– Tarthatatlan helyzet, hogy az adórendszer nem veszi figyelembe azt, hogy valaki keresetéből egymaga él, vagy eltart két-három gyermeket – nyilatkozta Orbán Viktor a Ma Reggel adásában elhangzott interjújában. Aki azért hozzátette: egyelőre vita folyik pártjában arról, hogy a családi vagy az egykulcsos rendszer felé tolják a személyi jövedelemadót. A Fidesz várható koalíciós partnere, a KDNP ugyanakkor felfrissítette két évvel ezelőtti, a parlament által elvetett javaslatát: három év alatt fokozatosan vezessék be Magyarországon a családi adózást. A rendszer kezdetben csak a háromgyermekesek számára lenne elérhető, a második évtől azonban a kétgyermekesekre, a harmadiktól az egygyermekesekre is kiterjesztenék a lehetőséget.

Hogy a költségvetés bevételei ne essenek jelentősen, a párt ugyanakkor növelné az adókulcsokat – 2006-ban 18, 36, 44 és 48 százalékos kulcsot javasoltak – ami nyilvánvalóan az egyedülállóak, gyermektelenek számára jelentene többletterhet.

Beváltatlan ígéretek

– Meg kell érteni, hogy a családi adózás nem az egyedülállóak ellen szól. Egyszerűen arról van szó, hogy a rendszerrel a társadalom elismeri azt az áldozatot, amit a gyermekes családok a társadalom érdekében hoznak – indokol Mészáros József, a KDNP alelnöke.

– Törvény kötelezi a szülőket, hogy saját jövedelmük terhére eltartsák gyermekeiket. Ugyanakkor az adórendszer nem veszi figyelembe ezt a kötelezettséget – teszi hozzá Morvayné Bajai Zsuzsanna, a Nagycsaládok Országos Egyesületének alelnöke.

Pedig a családi szempontok figyelembe vétele már a személyi jövedelemadó rendszerének kidolgozásakor, 1987-ben is hangsúlyosan vetődött fel. Többek között épp ezek képviseletére alakult a Nagycsaládosok Országos Egyesülete. Akkoriban egyébként Herczog László, jelenlegi munkaügyi miniszter is a családi adózás hívének vallotta magát. Ám ahogy a kormányba kerülve ő sem akkori elképzelési megvalósításán dolgozik, ugyanígy alig lett valami a többi politikus családi adózást ígérő nyilatkozataiból.

A nagycsaládosok 1987-ben még el tudták érni, hogy a gyermekek létminimumához szükséges összeget le lehessen vonni a szülők adóalapjából. Néhány évvel később azonban ez a lehetőség elvérzett a szakszervezeti tagdíjak adóalap-csökkentéséről szóló tárgyalásokon. Helyette bevezették, hogy minden gyermek után le lehessen vonni egy bizonyos összeget az adóból. A Bokros-csomag aztán 1995-ben ezt a lehetőséget is elvette. 1998-ban a Fidesz hirdette meg: ha nyer az országgyűlési választásokon, bevezeti a családi adórendszert. Ám váratlan győzelme után a párt visszakozott, még év végén bejelentette: a költségvetés helyzete nem teszi lehetővé a váltást. Kárpótlásként meghirdették a családi adókedvezmény fogalmát: egy gyermek után 3 ezer, két gyermek után 4-4 ezer, afölött pedig gyermekenként 10 ezer forint leírható lett az adóból. Más szempontból viszont a Fidesz csökkentette a családok támogatását. Négyéves kormányzásuk alatt ugyanis nem növelték a családi pótlék összegét, aminek az értéke így – mivel az éves infláció 10 százalék körül volt – harmadával csökkent.

A 2002-ben hatalomra került szocialisták mindezen fordítottak. Már kormányzásuk elején nyilvánvalóvá tették: helytelenítik az adóból leírható gyermekkedvezményt. Azzal ugyanis szerintük csak a magasabb jövedelműek élhettek, a szegényeknek ugyanis nem volt elég jövedelemadó-befizetésük ahhoz, hogy élhessenek a visszaigénylés lehetőségével – főleg, hogy az MSZP adómentessé tette a minimálbért. Így a száz lépés program keretében az egy- és kétgyermekesek számára megszüntették az adó-visszaigénylés lehetőségét, s a legalább háromgyermekesek esetében is 10 ezerről 4 ezer forintra csökkentették azt. Felemelték ugyanakkor a családi pótlékot, a korábbi 5-ről 11-14 ezer forintra.

Idén nyáron aztán ebből is visszavettek. A családi pótlék ugyan addigra 16 ezer forintra nőtt, ám 50 százalékát beemelték a jövedelemadó-alapba. A Nagycsaládosok úgy számolnak: bizonyos magasabb jövedelmű családok a döntés következtében 5-8 ezer forintot veszítettek.

Függőség kontra teljesítmény

A családi adózás/családi adókedvezmények, valamint a szociális segélyek formájában adott támogatás két különböző társadalompolitikai felfogást takar. Ahogy Cséfalvay Zoltán, az Orbán-kormány államtitkára fogalmaz:

– A pótlékrendszer függőséget alakít ki, ráadásul teljesítményellenes. A családi adórendszer viszont pont fordítva: mivel a kedvezményeket csak az elegendő jövedelemmel rendelkezők vehetik igénybe, munkára ösztönöz.

A francia eredmények ráadásul azt igazolják: a családi adórendszer a népesedési mutatókat is javíthatja. Franciaországban és Luxemburgban ugyanis évtizedek óta működik a családi adózás rendszere. Aminek eredményeként arrafelé tipikusnak mondható a kétgyermekes család, szemben a magyarországi egykézéssel. Egész pontosan Franciaország Európa legmagasabb termékenységi rátájával dicsekedhet: ott egy családra 2,02 gyermek jut, szemben a magyarországi 1,32-vel. A különbség teljesen más irányú demográfiai fejlődést eredményez. Míg Franciaország lakossága az utóbbi 15 évben 55 millióról 63 millióra nőtt, Magyarországé 10,5 millióról 10 millióra csökkent, s az Eurostat becslései szerint 2050-re 9 millió alá esik majd.

A családi adózás tiszta rendszerében az adó alanya az egyes személyek helyett a család. Franciaországban a két szülő jövedelmét tehát összeadják, majd a kapott összeget elosztják az úgynevezett családi hányadossal. A hányados meghatározásánál a felnőttek 1 egységet számítanak, az első két gyermek 0,5-0,5 egységet, a további gyermekek pedig szintén 1 egységet érnek. A számítás eredményeként meghatározzák az egy főre eső jövedelmet, abból pedig adódik az adott sávhoz tartozó adófizetési kötelezettség. Franciaországban a jövedelemadó 5 sávra oszlik, évi 5700 euróig az adókulcs 0 százalék, 67 ezer euró fölött viszont már 40 százalék. Tapasztalatok szerint a családi szempontok figyelembe vétele jócskán erodálja a családfők jövedelmét, ami így jóval alacsonyabb adókulcs alá kerül, mint amennyit egyéni adózás esetén fizetni kellett volna. Franciaországban a háromgyermekes családok 70 százaléka nem fizet jövedelemadót.

Bár a tisztán családi adózás máshol nem valósult meg, az adórendszer Európa más országaiban is támogatja a gyermekvállalást. Írországban például más adósávhatár vonatkozik a gyermektelen és más, magasabb sávhatár a gyermekes szülőkre – sőt, minden egyes gyermek után följebb és följebb tolódik a sáv. Németországban – kicsit a francia rendszerre emlékeztetve – lehetőség van a szülők jövedelmének együttes figyelembe vételére, ami nyilvánvalóan kedvezően érinti azokat a családokat, ahol a nők gyermeknevelési céllal otthon maradnak. Az egyedülálló szülőket pedig kedvezőbb adókategóriákba osztják, mint a kétkeresős családokat. Emellett családi pótlékot, kiegészítő pótlékot, szülői támogatást, gyermeknevelési támogatást is folyósít az állam.

Olaszországban – az Orbán-időszak magyar rendszeréhez hasonlóan – jövedelemadó-kedvezmény illeti meg a gyermekeseket, eltartottanként 285 euró (mintegy 75 ezer forint) értékben. Írországban egyébként két felnőttre 1,87, Németországban 1,39 gyermek jut. Vagyis a létszám arrafelé is fogy, ám kisebb tempóban, mint Magyarországon.

A Szonda Ipsos régebbi felmérése szerint egyébként a családi adózás bevezetése Magyarországon is „csak” arra lenne alkalmas, hogy 1,3-ról 1,5-re emelje a termékenységi rátát. (Viszont a középosztályban növelné a termékenységet!)

Egykulcsos veszedelem

A magyar kormányzat az elmúlt években szavakban is elutasította a családi adózás bevezetését. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségének utolsó hónapjában például a „nagyságos asszonyok adórendszereként” emlegette egy lakossági fórumon. Szerinte ugyanis a közepes jövedelműeken nem segít, csupán azoknak jó, ahol az egyik félnek kirívóan magas a jövedelme, a másik pedig otthon van.

Kékesi Tibor korábbi pénzügyminisztériumi államtitkár pedig azzal érvel: a személyijövedelemadó-sávokban januártól bevezetendő változások értelmetlenné teszik a családi adózást.

– Ötmillió forintig mindenki a legalsó kulcs szerint adózik majd, vagyis a lakosság 95 százaléka számára semmilyen előnyt nem jelentene a jövedelmek összevonása. Ezzel egyébként a családi adózás hívei is egyetértenek. A Nagycsaládosok Egyesülete szerint a jelenlegi jövedelemadó-rendszerben is támogatható lenne a gyermekvállalás.

Csupán végre meg kéne valósítani azt, amit már a nyolcvanas években is felvetettek: a gyermekek létminimumához szükséges összeget le lehessen vonni a szülők jövedelméből. A Statisztikai Hivatal szerint ez jelenleg egy gyermek esetében 45, a második gyermeknél 30 ezer forint.

– Egykulcsos adónál valóban értelmetlen családi adózásról beszélni. Látni kell azonban, hogy az egykulcsos adó a gyermektelen gazdagoknak kedvez – hívja fel a figyelmet a KDNP alelnöke. – Nyugat- Európában mindenhol progresszív az adórendszer, ami nem csak a családi adózás szempontjából előnyös. A társadalmi igazságosságnak is az felel meg, hogy a magasabb keresetűek fokozottabban járuljanak hozzá a közterhekhez. Épp ezért a KDNP a többsávos adórendszer visszaállítását javasolja.

A gyermekvállalók számára mindenesetre rossz hír a Valutaalap közelmúltban megjelent tanulmánya, amelyben az olvasható: az egykulcsos adó (a rendszer egyszerűsége és az állami bevételek csökkenése miatt) a szociális kiadások visszavágásával jár. Vagyis először a dolgozó polgároktól, az utóbbi években pedig a szegényebb rétegektől vették el Magyarországon a gyermekvállalás lehetőségét. De akkor ki fog bennünket eltartani idős korunkban?

Kárász Andor