Ilyen mértékű adóemelésre valószínűleg senki nem számított december 6-án, Mikulás napján, amikor az Európai Unió sajátos ajándékkal édesítette meg a magyarországi dohánygyárak életét. Hosszas huzavona után, két nappal a tárgyalások lezárása előtt ugyanis elfogadták a magyar kormány kérését, amely lehetővé tette, hogy hazánknak csak 2009 januárjától kelljen átvennie az EU-ban szokásos dohányadókat. A halasztás igazi árrobbanástól mentette meg a magyarországi dohányosokat. Akkortájt ugyanis a cigaretta árának 44 százaléka volt a jövedéki adó, miközben az EU tagországaiban minimum 57 százalékot írnak elő. De az áremelés a két szám különbözeténél is nagyobb lett volna: az unió ugyanis euróban is meghatározza a cigaretta minimális adóterhét, ami 1000 szálra 64 eurót jelent. Márpedig Magyarországon jelenleg csupán 30 eurót szed be a költségvetés 1000 szál cigaretta után jövedéki adó címen. Amennyiben nem kapunk haladékot, 2004 tavaszától 600 forint fölé emelkedett volna egy doboz cigaretta ára.

Növekvő csempészet

Pedig a kormány tavaly kétszer, januárban és augusztusban is adóemeléssel tette keserűbbé a cigaretta ízét. Év elején 13 százalékkal emelte a termék jövedéki adóját, majd nyáron újabb 17 százalékkal, mondván, hogy innen pótolják a gázolaj megfelezett adóemelése miatt kieső költségvetési bevételeket. Ráadásul az emelések negyedével nagyobb kiadásokat jelentettek a dohányzók számára, hiszen a jövedéki adó köztudottan beszámít a 25 százalékos áfa alapjába. A dohányipar abban bízott, e kettős csapás után csak 2004 januárjában kell újabb adónöveléstől tartaniuk, sőt ebben meg is egyeztek a kormánnyal. Most mégis újabb, az előzőeknél is súlyosabb emelésről szólnak a hírek.

– Senki nem egyeztetett velünk, lényegében a sajtóból értesültünk a döntésről, noha ez a kormánnyal kötött megállapodásunk megszegését jelenti – mondja Papp Ferenc, a Dohány Terméktanács elnöke. – Ha már az EU elfogadta az adó fokozatos emelését, nem értem, miért kell belerohannunk egy olyan árszintbe, ami katasztrofális következményekkel járhat. Szlovákiában áprilistól 40, Lengyelországban 60 százalékkal lesz olcsóbb a cigaretta. Nyilvánvalóan tovább bővül a feketekereskedelem, ami nemcsak a gyártóknak, de az államnak is komoly veszteséget okoz.

A mérvadónak tekintett Sopianae ára például 315 forintról 352 forintra nő az adóemelés miatt. Általában is elmondható: áprilistól legalább 10 százalékkal többet kell fizetni minden egyes doboz cigarettáért, és többet a sodorni való dohányért is, amelynek adója 28 százalékról 32 százalékra nő.

A statisztikák szerint a sorozatos áremelések valóban csökkentik az elszívott cigaretták számát. A rendszerváltozás környéki 26-27 milliárd szálról tíz év alatt körülbelül 20 százalékkal csökkent az eladott mennyiség: 2000-ben 21,2, 2001-ben már csak 20,4 milliárd szálat füstöltünk el. A gyártók ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a visszaesés csak látszólagos: a hivatalos kereskedelem egyre nagyobb szeletét veszi át a feketegazdaság. Becslések szerint két év alatt 1,1 milliárdról 1,8-2 milliárd szálra nőtt a Magyarországon értékesített csempészett cigaretta mennyisége. E gyenge minőségű, egészségre különösen káros termékeket Romániában és Ukrajnában kifejezetten a magyar piacra gyártják, s az adómentes értékesítésnél – az alacsonyabb árral együtt – 25-30 százalékos hasznot is el lehet érni.

Mindez természetesen a költségvetés adóbevételeiből von el. Bár egyelőre még az adóemelések növekvő adóbevételt hoznak, a gyártók szerint egyre nagyobb az elszivárgás. 2000-ben a dohányosok 150 milliárd forintnyi adót füstöltek össze a költségvetésnek, 2001-ben 168 milliárdot – a kiesés azonban már közel 20 milliárd forint. A dohányipar érvelése szerint tehát az államnak sem jó a túl gyors adóemelés, hiszen ezzel komoly bevételektől fosztja meg önmagát.

Dohánylobbi bűvöletében

Félix Péter, a Füstirtók Egyesületének vezetője azonban ezt pont fordítva látja.

– Épp az adóemelés elnyújtása okoz bevételkiesést az államnak. Ha ugyanis jövőre egyszerre felzárkóznánk az EU-adószintre, az óvatos becslések szerint is évi 60 milliárd forinttal növelné a költségvetés bevételeit – nem is beszélve a 20 százalékos dohányzáscsökkenés egészségjavító hatásairól. Egyébként eredetileg erre készültünk: szomszédainkkal ellentétben Magyarország nem kért halasztást a dohánytermékek számára, csakhogy azóta a kormány a dohánylobbi bűvöletébe esett. Kovács László például Brüsszelben nem átallott azzal érvelni a cigarettaadó elhalasztásáért, hogy ellenkező esetben 50 százalékkal csökken a hazai termelés a Szlovákiából beáramló csempészáruk miatt. Noha Szlovákia teljes termelése 10 milliárd szál!

Az egyesület szerint a csempészetről szóló híreket is a gyártók nyomására nagyítják fel. Valójában a magyar határon lefülelt cigarettaszállítmányok 95 százaléka Nyugat-Európába ment volna tovább. Utóbbit megerősíti Sípos Jenő, a Vám és Pénzügyőrség szóvivője is:

– Magyarország alapvetően tranzitútvonal az illegális cigarettacsempészek térképén. A szállítmányok tulajdonképpen Nyugat-Európába visszacsempészendő áruból állnak, amit az uniós – főleg brit – gyárak korábban komoly exporttámogatás fejében a FÁK-utódállamokban adtak el. Csakhogy a termék néhány hét pihenő után a keleti vámraktárakból visszaindul Nyugatra. Magyarországra kisebb tételekben érkezik, itt kamionokba csoportosítják, s a cél immár Németország vagy Nagy-Britannia.

2000-ben egyébként 1,1 milliárd, tavalyelőtt kétmilliárd, tavaly viszont ismét csak 1,2 milliárd forint értékű árut foglaltak le a vámosok a határon, illetve újabban már a depókban is. Félix Péter szerint semmi nem igazolja tehát, hogy a magyar piacon kétmilliárd szálnyi csempészett cigaretta találna gazdára, a valós mennyiség alig haladhatja meg a hatmilliót. A csempészetelmélet hitelességére jellemző, hogy kiötlője, Fáy Zoltán, a Pénzügyminisztérium jövedéki adószakértője, miután meggyőzte kormányzati feletteseit az adóhalasztás szükségességéről, épp a Philip Morrisnál kapott felelős vezetői állást.

Mindeközben a magyarok még mindig a világ harmadik legdohányosabb nemzetének számítanak. A statisztika szerint a férfiak 44, a nők 27 százaléka dohányzik rendszeresen. Az átlagmagyar napi 9 cigarettát szív el, ebben azonban benne vannak a nemdohányzók, sőt a gyerekek, csecsemők is. A dohányosokra vonatkozó átlag ennél jóval magasabb, 26 szál naponta, vagyis valamivel több mint egy doboz. Eszerint az átlagcigis ébren töltött idejében 37 percenként gyújt rá egy újabb adagra. Az elmúlt évtized csökkenése ellenére a cigaretta bizonyos körökben ma is divatosnak számít. Tar Ágnes, a Philip Morris sajtófőnöke így fogalmaz: a dohányzás terjedését társadalmi, szociális tényezők határozzák meg. S valóban: a szegények között háromszor gyakoribb a dohányzás, mint a társadalom fölsőbb köreiben. Ez is oka, hogy az elmúlt évtized enyhe csökkenése ellenére Magyarország messze nem volt olyan sikeres a dohányzás visszaszorításában, mint az egykor legfüstösebbnek számító Egyesült Államok, amely ma már a világ tíz legdohányosabb nemzetében sincs benne. A dohányzás divatja változatlanul hódít a gyermekek körében. A 13 éves fiúk 6, a lányok 3 százaléka naponta dohányzik. A 18 éves korosztályban pedig, állítja Félix Péter, világelsők vagyunk, hiszen 600 ezer gyermek szív el naponta legalább 15 szál cigarettát. A füstirtók szerint a szociális tényezők mellett itt azért sokat számít az állami szervek nemtörődömsége is. Hiába szól ugyanis a törvény, hogy gyermekeket nem lehet cigarettával kiszolgálni, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség évek óta egyetlen boltost sem kapott el a rendelkezés megszegése miatt. Pedig a kisüzletek szigorúbb ellenőrzése – egyáltalán ellenőrzése – sokat javíthatna a helyzeten, a cigarettára ugyanis nem érvényesek az általános vásárlási trendek: az elfogyasztott mennyiség 78 százalékát változatlanul kisboltokban, trafikokban, dohányüzletekben szerezzük be.

Külföldi offenzíva

A cigaretta adóemelését jövőre követi az újabb, majd aztán a még újabb adóemelés, egészen addig, amíg a cigaretta ára a jelenlegi átlag 335 forintról eléri az EU által megkövetelt 600 forintos szintet. S addig vélhetően folyik a cigarettabevételekről folyó számháború, hogy kinek mekkora nyereséget vagy veszteséget okoz a különböző adóterhek mellett beálló árszint. Ami lényegesen bonyolultabb az eddig felvázoltnál. Papp Ferenc például az EU kétszínű adópolitikájára hívja fel a figyelmet. Miközben az unió ugyanis magas minimáladót ír elő az otthon és a csatlakozó országokban elfogyasztott cigarettára, dohánytermelőit kilónként kb. 3 euróval támogatja. Ez már-már a magyar dohánytermesztés leépülésével fenyeget, az uniós támogatás ugyanis kétszer annyi, mint a hazai dohány ára. Multinacionális dohánygyáraink így előnyben részesítik a jó minőségű és olcsó nyugat-európai dohányt, van olyan cég, amelyik 2003-ra nem is rendelt hazai termelésű dohányt. 2002-ben körülbelül nyolcezer tonna hazai termelésű dohány fogyott, miközben az import elérte a 12 ezer tonnát. Az EU-val folytatott tárgyalásokon fontos érv volt a hazai dohányipar versenyképességének a megtartása. Kérdés azonban, hogy a „hazai dohányipar” mennyire számít hazainak. A magyar piacot ugyanis három nemzetközi cég, a Pécsett dolgozó British American Tobacco Hungary (a Sopianae, a Pall Mall, a Kent gyártója), az egri Philip Morris Magyarország Kft. (Marlboro, Helikon, Multifilter) és a Reemtsma Debreceni Dohánygyár (West, Symphonia) uralja. Magyar tulajdonosi körrel csupán az olcsó, igénytelenebb cigarettákat gyártó sátoraljaújhelyi V. Tabac (Munkás, Kossuth, Pannonia) dicsekedhet, de ők csak a fogyasztók 7-8 százalékát voltak képesek meghódítani. A három külföldi gyártó 1998-tól 30 milliárd forint adózott eredményt ért el, aminek 85 százalékát ki is vitték az országból.

Félix Péter vitatja a dohányipar „nagy adófizető” pozícióját is. A jövedéki adó és az áfa ugyanis valójában nem a gyárakat terheli, azt a fogyasztók fizetik. A dohánygyáraknak társasági adót kellene fizetniük, ezt azonban nem teszik, ugyanis a kilencvenes évek elején rendre megkapták a külföldi befektetőknek járó tízéves adómentességet. A füstirtók számításai szerint az elmúlt öt évben a dohányipartól mindössze 3,2 milliárd forint adóbefizetés érkezett, miközben 4 milliárd forintnyi újabb adókedvezményt kaptak.

De a jövedéki adóból, áfából beszedett forintok értéke is megkérdőjeleződik, ha azokat összevetjük a dohányzással összefüggő egészségügyi kiadásokkal. A KSH 1996-os kimutatása szerint ugyanis a beszedett adóbevétel 40-50 százaléka, 60 milliárd forint rögtön elmegy a tüdőrák és egyéb jellegzetes cigarettás betegségek kezelésére. S ha a dohányzással közvetetten összefüggő megbetegedéseket nézzük, a számla még nyomasztóbb: a statisztikusok szerint a dohányzás évi 360 milliárd forintjába kerül az egészségügynek, ami több mint duplája a cigarettából beszedett állami adóforintoknak.

szasa