Fillérek forradalma

Törőcsik Mária közgazdász, a Pécsi Tudományegyetem Marketing és Turizmus Intézetének professzora komoly kutatásokat folytatott a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság fogyasztókra gyakorolt hatásairól. Ezek a tapasztalatok szerinte most is érvényesek, a jelenlegi inflációs helyzet ugyanis hasonló mintát mutat, mint az akkori.

Az egyik legszembetűnőbb jelenség, hogy bár az emberek relatíve nem szegények, mégis annak érzik magukat, mert nem képesek fenntartani azt az életszínvonalat, amin korábban éltek, vagyis nem tudnak annyit költeni, amennyit szeretnének. A professzor szerint ilyenkor fokozatosan alakítanak át szokásokat annak érdekében, hogy megőrizzék korábbi társadalmi pozíciójukat. A fogyasztók először a külvilág előtt láthatatlan tételeken kezdenek spórolni, ez ugyanis nem jár presztízsveszteséggel. Jó példa erre, amikor valaki úgy dönt, a drága vegyszerek helyett ecetet használ a takarításhoz vagy a gyártói márkatermékek helyett kereskedelmi láncok saját márkás árucikkeit veszi meg. Következő lépésként a mások számára is látható szokásaikon változtatnak az emberek: az egzotikus nyaralás helyett jön a szomszédos országokba szóló, majd belföldi vakáció, az étterembe járás helyett az otthon főzés, új ruha helyett pedig a használt. A harmadik szintre ugyanakkor már csak egy szűk réteg jut el. Ők azok, akik úgy érzik, teljességgel lehetetlen fenntartani az eddigi életformájukat, ezért például lakóhelyet változtatnak és önfenntartásba kezdenek.

Önkifejezésbe burkolt takarékosság

A szakértő szerint a takarékoskodáshoz mindig kétféle stratégia társul: egy pénzügyi és egy lelki. A fogyasztó először más megoldásokat keres a szükségletei kielégítésére. Olcsóbb alternatívákat választ, ilyen például az élelmiszerek otthoni megtermelése és tartósítása vagy bizonyos termékek elhagyása. Ezután jön az önigazolás: „Nem azért nem tankolok, mert nincs pénzem, hanem mert környezetbarát vagyok”, „nem azért nem eszem húst, mert spórolni akarok, hanem mert a bolygó érdekeit nézem” – hangzanak az új narratívák. Ilyenkor a „nem fogyasztás” önkifejező gesztussá válik, az ember ugyanis szereti azt hinni, hogy a döntései mögött értékek húzódnak meg, nem pedig kényszer. Az ilyenfajta magyarázatok segítenek elfogadni a helyzetet és megőrizni az önbecsülést, ugyanakkor erkölcsi felsőbbrendűség érzését is kelthetik. Ennek tipikus esete, amikor valaki anyagi megfontolásból leteszi a cigarettát, majd azonnal bírálni kezdi azokat, akik dohányoznak.

Hogy vannak-e különbségek a generációk között a spórolást illetően, a közgazdász egyértelműen igennel felel. Állítása szerint az idősebbek tudatosabbnak tartják magukat, de ennek élethelyzeti okai is vannak. Tovább árnyalja a képet, hogy egy többgyerekes család egészen más kihívásokkal néz szembe, mint mondjuk egy egyszemélyes háztartás.

Törőcsik Mária kitér napjaink új spórolási trendjeire is. Tapasztalatai szerint a ruhacsere-mozgalom egyre népszerűbb, főleg a kisgyermekesek körében, a „turkálók” pedig továbbra is óriási forgalmat bonyolítanak le, mivel az embereket hajtja a szerzés öröme, vágynak a megújulásra, a használtruha-üzletekben pedig töredék áron juthatnak egy-egy divatos darabhoz. A „közösségi autózás” ugyanakkor továbbra sem jellemző itthon, az önfenntartó gazdálkodás pedig inkább egy szűk réteg válasza a válságra.

Infláció és érzete

Bár az infláció mértéke 2025 elején már lényegesen alacsonyabb, mint a tavalyi rekordévben, a magyar fogyasztók még mindig érzékenyen reagálnak az árak alakulására – ezt már Kozák Tamás, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára fejti ki lapunknak. Mint mondja, a drágulás hatására nemcsak az élelmiszerek iránti kereslet alakult át, de a fogyasztói bizalom és a kiadási prioritások is jelentősen módosultak. A 2023-ban tapasztalt élelmiszer-infláció – amely egyes termékkategóriákban elérte a 40 százalékot – mély nyomot hagyott a vásárlókban. Bár az inflációs ráta idén év elején csupán 5-7 százalék körül alakult, a lakosság „inflációs érzete” továbbra is jelentős. Ez azt jelenti, hogy az árakat még mindig magasnak tartják. Ennek oka nemcsak a korábbi drágulás, hanem az ellátási lánc egészére kiterjedő költségnövekedés is – különösen az energia- és az importköltségek megugrása.

A magyar háztartások kiadási struktúrájában egyébként kiemelkedően magas az élelmiszerre és italra fordított arány. A fogyasztási kosárban száz forintból körülbelül 30-at költünk tisztán élelmiszerre, ha pedig a szeszes italokat és dohánytermékeket is beleszámoljuk, az arány már közel 40 százalék. Ez jóval meghaladja a nyugat-európai országok arányait, ahol a szolgáltatások dominálnak. Éppen ezért az élelmiszerárak alakulása társadalompolitikai szempontból is kiemelkedő jelentőségű – nem véletlen, hogy a kormány időről időre beavatkozik a szabályozásukba. Bár nagy átrendeződés nem tapasztalható az alapélelmiszerek fogyasztásában, hiszen ezek elemi szükségleteinket szolgálják ki, apróbb elmozdulások mégis történtek. Csökkent például a hús- és halfélék, különösen a húskészítmények iránti kereslet, míg a tejtermékeké nőtt, még az átlagosnál magasabb infláció mellett is. Ez utóbbi a szakértők szerint akár pozitív fejlemény is lehet az egészségesebb táplálkozás irányába tett lépésként.

A pazarlás hullámvasútja

Kérdés, most, hogy javulni látszik a gazdasági helyzet, visszatérünk-e a régi életmódunkhoz. A válasz azonban összetett. Törőcsik Mária szerint az előző válság alatt sokan ráéreztek arra, hogy a kiszolgáltatottság csökkentésének egyik módja, ha saját kezükbe veszik a sorsukat. Tömegek szoktak rá például a takarékos főzésre, arra, hogy egyszerre nagyobb adagokat készítsenek, energiatakarékos izzókra cserélték a hagyományos villanykörtéket és figyelni kezdték, hogy mennyi vizet használnak el naponta. A tartós élelmiszerek fogyasztása, a maradékmentés, a „megvarrom, nem dobom ki” attitűd visszakerült a köztudatba. Jó darabig úgy tűnt, a társadalom megtanulta, hogyan kell jól gazdálkodni, racionálisan kezelni a bevételeket, de hosszú távon sajnos nem mindenki maradt ennél a szerényebb életmódnál. A válság lecsengését követően sokan megint elkezdték szórni a pénzt és felvenni a hiteleket, mintha mi sem történt volna.

Kozák Tamás azt mondja, a reálbérek bő egy éve dinamikusan emelkednek, aminek előbb utóbb meg kell mutatkoznia a fogyasztás bővülésében is. Ugyanakkor a fogyasztók a 2023-as inflációs sokk után elbizonytalanodtak, és – talán tartósan – némiképp megváltozott a gondolkodásuk is. Az előző válság tapasztalatai alapján voltak szép számmal olyanok is, akik új szokásokat, gondolkodásmódot is magukkal vittek a krízis utánra. Nemcsak kényszerből választottak olcsóbb megoldásokat, hanem mert közben átértékelték, mi fontos számukra. Vagyis ez a gazdasági helyzet azért nemcsak lemondásokat, hanem újragondolt szokásokat, sokaknál új értékrendet is hozott magával. Hogy meddig tart a gazdasági hullámvasút, azt nem tudjuk, egy azonban biztosnak látszik: a jövő már nem a pazarlóké lesz, hanem azoké, akik megtanulnak kevesebből többet kihozni.