előállítani, azt importáljuk. Világméretű vészhelyzet kellett ahhoz, hogy bebizonyosodjon, nekünk volt igazunk. Mert lehetséges, hogy a gyártók néhány dollárcenttel többet tudnak keresni az adott terméken, ha valahol Ázsiában gyártják. Ám ami itthon készül, az itthon teremt munkahelyet, itt fogyasztjuk el, és itthon marad az adó is. Összességében tehát jobb a mérleg, mint ha a profitmaximalizálás érdekében külföldről hoznánk be mindent. Ráadásul veszélyhelyzet idején lényegesen biztonságosabb számunkra, ha képesek vagyunk a társadalom működése szempontjából létfontosságú rendszerelemekre, hazai termékekre, termékláncokra tudjunk támaszkodni. Elsőként fertőtlenítőszerből váltunk önellátóvá, most már azon dolgozunk, hogy a maszkgyártásban is azok legyünk; fontos, hogy képessé váljunk az import helyettesítésére.

– A lélegeztetőgépeket azonban Ázsiá­ból hozzuk.

– A „függetlenobjektív” sajtó néhány napja szalagcímekben közölte, hogy a NASA kutatói 37 nap alatt kifejlesztettek egy sorozatgyártásra alkalmas lélegeztetőgépet. Szeretném jelezni, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem mérnökeinek ez 21 nap alatt sikerült. Az Óbudai Egyetemen pedig kidolgoztak egy készüléket, amely párhuzamosan több ember lélegeztetésére képes, hamarosan elkészül a prototípusa is. Ezekkel a példákkal csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a válság egyben lehetőségeket is teremt a vállalkozások és a magyar tudósok számára. Most az a feladat, hogy érvényt szerezzünk az igazunknak, patrióta gazdaságpolitikánknak, és kihasználjuk az új cselekvési lehetőségeinket, a korábbiaknál nagyobb mozgásteret.

– Melyek azok az ágazatok, amelyek fejlesztésével igazán eredményesek lehetünk?

– Elsősorban azokra kell támaszkodnunk, amelyekben hagyományosan erősek voltunk, és amelyeket sikerült megőrizni a kilencvenes évek után is. Abban az évtizedben elhalt sok terület, mivel a külföldi szereplők benyomulásával nemcsak a vállalatok dőltek be, hanem elveszett az összerendezett tudás is, amelyre aztán építeni lehetett volna.

– Vagyis?

– Vagyis a megmaradt összerendezett tudáson túl fontosak a jövő iparágai, a biotechnológia, a hidrogénipar, a mesterséges intelligencia és az adatgazdaság, hogy csak néhányat említsek. Stratégiai szempontból is fontos a hazai egészségiparhoz kapcsolódó biotechnológia. De ha már a hagyományosan erős magyar iparágaknál tartunk, akkor idetartozik a mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás, a turizmus és a vendéglátás, a kreatív ipar, valamint számtalan kulturális szolgáltatás, közöttük a filmipar. Nagyon jelentős kapacitásokat építettünk ki a logisztika, a közlekedés, a hagyományos feldolgozóipar és a járműgyártás területén is. Ezek mellett nem feledkezhetünk el a repülőgép-fejlesztésről sem. Több olyan vállalkozás van Magyarországon, amely komoly szerepet vállalt az elektromos árammal működő modellek kifejlesztésében, vagy a hagyományosaknál lényegesen könnyebb anyagokat állítanak elő, így az ezekkel gyártott repülőgépek működtetése jóval gazdaságosabb. De fontos szót ejteni az építőiparban látható átalakulásról is. Az ágazatban kisebb cégek összeolvadása révén egyre több nagyobb cég jött létre, így azok vélhetően gyorsabb növekedési pályára állhatnak majd akár a nemzetközi színtéren is.

– Mindezek fényében elnyúló válságra vagy gyors kilábalásra számíthatunk?

– A világban nagyon gyorsan változnak a dolgok. Figyeljük és elemezzük a folyamatokat. Most úgy tűnik, hogy még sokat kell dolgoznunk a válság következményeinek mérséklésén, de jövőre az alacsonyabb idei bázis miatt gyorsan nekilódulhat a növekedés, középtávon pedig kifejezetten jók a magyar gazdaság kilátásai. Felkészültünk a legrosszabbra is, de inkább derűlátó vagyok.