Fordított világ
Az elmúlt évtizedekben Szlovákiát azon kevés országok között tartottuk számon, ahol többet ért a pénzünk. Az északi szomszédunkhoz utazó rutinos síturisták már a szocializmus időszakában sem vittek magukkal élelmiszert, sőt szinte üres tankkal hajtottak át a határon, hisz odaát mindent 15-20 százalékkal olcsóbban vásárolhattak meg. Az ezredforduló óta pedig, mióta szabadabbak lettek a határok, a Magyarországhoz közeli szlovákiai településeken egész iparág épült a kedvező árak miatt átránduló honfitársainkra. Akik tömegesen ugrottak át egy-egy sztrapacskás vagy knédlis ebédre, esetleg egyszerűen csak elfogyasztani néhány korsóval a legendás szlovák sörökből. Hogy mennyire ment odaát az üzlet, és mennyire a határ innenső oldalán, példázza, hogy a Szlovákiába tartó 2-es főút magyar oldalán a határtól 20 kilométerre, Rétságon épült az utolsó benzinkút, miközben Szlovákiában, Sahyn (Ipolyságban) fél tucat töltőállomást is találunk öt kilométeren belül.
Mindent vesznek
Azóta nagyot változott a világ. Esztergomban, a Tesco parkolójában hét végén egymást érik a szlovák autók – de hétköznap is a szomszédos országból érkezik minden ötödik vásárló. A legtöbb jármű a szomszédos megyék, Érsekújvár (NZ) vagy Léva (LV) rendszámát viseli. Most az ottaniak számolnak úgy: 30 százalékot spórolhatnak, ha átjönnek Magyarországra vásárolni.
– Hetente egyszer jövünk, alkalmanként úgy 15 ezerért vásárolunk, odaát ugyanez 20 ezerből sem jönne ki. Nem mindegy egy nyugdíjasnak – mondja Gyericsek Béla a szomszédos Párkányból.
– Ha már átjövünk, tankolni is itt érdemes – villant fel egy másik perspektívát Valeri Piroska. Szlovákiában ugyanis egy liter benzin egy euróba kerül, itt kijön 85 centből is, vagyis egy teli tank esetén 8 eurót (2000 forintot) lehet megspórolni.
A megszólítottak kivétel nélkül ugyanabban a rendszerben járnak át Magyarországra: hetente egyszer elintézik a nagybevásárlást, egyúttal megetetik az autókat is. Az apró napi szükségleti cikkeket hétköznap otthon szerzik be, ezek miatt nem érdemes átrándulni. Közös még bennük,hogy nem jönnek 20-25 kilométernél messzebbről, s szinte teljes egészében magyar nemzetiségűek.
– Egy jó ideig csak élelmiszert vásároltunk, de most már innen viszünk mindent – mondja Baka Sándor.
– Fordult a kocka. Azelőtt önök jöttek hozzánk, most mi vásárolunk itt – állapítja meg két nyugdíjas hölgy, akik férjeikkel együtt négyesben jöttek, hogy így még takarékosabban részesedhessenek az olcsó árszínvonal előnyeiből.
A változás oka természetesen a forint elmúlt hónapokban tapasztalt mélyrepülése. Miközben Szlovákia fegyelmezett gazdaságpolitikájának köszönhetően januárban bevezethette az eurót, s így valutája jottányit sem gyengült, a magyar pénznemet jócskán megtépázta a világgazdasági krízis. Tavaly nyáron egy eurót még 230-235 forintért lehetett megkapni, most örülünk, ha 300 forint alatt. Vagyis ha a szlovákiaiak itt költik el változatlan fizetésüket, 25 százalékkal többet vásárolhatnak érte. Nagyjából pont ennyit számol ki a Tesco áruház polcai között megkérdezett két hölgy is: mint mondják, egyharmaddal olcsóbb minden, bár az akciós termékeik esetében megtakarításuk elérhetik az 50 százalékot is.
– Minden rosszban van valami jó. A kereskedőknek jelentős forgalomnövekedést okoznak a Szlovákiából érkező vásárlók – mutat rá a gyenge forint paradoxonára Szerencsés László, a megyei kereskedelmi és iparkamara elnökségi tagja. – Ami a magyar államnak és a városnak is kedvező, hisz áfabevételeket hoz.
A Tesco mellett főleg a piac népszerű a bevásárló turisták körében. Ahol a kereskedők döbbenetes számokat mondanak a Szlovákiából érkező vevőkre. A húsboltokban minden második vevő a szomszédos ország állampolgára. De szintén életmentők a szlovákiai vásárlók a belvárosi üzletekben.
A Mária Valéria híd közelében működő boltosok állítják: a hazai vevők elmaradása miatt bezárhatnák a boltot, ha nem jelent volna meg az új vásárlói kör. Az Ettera Cukrászda vendégkörének pedig 60 százalékát adják a Szlovákiából érkezők.
Eltűntek a magyarok
Ami jó az itteni kereskedőknek, pont fordítva érinti a határ túloldalán működő üzleteket. Sturovo (Párkány) a korábbi évekhez képest szokatlanul kihalt. A hatalmas főteret néhány évvel ezelőtt részben a turisták kedvéért alakították át elegáns sétálóövezetté. Közepén számtalan padot, sőt két szökőkutat is felállítottak, amelyet furcsán kanyargó ér köt össze a gyalogosok talpa alatt. Most csupán néhány helyi diák fagyizgat az üresen álló boltok árnyékában. A tér környéki parkolóórák pedig – amelyek szintén szokatlanok egy 25 ezres településen – letakarva árulkodnak a pangásról.
– Amióta gyengébb a forint, egyharmaddal csökkent a magyar vendégek aránya – mondja Mága Izabella, a Lavazza Kávézó tulajdonosa.
Még súlyosabb visszaesésről számol be Bogdán János, Párkány első számú étterme, a Casanova vezetője. Mint mondja, a korábbi évekhez képest felére esett a Magyarországról érkezők száma. A többség kifejezetten az olcsóbb árak miatt ugrott át Párkányba: tankoltak, ettek-ittak, jól érezték magukat. Bár euróban számolva az árak mit sem nőttek – legolcsóbb háromfogásos menüjük csupán 3,30-ba kerül – a romló átváltási arányok eleve visszatartják a magyarokat.
Az egykor legendásan olcsó közértekbe benézve azonban rögtön megérjük az Esztergomban vásároló szlovákokat. Egy kiló kenyér 1,22 euró, átszámolva 360 forint. A vaj és a tej árát pedig hajszál választja el az 1 eurós, vagyis 300 forintos határtól. Tavaly nyári árfolyamon a kenyér csak 280, a tej 230 forint lenne. Nem mindegy. S a Mária Valéria hídon mindössze 3 perc alatt át lehet hajtani Párkányból Esztergomba.
– Lehet parkolóhelyeket találni, a pénztáraknál nem kell sorba állni – próbálja megvilágítani az új helyzet előnyös oldalait Jan Oravec, Párkány polgármestere. Aki azért hozzáteszi: az államnak nagyon hiányoznak az így kieső áfabevételek.
Néhány bolt a főtéren azért megpróbálja fölvenni a kesztyűt. Ahogy a polgármester mondja: megkezdődtek az első leárazások, a hús ára már összemérhető a magyarországival, mindennek végeredményben a vevők látják hasznát.
– Ez nem túl jó ötlet. Az árrésünk kicsi, nem nagyon tudunk engedni belőle. Csak azt tehettük, hogy az árak csökkentése érdekében megjelentettük boltunkban a kínai termékeket. Ez viszont akkor már nem az az üzlet, mint amit csinálni akarunk – mondja a főtéren elegáns ruházati boltot fenntartó Tóth Szilvia.
Készlethiány 350 kilométeren
A gyenge forint tehát nemcsak a magyarokat, de a dél-szlovákiai kereskedőket is sújtja. Sőt – magyarországi bevásárlásaik ellenére – általában kellemetlen a Felvidéken élőknek. Dél-Szlovákiában ugyanis alig van munkahely, így a határ-menti településeken élők az uniós csatlakozás óta nagy számban járnak Magyarországra járnak dolgozni.
A Suzuki, Nokia, Foxtronn, a Sony, és egyéb Komárom-Esztergom megyei vállalkozásoknál tavaly még 4500-an dolgoztak a határ túloldaláról (Magyarország teljes területén pedig 20 ezren). A forint gyengülésével otthon most az ő fizetésük is negyedével leértékelődött. Mégsem figyelhető meg, hogy a szlovákiaiak – már akiket nem érintett az elmúlt hónapok elbocsátási hulláma – felmondanák magyarországi munkahelyeiket. A Felvidéken ugyanis alig van munkalehetőség.
– Itt dogozunk, amit lehet, a munka után Magyarországon veszünk meg – avat be a veszteségek csökkentésének módjába két fiatalember a Tesco-parkolóban.
A felvidékiek bevásárlóturizmusa természetesen nemcsak Esztergomban figyelhető meg. Ahogy Zahorán Tamás, a megyei iparkamara titkára mondja: a határ-menti városokból (Komárom, Esztergom) a készletek megcsappanása után továbbcsapott a bevásárlóhullám, s immár a tatai bevásárlóközpontot is ellepték a szlovákiaiak. De ugyanezt tapasztalják a 350 kilométer hosszú határ mindegyik magyarországi nagyvárosában. Győrben hét végén a bevásárlóközpontok előtt 90 százalékban szlovák rendszámú autók állnak.
Salgótarjáni áruházában az Auchan már szlovák nyelvű feliratokat is kihelyez, valamint hirdeti kedvező árait a túloldali napilapokban. Az áruházlánc miskolci üzletében pedig a húsvéti ünnepek előtt készlethiányt okoztak a Felvidékről érkező vásárlók.
– Azzal viccelődünk, hogy most visszavásároljuk mindazt, amit az elmúlt években a magyarok vásároltak nálunk – mosolyog Jan Oravec polgármester.
– Mintha egy kis irigységet is felfedeznék a Magyarországról érkezőkben – mondja értetlenkedve a Casablanca Étterem tulajdonosa.
Tény, hogy a közös európai valutát januártól bevezető Szlovákiában sikerült szinten tartani a tavalyi 700 eurós fizetéseket, miközben a magyar átlagfizetés a forint zuhanásával 660 euróra csökkent. Eljutottunk tehát oda, amire a történelem folyamán sohasem volt példa, hogy a szlovák bérek magasabbak a magyarnál. Erről azonban nemcsak a szlovákok tehetnek…
Kárász Andor