Demonstrációt szervez hétvégére három szakszervezeti tömörülés, hogy közösen tiltakozzanak a közszolgálati dolgozókat sújtó elvonások ellen. A mintegy 720 ezer köztisztviselő és közalkalmazott életkörülményei súlyosan romlanak a következő évben, amennyiben a kormány nem változtat a bérek befagyasztásáról, valamint a 13. havi járandóság elvonásáról szóló tervein. Kérdés, a közszolgáknak van-e még hová húzni a nadrágszíjat?

Visszavett 50 százalék

2002–2003 igazi örömünnep volt az állami alkalmazottak számára. Hisz a Medgyessy-kormány – választási ígéreteit betartva – ekkor emelte 50 százalékkal a köztisztviselők és a közalkalmazottak bérét. A következő években azonban arcukra fagyott a mosoly. A szektornak juttatott béremelések ugyanis rendre a nemzetgazdasági átlag alatt maradtak, így kisebb-nagyobb veszteségekkel évek alatt elolvadt az ezredforduló után kapott többlet jelentős része. Pedig 2002 környékén régi elmaradását pótolta a magyar állam. A kilencvenes években ugyanis a köztisztviselők és közalkalmazottak bére rohamosan értéktelenedett.

1995-ben, a Bokros-csomag évében például 20 százalékkal. De ami sokkal súlyosabb: a közalkalmazottak rendre infláció alatti béremelésben részesültek akkor is, amikor egyébként Magyarországon nőttek a bérek. Így jutottunk el az ezredfordulóhoz, amikor a tanári átlagfizetés bruttó 110, egy ápolónői 45 ezer forint volt – 40 ezer forintos minimálbér mellett.

Az állami alkalmazottak felzárkóztatásának első lépcsője valójában a minimálbér 2001-es megduplázása volt. Mivel a közalkalmazottak jelentős része az új, 40 ezer forintos határ alatt keresett, a döntés önmagában 16 százalékkal emelte fizetésüket. Majd 2002-ben 27 – s nem 50 – százalékos béremelést jelentett a Medgyessy-féle döntés. A közalkalmazottak esetében az 50 százalék csak a következő évvel együtt lett meg, amikor megint 27 százalékkal emelkedett bérük. A köztisztviselőknek már nem volt ilyen szerencséjük, nekik ebben az évben már csak 7,3 százalékkal nőtt fizetésük.

2004-ben aztán jócskán visszavett a kormány az előző évek juttatásaiból. Különböző adóemelések, valamint a 13. havi fizetés elmaradása miatt ebben az évben 1,8 százalékkal csökkent (!) a köztisztviselők nettó fizetése (s a közalkalmazottaké is csak 0,9 százalékkal nőtt), amihez ha hozzávesszük a 6,8 százalékos inflációt, mintegy 9 százalékos életszínvonalromlásról beszélhetünk. 2005-ben aztán a kormány megint a parlamenti választásokra próbálta hangolni a népet. Az eredmény: 19 százalékos béremelés a köztisztviselők, és 14 százalékos a közalkalmazottak körében. Majd 2006, a Gyurcsány-csomag keretében megint a megszorítások: az állami foglalkoztatottak béremelése alig 1 százalékkal nőtt az infláció fölé. Nem is beszélve 2007-ről, amikor a Statisztikai Hivatal adatai szerint a 8 százalékos infláció mellett mindössze 4,6 százalékkal nőtt a köztisztviselők, s 0,9 százalékkal a közalkalmazottak nettó fizetése. Igaz, a veszteséget leginkább az év elejétől bevezetett járulékemelések okozták, a bruttó fizetések tekintetében még nem, vagy csak alig szenvedtek veszteséget a dolgozók. De hát az ember nettó fizetésből él…

A Gyurcsány-kormány mostani döntése azonban a Bokros-csomaghoz fogható mértékben vesz el az állami alkalmazottaktól. A bérek befagyasztása a várhatóan 3-4 százalékos infláció mellett ugyanilyen mértékű reálbércsökkenést okoz. S még nagyobb pofon a 13. havi juttatás elvonása, ami – egy hónapra vetítve – további 8,3 százalékos veszteséget jelent. Vagyis összesen legalább 12 százalékkal csökken a fizetések értéke.

13. havi huzavona

Bár az állami alkalmazottaknak már 1992 óta garantálja a törvény a 13. havi juttatást, a kifizetés körül nem először tapasztalható huzavona az elmúlt években. A közalkalmazottak 2004-es súlyos reálbércsökkenésének az is oka volt, hogy a kormány eltrükközte a pluszjuttatás kifizetését. A költségvetés súlyos helyzetére hivatkozva ugyanis megegyeztek a szakszervezetekkel, hogy a december végén esedékes 13. havi bért két héttel később, már a jövő évi büdzsé terhére fizetik. Az apró csúszásnak látszó manővernek azonban súlyos következményei lettek: a 2004-es 13. havi bérből 2005-ös nulladik havi bér lett, amivel – legalábbis a kormány úgy tekintette – már ki is fizették az arra az évre járó pluszjuttatást. Mindezt persze nem rögtön vallották be. A kormányszóvivő csak 2005 közepén vallotta be, hogy 2004-ben elmaradt a 13. havi bérek kifizetése, valamint hogy véglegesítenék a 13. helyett a nulladik havi bérfizetés gyakorlatát. Mellesleg, mivel akkortájt elbocsátások voltak, a módosítás megvonta a pluszjuttatást azoktól, akik januárban már nem voltak állásban. S még inkább mellékesen: elveszett a 13. havi bér azon jellege, hogy az átlagosnál költekezőbb hónapnak számító decemberben nyújtson támaszt a családoknak.

Az anomáliák rendezésére, valamint a gyurcsányi megszorítócsomag miatt 2006 végén hároméves megállapodást kötött a szakszervezetekkel a kormány. Ennek keretében az érdekképviseletek beleegyeztek a 2007-es megszorításokba, 2008-ra azonban már rögzítették, hogy a béremelkedésnek követnie kell az inflációt. Majd 2009-től jött volna a jelentős – 4 százalékos – béremelés, ami most elmarad. A 13. havi bérre szintén kiterjedt a megállapodás. Eszerint 2007–2008-ban – a megszorítások ellentételezéseként – a közalkalmazottak rendes bérükhöz hozzácsapva, havi bontásban kapták meg a 13. havi juttatás 1/12-ed részét. Majd 2009-től visszaállt volna az eredeti rendszer: egy összegben, decemberben kellett volna kifizetni a pluszpénzt.

– Eddig a kormány betartotta a két évvel korábbi megállapodást – mondja Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke. Idén ugyanis kétszer is rendkívüli kompenzációt kapnak a közszolgák a vártnál magasabb infláció miatt – a másodikat épp most, december elején. Más kérdés, hogy eddig inkább a megállapodásnak az a része teljesült, amely a dolgozóktól kívánt áldozatot.

– Ha a kormányzat tervei szerint zajlik minden, a fegyveres testületeknél jövőre a 2002 előtti szintre esik vissza a bérszínvonal. Ami viszont megegyezik az 1989-es szinttel – szögezi le Kónya Péter, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának társelnöke.

Pedig ami a fegyveres testületeket illeti, már a jelenlegi fizetések is inkább taszítanak. Ahogy az érdekképviseleti vezető sorolja: a rendőrök, a tűzoltók, s általában a végrehajtó állomány százezer forint alatti jövedelemmel kénytelenek beérni, a tűzoltók például harmadát keresik román kollégáiknak. A kezdő vámosoknak pedig minimálbér körüli fizetés jut. Nem csoda, hogy a rendőrségnél és a katonaságnál is több ezer állás betöltetlen, ráadásul óriási a fluktuáció.

Varga László szerint ugyanakkor a klasszikus közalkalmazotti munkakörök dolgozói sincsenek jobb helyzetben. Arra a kérdésre, hogy mely ágazatok helyzete különösen nehéz, a szakszervezeti elnök az egészségügyet, a szociális munkásokat, az oktatást, valamint az önkormányzati alkalmazottakat jelöli meg. Épp azokat a szakmákat, amelyek 2002-ben is kritikus helyzetben voltak a rendkívül alacsony bérszínvonal miatt.

Ürügy a válság

De vajon tényleg indokolja-e a várható válság a kormány által bejelentett bérmegszorításokat? Valójában ugyanis a válság még nem gyűrűzött be a reálgazdaságba, a csökkenő GDP és a visszaeső ipari termelés még mindig a Gyurcsány-csomag intézkedéseinek következménye. Az igazság az, hogy egyelőre senki nem tudja megmondani, a válság milyen mélyen sújtja majd a világot, köztük Magyarországot, s hogy ez igényel-e kisebb-nagyobb megszorításokat. Gyanúra ad okot az is, hogy a kormány már akkor kihirdette a közalkalmazottak bérének befagyasztását, amikor épp csak meglegyintette a pánik az országot. Mintha a válság csak ürügy lenne a megszorítások végrehajtására.

Kónya Péter a Ligától azt mondja: ők is kétkedtek a hirtelen bejelentett, rendkívül jelentős megszorítás kapcsán.

Ahogy a nyugati világból is hallhatjuk, hogy nagyvállalatok a válságra hivatkozva olyan leépítéseket hajtanak végre, amiket egyébként csak nagyon kemény sztrájkok árán tudnának megvalósítani. Honvédszakszervezetük utánaérdeklődött: a csehek, a szlovákok, a lengyelek nem nyúltak hozzá a közalkalmazotti bérekhez, sőt Lengyelországban a katonák fizetésének 10 százalékos emelésére készülnek. Nálunk ellenben csak az biztos, hogy jó időre elfelejthetjük a NATO és uniós csatlakozás kapcsán említett bérfelzárkóztatást.

Varga László az Együttműködési Fórumtól azt mondja: belátják, hogy nehéz év előtt áll az ország, de akkor is szeretnének olyan megállapodást kötni a kormánnyal, ami érzékelhető változást jelentene az állami alkalmazottak számára. S emellett garanciákat szeretnének arra, hogy a következő években megindul a visszapótlás. Bár a szakszervezeti elnök is elismeri: ami Magyarországon 2006 óta zajlik, az feszegeti a kormányzat iránti bizalom kérdését.

Kárász Andor