Kína vagy az USA gazdasági ajánlata a vonzóbb?

Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési igazgatója emlékeztet rá, hogy az első Trump-elnökség alatt már érkeztek olyan kérések, hogy lazítsunk a kínai kapcsolatokon. Először 2017-ben, amikor a Trump-adminisztráció létrehozta a Clean Network programot, amely az 5G hálózat kiépítéséből zárta ki a kínaiakat. Magyarország azonban a mai napig sem csatlakozott a kezdeményezéshez, ugyanis az Orbán-kormány számára Washington kérése ellenére is a gazdasági racionalitás az elsődleges szempont. Az elemző szerint most is azt látjuk, hogy az USA elvárja a szövetségeseitől, különösen az EU-tagállamoktól, hogy szakítsanak Kínával. Az ugyanis egyértelműen látszik, hogy a XXI. század nagy konfliktusa az USA és Kína között zajlik, amelyet Washington képtelen egyedül megvívni. A helyzet azonban az, hogy az USA-nak nincs olyan ajánlata, sem az EU, sem Magyarország számára, amely miatt érdemes lenne feladni a Kínával ápolt kapcsolatokat. Az EU közben igyekszik gesztusokat tenni az USA irányába, például több amerikai LNG-t vásárol, azonban kínai leválásról egyelőre szó sem lehet. Legfeljebb az úgynevezett de-risking, azaz a függőségek minimalizálásnak politikáját képes teljesíteni.

– Az Európai Unió, főként Németország a „de-risking” politikát támogatja, ami azt jelenti, hogy minimalizálni akarják a leválás költségeit, azaz időben elnyújtják a folyamatot – mondja az elemző.

Az unió tehát kész leválni Kínáról, de nem azonnal, mint ahogy azt az amerikaiak kérik, hanem egy hosszabb folyamat keretében. A magyar kormány pedig az Európai Unió de-risking politikáját felhasználva, sok esetben a német cégekkel közösen építi kínai kapcsolatait. Ugyanis számos olyan német cég van, főként az autóiparban, amelyek együtt akarnak működni Kínával. A magyar kormány konnektivitáspolitikája így kapóra jön a német ipar számára. Korábban Nagy Márton, nemzetgazdasági miniszter is úgy nyilatkozott, hogy hazánk a kínai és a német tőke találkozóhelye, ahol az együttműködés zavar nélkül folytatható. Magyarországra tehát hiába helyeznek nyomást Amerikából, és mondja el több befolyásos amerikai politikus is, hogy Magyarországnak le kell válni Kínáról, a gazdasági érdekek azt diktálják, hogy fenntartsuk a jó kapcsolatokat Kínával. Nem mellékes, hogy német partnereink is méltányolják ezt a viszonyt. Mindezek mellett Magyarországnak tőkére és technológiára van szüksége, amit egyelőre csak Kína biztosít. A 20 milliárd eurónyi kínai befektetést ugyanis Washington nem tudja pótolni. Kína azonban a XXI. század iparát, az elektromobilitásban való magas szintű részvételt kínálja a magyarok számára. Ennek részeként a BYD az egyik legjelentősebb fejlesztőközpontját hozta Magyarországra. Az amerikaiak ezzel nem tudnak versenyezni, különösen úgy nem, hogy a kínai befektetések 10-20 éves távlatban is meghatározóak lehetnek.

Mindeközben az Európai Unió is érzi, hogy az amerikaiak maguk alá akarják rendelni az öreg kontinenst, ami arra ösztönzi az unió döntéshozóit, hogy Kínával valamiféle kiegyezést hozzanak tető alá. A kilátások ugyanis azt mutatják, hogy az elkövetkező évtizedekben Kínában, pontosabban Ázsiában lesz növekedési piac. Az amerikai és európai piac stagnálással küzd, az elkövetkező 10-20-30 évben Ázsiában lesz növekedés. Ebben pedig az európai cégek is részt akarnak venni, legyen szó akár kínai, indonéz, vietnámi kapcsolatokról.

– Hogyha az EU követné az amerikai leválási politikát, akkor kizárnák magukat ebből a növekedő piacból – magyarázza a szakértő.

Az amerikaiak Európát választás elé akarják állítani, azonban most mindenki az időre játszik.

Az uniónak és Kínának azonban több ideje van, mint Trumpnak vagy az USÁ-nak. A kínaiak pedig lehívták a blöfföt, az áruszállítás elmaradása miatt kínálatszűkülés lép fel, ami sokkot okoz az amerikai gazdaságban. Az USA a jelek szerint így visszakozni kényszerül, különben tüdőn lövi magát. Amerikát tehát szorítja az idő. A kínaiak lassan, de biztosan építkeznek, 5-10 éven belül át tudják venni a világ vezető gazdasági hatalmának a pozícióját. A kínai hadsereg egyelőre nem olyan erős, mint az amerikai, a sanghaji tőzsde is a New York-i tőzsde után következik a rangsorban, a reálgazdaság szintjén azonban Kína már erősebb, mint az USA.

– Most még csak vásárlóerő paritáson, később majd nominálisan is – teszi hozzá Kiszelly.

Az pedig közhelyszintű igazság, hogy a gazdasági erő előbb-utóbb pénzügyi és katonai erőre váltható. Az amerikaiak pedig érthető okokból ezt nem akarják megvárni. A megoldáskeresésében az idő a Trump adminisztráció fő ellensége. A „jöttem, láttam, győztem” stílus nem jött be Kínával szemben, B terv pedig nincs. A kínaiak szójababot, olajat, mikro-chipeket, repülőgépalkatrészeket vásárolnak az USÁ-tól. Ezek azonban máshonnan is beszerezhetőek. Az amerikaiak ezzel szemben szó szerint mindent Kínából vesznek, az Iphone-tól kezdve a konyhai eszközökön át a ruházatig. A vámok pedig azonnal megjelennek ezeknek a termékeknek az árában, Kína így sokkal jobb pozícióiban van, mint az USA, a kínaiak pedig ezt pontosan tudják. Ezért nem sietnek, nem kapkodnak, nem tesznek gesztusokat. Hszi Csin-ping nem hívja fel Trumpot, nem megy el Washingtonba, nem ad lehetőséget, hogy kínos helyzetbe hozzák, mint ahogy a dél-afrikai elnököt. Amennyiben Trump találkozni szeretne a kínai vezetővel, valamilyen semleges terepet kell találnia. Jó alkalom lett volna erre a moszkvai győzelem napi ünnepség, azonban Washington nem tudott érdemi előrelépést elérni az ukrajnai háború lezárásában, így a találkozó elmaradt.

Azonban 2026 novemberében időközi választások lesznek Amerikában, a jelenlegi politikájával pedig a republikánus párt elveszíti a megmérettetéseket. A jelenlegi Kína-politika ugyanis inflációt gerjeszt, Bident pedig 5 százalék infláció miatt váltották le, Trump mostani intézkedései nagyjából 20 százalékos inflációt vetítenek előre. Egy időközi választáson elszenvedett kudarcnak pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Trump béna kacsa marad 29-ig, a demokraták pedig mindent megtesznek majd, hogy minél nagyobb kudarcot szenvedjen el a mostani vezetés.

A rossz hír pedig az, hogy ha a ciklus végén Trumpot leváltja egy demokrata jelölt, visszatér az erőszakos politika Kína vonatkozásában. A világ pedig egy sokkal veszélyesebb hellyé válik mindenki számára. A demokraták ugyanis teljes leválást akarnak, míg Trump egy megegyezésre hajló attitűddel képes mederben tartani a folyamatokat. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben a körülmények úgy alakulnak, Trump alkut köt Pekinggel. Magyar szempontból pedig azt érdemes tudni, hogy azok a technológiák, amik hazánkban vannak, az autógyártás, a Temu, a kínai turizmus, nem stratégiai üzletágak az USA számára. Trumpék a mikrochipgyártást és a pénzügyi szektort tekintik elsődlegesnek. A kínai-magyar együttműködés így kevéssé lesz akadálya annak, hogy Budapest és Washington között a kapcsolat baráti maradjon. Végeredményben a magyar kormány kitart a kínai kapcsolatok mellett. A tervezhetőség ugyanis egyértelműen Peking javára billenti a mérleget.