Az aradiak Battonyán akarnak lakni

Romániát még ma is a szegénység és elmaradottság példájaként emlegetik hazánkban. Magyarország keleti csücskéhez képest azonban nem feltétlenül igaz az állítás. A határ menti, egyébként elnéptelenedő falvakban sorra jelennek meg a romániai ingatlanvásárlók. Battonyán különösen élénk a kereslet, utcák tucatjai szépülnek meg az 1000-1500 romániai telepes építkezései nyomán. Az aradi betonrengetegből menekülő bevándorlók – mint afféle kertvárosból – naponta ingáznak Battonya és a 15 kilométerre levő munkahelyük között.

Battonyától mindössze 6 kilométer a román határ. Épp ezért a településen mindig is élt román és szerb kisebbség – amiről a polgármesteri hivatal bejáratánál három nyelvű tábla, kicsit odébb pedig román nyelvű iskola tanúskodik. A határ közelsége nem tett jót a településnek. A trianoni diktátum elszakította a térség közigazgatási központjától, Aradtól. Battonya hivatalosan Békés megyéhez tartozik, valójában azonban szó szerint beszorult az ország délkeleti csücskébe: Békéscsabától, és az onnan induló főbb utaktól is távol esik. Bár a település 1989-ben megkapta a város minősítést, s 1993-tól határátkelő helyet is működtet, a munkalehetőségek teljes hiánya menekülésre késztette az embereket. Battonya rendszerváltozás előtti 14 ezres lakossága a kilencvenes évek végére 7 ezer főre csökkent. Aki tehette, máshol vállalt munkát, a magukra hagyott házak pusztulni kezdtek. Így volt ez idén januárig, Románia uniós csatlakozásáig.

Panelból családi házba

– Január elsejétől könnyebbé vált a határátlépés, s hirtelen megnőtt azoknak a román állampolgároknak a száma, akik Battonyán szeretnének ingatlant vásárolni – mondja Dévényi-Dabrowski Géza, aki évtizedek óta a település egyetlen ügyvédi irodáját működteti, vagyis az ő kezén megy át minden ház- és telekvásárlással kapcsolatos irat. – Már korábban is vettek itt évi 15-20 házat, most azonban hirtelen megsokszorozódott a kereslet. Négyszázötven-ötszáz ingatlanról tudok, ami csak idén román állampolgárok tulajdonába került.

Csak néhány lépés a battonyai utcákon, és máris látszik, az ügyvéd nem túloz. Jó néhány ház előtt román rendszámú autó áll. A szokásos Daciák mellett komolyabb típusok is: Audi, Mercedes, és egyéb német gépkocsik. A letelepedni szándékozók általában ismerőseik útmutatására jelennek meg az ügyvédi irodában. De aki csak úgy átugrik autóval, az is könnyen megtalálja az eladó ingatlanokat Battonyán. A házak ablakában román nyelvű felirat hirdeti: Casa de vinzare (ház eladó), a város központjában pedig kézzel megrajzolt tábla mutat az „imobiliara” (ingatlanügynökség) irányába. A feliratok nem a kétnyelvű települések szokásos formaságai miatt szólítják meg románul a járókelőket. Sokkal inkább azért, mert a Battonyára beköltözők csak mintegy fele romániai magyar, a többiek román nemzetiségűek.

– Nyugdíjasok, magasabban képzett szakmunkások, értelmiség – sorolja Karsai József, Battonya polgármestere a jellemző beköltöző rétegeket. – Utóbbiak napi rendszerességgel járnak vissza dolgozni Aradra. Battonyától mindössze 28 kilométer a 200 ezres nagyváros, s 21 az aradi ipari park. Kocsival 15-20 perc alatt oda lehet érni, hamarabb, mint Arad bizonyos kerületeiből.

A Dévényi ügyvédi iroda tapasztalatai szerint elsősorban a felső-középrétegek települnek át. Az aradi panellakás eladásából jókora házat vehetnek Battonyán, és még a tatarozásra is marad pénzük. De igazi nagyhalak is feltűnnek az új honfoglalók listáján. Magas rangú hivatalnokok, válogatott kosárlabdázó, sőt egy romániai település polgármestere is gyarapítja Battonya új lakóinak számát. No és román állampolgárok a tulajdonosai a német rendszámú autóknak is: Nyugat-Európában dolgozó vendégmunkásokról van szó, akik azonban inkább a határ innenső oldalán fektették családi házba hosszú idők verejtékével összekuporgatott pénzüket. A betelepülők mintegy harmada több ingatlant is vásárol. Részben családtagjaiknak, részben pedig azért, hogy a szomszédos kerteket felvásárolva – az ott álló parasztházakat esetleg lebontva – nagyobb területen folytathassanak mezőgazdasági tevékenységet. Egy magyarországi ingatlant egyébként minden különösebb procedúra nélkül, harmincnapos bejegyzési határidővel megszerezhetnek uniós állampolgárok. A másodikhoz már közigazgatási eljárás szükséges – az ügyvéd azonban még nem találkozott olyan esettel, amikor azt elutasították volna.

De nem csak Battonyán, Aradon is felfedezték az ingatlanügynökségek az áttelepülőkben rejlő lehetőségeket. A belvárosban több iroda is kínál battonyai, vagy más határ menti településen álló házakat.

– Bár már korábban is kínáltunk magyarországi ingatlanokat, idén úgy megugrott a kereslet, hogy lehetetlen volt lépést tartani – mondja Mihály Gábor, a Ceasul ingatlanközvetítőtől. – Különösen az év elején vásárlók jártak jól. Akkor még Battonyán 2-3 ezer euróért lehetett olyan ingatlanokat venni, ami itt 20 ezer euróba került volna.

A kereslet azóta némileg visszaesett, de még most is havonta tíz-tizenöt ember érdeklődik magyarországi ingatlanok iránt. A szakember szerint 80 százalékuk nem is lakást, hanem nyaralót keres a határ túloldalán. Az aradiak ugyanis nyaranta fuldokolnak a panelban, szívesen töltenék hétvégéiket nyugodtabb környezetben. A csöndes Battonya ehhez ideális helyszín: dolgozgatnak a kiskertekben, kijárnak a termálfürdőbe, bicikliznek. Mosolyogva meséli: az átköltözők külön felemlegetik, milyen jó, hogy mindent el lehet intézni biciklivel. Persze költözhetnének a határ menti román falvakba is. Csakhogy ott nincs víz, gáz, csatornázás, aszfaltburkolatos utcák. Battonyán viszont mindazt a komfortot megtalálják, amihez a nagyvárosban hozzászokhattak.

Románul a strandon

Szatmári József a nyugdíjas betelepülők közé tartozik. Egy aradi belvárosi lakást, valamint egy Arad megyei nyaralót adott el, hogy megvásárolja battonyai kertes házát. Az aradi földhivatal igazgatójaként a közelmúltban nyugdíjazták, s úgy érezte, 300 eurós (75 ezer forintos) járandóságából nem tud fenntartani két ingatlant, úgyhogy Battonyán egyesítette a városi komfortot és a zöld terület nyugalmát. Döntésében az is szerepet játszott, hogy magyar emberként Magyarországon szeretné leélni élete utolsó évtizedeit.

– Nézegettem házakat már ’99-ben is, ám akkor még zöldkártya-problémák voltak, és évente le kellett tenni 100 dollárt, ami Romániában nem kis pénz volt.

Most viszont annál gyorsabban döntött. Novemberben kezdett házakat nézni, és 20-22 ingatlan megtekintése után decemberben már el is döntötte a vásárlást. Tizenkét ezer euróért (3 millió forint) vett egy háromszobás összkomfortos házat – igaz, még további 8 ezer eurót kellett költenie a felújítására. Mint mondja, az élet itt sem drágább, mint Aradon, sőt az ennivaló negyedével olcsóbb is. Rendszeresen összejár aradi barátaival, magyarokkal és románokkal vegyesen, gulyással és vilmoskörtével lepi meg őket a kártyapartikon, ha pedig honvágya van, 25 perc alatt átér a romániai városba. Egyik román barátjának annyira megtetszett Battonya, hogy ő is vásárolt egy házat a településen – most magyarul tanul.

Ugyanebben az utcában, néhány házzal odébb nyílik Nistor Rodica portája. A negyven körüli román hölgy nyolc hónappal később vásárolta tipikus battonyai parasztházát. A késlekedés sokba került, ő ugyanis már nyolcmillió forintot fizetett az egyébként kisebb ingatlanért. Ennek ellenére a család két házat is vett Battonyán: a másik a fiáé lesz.

– Arad nagyváros, füstös, zsúfolt, nyugodtabb helyre vágytunk – magyarázza az okokat.

A romániaiak jelenlétét nem csak a mindenfelé látható román rendszámú autók jelzik. Mondják: a battonyai termálfürdőben nyáron sokkal könnyebb románul szót érteni, mint magyarul. Romániában pedig arról cikkeznek bizonyos újságok: a bevándorlók elrománosítják a határ menti területeket.

Önkormányzati veszteségek

Az elmúlt egy évben sokat szépült a battonyai utcakép. A nem rég még düledező házsorok most frissen mázolva dicsérik új tulajdonosaikat. A egykor elhanyagolt kertekben rövidre nyírt gyep, gondozott virágok, szikladíszítés fogadja a látogatókat. Ahogy az aradiaktól megtudjuk: a porták átláthatósága, nyitottsága is Battonyára csábította őket. A romániai falvakban ugyanis egyelőre a magas betonkerítés a divat – ami távol tartja a rosszakarókat.

– A bevándorlók az itteni iparosoknak is munkát adnak. Tetőfedők, ácsok, kőművesek, szobafestők, asztalosok jutnak munkához a házfelújítások során – mondja Szomorú László, aki szintén még a kilencvenes években jött át Romániából.

Bár Battonya román lakosai úgy érzik, a helyiek nem fogadják őket tiszta szívvel, az utcai járókelők elismeréssel szólnak a betelepülők erőfeszítéseiről. Rendbe teszik a lepusztult házakat, csinosítják a városképet, növelik a település lakosságát. Ahogy a megyei lapban Horváth László településmenedzser fogalmazott: példaértékű portáik tisztasága. A boltosok számára pedig új vásárlókat jelentenek a betelepülők.

Valójában azonban csak látszólagosan növekszik Battonya lakossága. Pedig az itt élő románok – az uniós jogszabályok szerint – akár szavazhatnának is az önkormányzati választásokon. Csakhogy a polgármesteri hivatalban megtudjuk: csak töredékük tesz lakcímbejelentést. Amivel komoly veszteséget okoznak az önkormányzatnak.

– Mintegy húszmillió forintnyi állami normatívától esünk el amiatt, hogy a Romániából érkezők nem jelentkeznek be – számol Karsai József polgármester. Az állam ugyanis fejpénzt ad a településeknek az ott lakók létszáma alapján. – Nem fizetnek kommunális adót, szemétszállítási díjat, nekünk ugyanakkor számukra is biztosítani kell a szemét elvitelét, az ő házaikat sem lehet kihagyni a közműfejlesztésekből, s a gyerekek iskoláztatásáról is gondoskodnunk kell. Mindez együttesen úgy harmincmillióval rövidíti meg a település költségvetését.

Ráadásul a vevők felverték az ingatlanárakat. A néhány évvel korábbi 700-800 ezer forintos szint helyett most 6-7 millió forintot kérnek egy egyszerűbb házért. Ahogy a polgármester mondja: egész Békés megyében Battonyán lettek a legmagasabbak az ingatlanárak. Magasabbak, mint az ismert fürdőhelyen, Gyulán. Néhány battonyai család például kifejezetten üzleti megfontolásból költözött a szomszédos településekre. Battonyai házuk áráért ugyanis lényegesen nagyobbat kapnak a közeli falvakban, vagy ha ugyanakkorát vesznek, komoly pénzt nyernek az ügyleten. Az övéiken kívül más eladó ház nem is nagyon maradt Battonyán.

A Romániából érkezők mégsem mozdulnak a többi település felé. Sem a szomszédos Mezőhegyes, sem Mezőkovácsháza iránt nem mutatkozik semmilyen érdeklődés. S még Gyulán is inkább kínálat, mint kereslet jellemzi az ingatlanpiacot.

– Több ügyfelemnek felhívtam a figyelmét, hogy lényegesen olcsóbban jár, ha körülnéz a szomszédos falvakban, de hiába. Egyelőre az a meghatározó számukra, hogy minél közelebb legyenek Aradhoz, s hallani sem akarnak más megoldásról – mondja a Dévényi Ügyvédi Iroda vezetője.

A kivételt Dombegyház jelentheti. Ott a közeljövőben mezőgazdasági átkelő megnyitását tervezik, amelytől – még Battonyánál is kisebb távolságra – csupán 18 kilométerre lesz Arad. S a hír hatására máris megjelentek az első ingatlanvásárlók.

Kárász Andor