Villámgyorsan vág kamatot a Nemzeti Bank. Alig egy hónapja az elemzőket meglepve, soha nem látott mértékben, 1 százalékponttal csökkentették a jegybanki alapkamatot. Majd most újabb, 0,5 százalékpontos mérséklésről döntött a Monetáris Tanács. Ezzel 9,5 százalékról 8 százalékra mérséklődött a bankok számára irányadó kamat, ami megfelel az októberi pénzügyi összeomlás előtti szintnek. Emlékezetes: akkor Magyarország fizetőképességének megőrzése érdekében emelték hirtelen 8,5 százalékról 11,5 százalékra az alapkamatot. Egyébként hiába: a nemzetközi befektetők így is elpártoltak Magyarországtól.

Élénkíti a gazdaságot

Az újabb kamatvágásra számított is, meg nem is a pénzügyi világ. Az előző, július végi csökkentés után külföldi elemzők azt valószínűsítették: év végéig marad a 8,5 százalékos kamat. Újabban azonban egyre többen úgy vélekedtek: az utóbbi hónapokban annyit javult a nemzetközi befektetők hangulata, hogy teljesen fölösleges fenntartani a csalogatónak szánt magas kamatszintet. Ráadásul Bokros Lajos óta tudjuk: a magyar kormány deficitcsökkentő intézkedései, a költségvetési megszorítások tetszenek a nemzetközi pénzvilágnak. Ahogy londoni elemzők fogalmaznak: a költségvetési fegyelem markánsan javította a Magyarországgal kapcsolatos piaci hangulatot. Amit bizonyít, hogy másfél hónappal ezelőtt Magyarország különösen nagy, egymilliárd eurós államkötvénycsomagját is lejegyezték a befektetők.

Lényegében ugyanezt ismételte meg a kamatcsökkentés indoklásában a Nemzeti Bank közleménye. Magyarország kockázati megítélése a korábbi lényeges javulás után az elmúlt hónapban nem változott. Ugyanakkor a kötvénykibocsátásnak, a korábbinál kedvezőbb költségvetési helyzetnek, no és a külkereskedelem váratlan idei többletének köszönhetően jelentősen csökkent az ország külső finanszírozási igénye.

Így a korábbinál lényegesen alacsonyabb kamatszint mellett is biztosítható az ország devizaszükséglete. Így látták ezt a befektetők is. Míg normális körülmények között egy jelentős kamatcsökkentésnél gyengülnie kellene az adott valuta árfolyamának – hisz csökken az elérhető hozam, ami csökkenti az adott valuta vonzerejét – a magyar kamatcsökkentés meg sem rezdítette a forint árfolyamát. Sőt, valutánk 50 fillért erősödött is az euróhoz képest, 267,5 forintos árfolyamra. S ugyanígy erősödött egy hónappal ezelőtt, a korábbi kamatcsökkentés után.

Az alacsonyabb kamat természetesen jó a gazdaságnak. A jegybanki alapkamat ugyanis valójában az úgynevezett „kéthetes repónak” felel meg, vagyis annak a kamatszintnek, amit jegybanknál elhelyezett tartalékaik, betéteik után a pénzintézetek kapnak. Vagyis a jegybanki kamatcsökkentés végiggyűrűzik a bankrendszeren, végső soron csökkenti a hitelkamatokat.

Közgazdasági tankönyvekben alapfogalomnak számít az úgynevezett kiszorító hatás. Amikor az állam magas kamatokkal elszívja a pénzt a vállalkozói szféra elől. A vállalkozóknak 10 százalékos kamatszint fölött meg sem éri felvenni a hitelek többségét, normál üzleti körülmények között ugyanis 10 százalék körül mozog egy beruházás profitrátája. A jegybanki kamatcsökkentés tehát elősegíti a beruházásokat, vagyis élénkíti a gazdaságot.

Még mindig magas

Bizonyos vélekedések szerint egyébként a Nemzeti Bank már hamarabb is nekifoghatott volna a gazdaság élénkítésének. Hisz miután januárig az októberi 11,5 százalékos pánikszintről fokozatosan 9,5 százalékra mérsékelték a kamatot, a következő félévben óvakodtak a kamatvágástól.

Márciusig ez érthető volt: a forint történelmi mélypontra csúszott, 1 euróért 320 forintot is elkértek, s a kamatcsökkentés még lejjebb nyomta volna az árfolyamot. Kevésbé volt érthető ugyanakkor júniusban s főleg július első felében, amikor a forint már a jelenlegihez közelítő, 275 körüli euróárfolyamon járt.

Közben a világ legfejlettebb országaiban

– a gazdaság élénkítésének jegyében

– szélsőséges mélységekbe nyomták az alapkamatokat.

Az eurózónában május óta mindössze 1 százalék, Nagy-Britanniában március óta 0,5 százalék a meghatározó kamatszint. Az Egyesült Államokban kéthetes helyett a napi repót tekintik alapkamatnak: sok-sok apró nyesés eredményeként a közelmúltbéli 3 százalékról 0,25 százalékra esett – további csökkentés elképzelhetetlen. De júliusban vágtak a svédek is: 0,5 százalékról szintén 0,25 százalékra. Az elmúlt negyedévben a nagyvilágban több mint 20 nemzeti bank élt a kamatcsökkentés lehetőségével.

Valójában a magyar kamatszint – a kétszeri vágással együtt – még mindig kirívóan magas, a környező országokhoz képest is. Csehország mindössze 1,5 százalékos alapkamattal próbálja életben tartani a gazdaságot.

S Lengyelország is elegendőnek ítél 3,5 százalékos kamatszintet, annak ellenére, hogy idén a lengyel költségvetés várakozások szerint 6 százalék fölötti költségvetési deficitet fog felhalmozni. A magyarhoz hasonló, 8,5 százalékos kamatszintet csupán a román jegybank tart érvényben – náluk szintén hatalmas költségvetési hiányra számítanak az uniós szervezetek. A cseh s főleg a lengyel kamatszint tükrében kérdés, vajon tényleg ekkora kamatfelárral kell-e Magyarországnak magához láncolnia a pénzügyi befektetőket?

A kamatcsökkentés egyébként közvetett módon, a valuta árfolyamán keresztül is élénkítheti a gazdaságot. A londoni JP Morgan elemzői már az első kamatcsökkentés után szóvá tették: az akcióval az MNB azt is jelezheti, hogy nem akar a jelenleginél erősebb forintot. Az erős forint ugyanis visszafogná az exportot, holott azt a gazdasági kilábalás egyik fő mozgatójának tartják.

Tény, hogy az idei első félévben, amikor 300 forint fölötti euróárfolyamok is előfordultak, példátlan mértékű többletet halmozott fel a magyar külkereskedelem. Áruforgalmunk többlete júliusban meghaladta a másfél milliárd eurót, ami becslések szerint év végére akár duplájára is nőhet. Összehasonlításul: tavaly külkereskedelmünk többlete mindössze 160, tavalyelőtt 120 millió euró volt, a megelőző időszakban pedig évi 3-4 milliárd euró hiányt mutatott az ágazat.

Az export ösztönzése az árfolyam segítségével nem új keletű a szocialista kormányok alatt. 2002-ben, amikor 235 forintért is lehetett eurót venni, a Medgyessy-kormány már próbálta az árfolyam gyengítésével segíteni az exportőröket.

Ekkor jött az emlékezetes váratlan 2,5 százalékos forintleértékelés, ami a várt cél helyett pénzpiaci pánikot, a forint elleni spekulációt okozott, amin végül a jegybank csak úgy tudott úrrá lenni, hogy két lépcsőben 7,5-ről 12,5 százalékra emelte az alapkamatot. A forint a vártnál sokkal jobban gyengült, ám – a kormány elméletével ellentétben – a külkereskedelmi mérleg mégsem javult, sőt romlott kissé: a 2001–2002-es 3,5 milliárdos hiánnyal szemben immár 4 milliárd körüli mínusszal zárt. S a nagy javulás (-2,9 milliárdos egyenleg) épp akkor következett be, amikor 2005 megint erősebb forintárfolyamot hozott.

Ennek megfelelően elemzők abban sem biztosak, hogy a mostani nagy többletet a forint gyengébb árfolyama okozza. Valójában ugyanis nem az export futott fel, hanem a belső fogyasztás visszaesése vetette vissza az importot még annál is erősebben, mint ahogy a kivitelünk visszaesett.

Kicsúszik a talaj

Egyelőre úgy tűnik, a kétszeri kamatcsökkentés sem gyengítette a forint árfolyamát, és a pénzügyi befektetőket sem tántorította el, vagyis akár folytatódhatnak is a kamatvágások. Ami a költségvetésnek feltétlenül hasznos: minden egyes negyed százalékpontos kamatcsökkentés – a mérséklődő kamatterhek miatt – évi 30 milliárd forintot hagy bent a büdzsében. Londoni elemzők szerint azonban túl nagy mozgástere már nincs a Nemzeti Banknak. A Reuters elemzői konszenzusa év végére 7,5, jövő évre pedig 6 százalékos alapkamattal számol.

A magyar gazdaság ugyanis szomszédjainál lényegesen eladósodottabb: nálunk az államadósság a GDP 76 százalékára rúg, ami több mint duplája, triplája a lengyel, cseh adósságállománynak. Vagyis az adósságszolgálat megújítására lényegesen több tőkét kell évről évre idecsalogatnunk, mint a szomszédos országoknak. Emiatt a rendszerváltozás óta mindössze egyetlenegyszer, 2005 második felében sikerült 6 százalékra csökkenteni az alapkamatot.

Nem valószínűsítenek a jelenleginél sokkal alacsonyabb szintet az inflációs kilátások sem. A júliusi áfaemelés ugyanis 5-6 százalékos szintre nyomja az idei inflációt, márpedig az elmúlt másfél évtized tapasztalatai alapján az alapkamat mindig magasabb volt valamivel az inflációs rátánál.

Ami logikus is: hisz az alapkamat végeredményben a banki kamatszintet is meghatározza, márpedig az inflációnál alacsonyabb betéti kamatok nem lennének vonzók a lakosság számára.

Persze az is elképzelhető, fél év múlva már nem kamatcsökkentés, hanem épp az alapkamat emelése lesz napirenden. Magyarország javuló befektetői megítélése ugyanis – a válság végét érző általános hangulat mellett – a szigorú költségvetési politikának köszönhető. A nemzetközi pénzvilág azonban egyelőre nem érzékeli, hogy lassan a magyar költségvetés alól is kicsúszik a talaj. Éves szinten júliusban – a megelőző év júliusához képest – 4,7 százalékos költségvetési hiányt mutattak a statisztikák. A helyzet ráadásul romlik: tavasszal még csak 4,5 százalék volt az éves szintre visszagörgetett költségvetési hiány. Emlékezetes: a magyar kormány az idei évre 2,3 százalékos deficitet tervezett, amit a nemzetközi szervezetekkel többszöri egyeztetésekkel sikerült 3,9 százalékra tágítani…

Kárász Andor