Kezdődik a magyar Dallas?
Jelentős mennyiségű kőolajat talált a Mol Vecsés határában 2100 méteres mélységben – adta hírül múlt héten a magyar energetikai multinacionális cég.
A Mol hazánk legnagyobb szénhidrogén-kitermelő vállalata, amely tavaly az összes itthoni kőolaj felét, mintegy 3,5 millió hordót, illetve a földgáz 90 százalékát, 1,4 milliárd köbmétert hozott felszínre, és a következő öt évben is 200 milliárd forintot fektet az itthoni olaj- és gázkitermelés fejlesztésébe. A cég 2015-ben nyerte el a kutatási koncessziót a Budapesthez közeli kisvároshoz tartozó területen, az első fúrások idén júliusban kezdődtek. A november 11-én megnyitott kútból kezdetben napi 600 hordó olajat termelnek ki, ez idővel 700, de akár 1000 hordó mennyiségre is emelkedhet (egy hordó nagyjából 158 liter.) Az olajat Vecsésről a százhalombattai Dunai Finomítóba szállítják.
Ez a mennyiség nagyjából 5 százalékkal növeli hazánk kőolaj-kitermelését. A Vecsés–2 a Mol harmadik legjelentősebb hozamú kútja, ami pótolhatja a kimerülőben lévő algyői olajmező hozamcsökkenését.
Újrahasznosított élet
A kőolaj vagy ásványolaj élő szervezetek oxigéntől elzárt bomlásával jön létre a földkéreg és az úgynevezett földköpeny szilárd része által együtt alkotott legvastagabb részein, mintegy 100 kilométer széles kőzetburokban, a litoszférában. Fő alkotóelemei folyékony halmazállapotú szénhidrogének, de számos kémiai elemet, vizet, fémet, szilárd szennyező anyagot is tartalmazhat, ezért kell finomítani hasznosítás előtt. Viszonylag könnyű kitermelni, tárolni, szállítani, így az egyik legfontosabb fosszilis – vagyis ősi élőlények maradványainak oxigéntől elzárt átalakulásával képződő – energiahordozó.
A vecsési olaj feltárása azért ígéretes, mert a környéken további sikeres fúrások követhetik. Magyarország átlagos napi kőolajszükséglete 150 ezer hordó, ez egy évben 54,75 millió hordót jelent. Ennek az összes hazai kitermelés, évente mintegy 7,3 millió hordó csupán 13,3 százaléka, vagyis minden növekedés mérsékeli a jelentős importfüggőséget.
A kőolaj a teljes hazai energiamix mintegy 31 százalékát teszi ki, a magyarországi felhasználás közel 87 százaléka import. A behozatal hozzávetőleg kétharmada Oroszországból jön a Barátság kőolajvezetéken; mint ismeretes, ezen az ukrajnai háborúval összefüggésben időnként akadozik a szállítás, rendszerszinten azonban érkezik az olaj. További számottevő forrás az Adria-vezeték, ezen a külhonból beszerzett kőolaj nagyjából 27 százaléka jut el Magyarországra.
– Minden csepp Magyarországon kitermelt kőolaj hozzájárul ahhoz, hogy csökkentsük az ország energiafüggőségét – mondta a Mol közleményében Hernádi Zsolt, a vállalat igazgatója. Hozzátette, hogy a jelenleg csapolt készletek folyamatosan kimerülnek, ami természetes folyamat. A Mol az elmúlt 5 évben 133 milliárd forintot költött a termelés szinten tartására, ami nélkül évente 15-20 százalékkal csökkenne az idehaza kinyert kőolaj mennyisége.
A hazai kőolajbányászat kezdetei a XVIII. század második felébe nyúlnak vissza. A ma horvát fennhatóság alatt álló muraközi Szelencén és Bányaváron ásott gödrökben gyűjtötték az értékes ásványkincset, aminek vegytani elemzését Wintler József, a budai egyetem professzora végezte el 1788-ban. Ekkoriban főleg kocsikenőcsként és világításra használták. A hirtelen megnövekedett igényt a petróleumlámpa terjedése hozta el az 1860-as években; jellemző, hogy 1875-től 1890-ig közel háromszorosára nőtt a petróleumfogyasztás. A robbanómotor megjelenésével pedig tömegesen elterjedt az olaj használata.
Muraközön kívül a Kárpátok övezetében nyitottak több tucat olajkutat, a kezdetektől 1905-ig mindösszesen 55 millió liter, vagyis – mai mértékkel számolva – több mint 348 ezer hordó kőolajat termeltek ki Magyarországon. Ez a mai igényeket nem egészen három napig volna képes kielégíteni.
Az 1911. évi VI. törvénycikk állami monopóliummá tette a szénhidrogén-bányászatot, ugyanakkor megengedte külföldi cégeknek a kutatást bányajáradék lerovása mellett. Előbb az Anglo–Persian Oil Company, majd 1933-ban a European Gas and Electric Company (Eurogasco) nyert lehetőséget fúrásra. Az első nagyobb volumennel kecsegtető olajmezőt 1937-ben fedezték fel Zala vármegyében, a Letenyétől mintegy 10 kilométerre északra fekvő Budafapusztán. Ennek kitermelésére alakult meg 1938-ban a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), amelynek termelése 1940-ben már az ország teljes akkori fogyasztását fedezte.
Ebben az évben alakult meg az Alföldön kutató Magyar–Német Ásványolajművek Kft., két évvel később az Észak-Magyarországon tevékenykedő Magyar–Olasz Ásványolajipari Rt., majd Délvidéken az Olasz–Német Ásványolajipari Rt.
A MAOART-ot 1949-ben államosították, korábbi vezetőit koncepciós eljárásban meghurcolták, a német és olasz érdekeltségű vállalatokat a szovjet megszállók vonták irányításuk alá, mígnem 1950-ben megalakult a Magyar–Szovjet Olaj Rt. A következő évtizedekben fedezték fel a kutatók a nagylengyeli, az algyői, a zsanai kőolajmezőket, majd később még több másikat. A rendszerváltozás új időszámítást hozott, 1991-ben létrejött a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság, ma ismert nevén a Mol, amely mára a régió legjelentősebb magyar érdekeltségű multinacionális energetikai cégcsoportja.