A Nagymányok fölötti hegyeken ma még semmi nem utal arra, hogy rövidesen indulhat a szénbányászat. Az évszázados fák buja illattal töltik meg az őszi levegőt, az idilli csöndbe csak néha hasít bele egy-egy madár rikoltása. Még megközelíteni is alig lehet a jövendő bányaterületet. Az erdőn keresztülfutó földutakon vendégmarasztalón cuppog a sár, a járművezetők csak bízhatnak benne, hogy a kerekek nyomvályúja sehol nem süllyed mélyebbre a tengelyek szintjénél. Innen indul majd a fejtés, amely 300 méter hosszan, 1300 méter szélességben bányássza a föld kincseit. Hogy a táj nem volt mindig ennyire békés, csak néhány száz méterrel lejjebb, a település határában emelkedő, ma már romos brikettgyár bizonyítja. 1965-ben azonban Nagymányokon felhagytak a szénkitermeléssel.

A szén reneszánsza

A beruházó, a pécsi Calamites Kft. két évvel ezelőtt kért engedélyt a Nagymányok környéki szénkutatásokra. Pont akkor, amikor megindult fölfelé a kőolaj és a gáz ára. Bár Sebestyén Pál, a társaság főmérnöke hangsúlyozza: inkább a környezetbarát fűtési és elgázosítási technológiák fejlődése miatt lett ismét versenyképes a szén. A cég 25 év alatt mintegy 2,5 millió tonna szenet szeretne kibányászni Nagymányok térségében. Ami nem túl jelentős hányada a 199 millió tonnára becsült mecseki szénvagyonnak. Később azonban, a beruházás második lépcsőjeként Váralja térségében is bányát nyitnának, ott már lényegesen nagyobb léptékű kitermelésre lehet számítani.

A nyárra tervezett bányanyitás fordulópontot jelenthet a magyarországi szénbányászat történetében. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanis csak bányafelszámolások voltak napirenden. A Mecsekben például az összes bánya bezárt, amikor a Pécsi Hőerőmű átállt az akkor még olcsó gáztüzelésre. Előbb a földalatti fejtéseket számolták fel, de 2004-ben megszűnt az utolsó külszíni fejtés is. Társadalmi tragédiák sorát okozva. Még olyan nagyváros is megélhetés nélkül maradt, mint Komló, nem beszélve a kisebb bányásztelepülésekről. Ráadásul a bányászat halála az ott élők vagyonát is elemésztette: lakásaik eladhatatlanná váltak, környezetük hanyatlásnak indult.

– Pedig a szén a jövőben ismét egyre fontosabb energiaforrásává válik az emberiségnek – hangsúlyozza Kereki Ferenc, a nagymányoki engedélyezésért felelős pécsi bányakapitány. Aki a nemzetközi előrejelzéseket mutatja: míg napjainkban a világ energiaszükségletének 43 százalékát fedezi az olaj, 26 százalékát a gáz, és 21 százalékát a szén, 2100-ra, a gáz- és olajkészletek kimerülésének időpontjára (az energiafelhasználás közel megduplázódása mellett) ismét 33 százalékra nő a szén felhasználása. A másik számottevő alternatíva, az úgynevezett környezetbarát források (nap-, szél-, geotermikus energia) ugyanis – magas költségeik miatt – csupán 32 százalék kihasítására lesznek képesek. A nagyvilágban már most megfigyelhető a széntermelés reneszánsza. Tavaly 200 millió tonnával nőtt a kitermelés, különösen Kína volt aktív, amely 130 millió tonnát adott a többlethez.

A Pécsi Bányakapitányság vezetője térképen mutatja: a tervezett bánya 90 százalékban Nagymányok, 10 százalékban Váralja területén lesz majd. A 300 méter hosszú fejtés nem egyszerre fog kiterjeszkedni az 1300 méteres szélességig, hanem lépésről lépésre haladva úgy, hogy a frissen kiásott részből helyreállítják az előzőleg megnyitott területet. Amennyiben minden hatóságtól megkapja az engedélyt, tavasz végén, nyár elején kezdhet működni a bánya.

Esély az életre

– Annyira magasan van a szén, hogy állítólag a háború után az idősek csak elsöpörték az avart a föld színéről, és már vitték is haza a fűtenivalót – meséli a helyszínen Karl Béla, Nagymányok polgármestere. Aki ma is a település legjobb éveiként emlegeti az időszakot, amikor Nagymányokon bányaművelés folyt. Akkor volt a faluban munkalehetőség, szakorvosi rendelőintézet, és az iskola fenntartása sem okozott gondot. A falu szélén még ma is állnak az egykori bányászkolónia házai, s a Nyugdíjas Bányász Szakszervezet is működik a településen, ez azonban már messze van a régi idők dicsőségétől. Ma már a bányászlakások megóvására sincs pénz. A pusztulást jól példázza a már említett brikettgyár elhagyott épülete, amely afféle ipari környezetszennyezésként éktelenkedik a Mecsekalján. A gyárat az új beruházó sem tudja hasznosítani, legfeljebb a hozzá futó síneket, amelyek alkalmasak lehetnek a szén elszállítására.

Nagymányokon kezdetben tartottak a bányászat újraindításától, ma már azonban inkább lehetőséget látnak benne. Lehetőséget arra, hogy a falu életben maradjon. Ahogy a polgármester mondja: senki nem örül, hogy robbantani fognak, gépeket mozgatnak, nagy mennyiségű árut szállítanak, ugyanakkor a bánya munkát, fejlődést, pénzbevételt hoz, és a kettő között kell mérleget vonni. A település tehát feltételeket szabott a beruházónak: csak úgy engedélyezték a bányanyitást, ha a cég épít egy falut elkerülő utat a teherautók számára. Ráadásul ez az út további lehetőségeket jelent Nagymányoknak. A polgármester ipart szeretne telepíteni, de ehhez szintén szüksége van az útra, amit önerőből nem tudna megépíteni a forráshiánnyal küzdő falu. S ha már a pénzről van szó: a bánya a település költségvetésével összemérhető bevételt hoz Nagymányoknak. A település feltételei között szerepel, hogy a Calamites Kft. levegőminőség-mérő berendezéseket szereljen Nagymányokra, és amennyiben ezek szennyezettségről tanúskodnak, a helyzet normalizálódásáig állítsák le a termelést.

Váralját egyelőre alig érinti a bányaművelés. Egy védő erdősáv létesítésével a beruházó gyakorlatilag mentesíti a falut a kellemetlenségektől. Így viszont kevés lesz a bevételük is. Ahogy Filczinger Ágnes polgármester mondja: töredéke a nagymányokinak. Bár először a váraljaiak sem akarták a beruházást, azóta elkészült a környezetvédelmi hatástanulmány, és most már inkább pozitívnak érzik a következményeket. A polgármester bízik benne, rövidesen indul a beruházás második üteme is, ami nagyrészt váraljai területet érint, vagyis sokkal jelentősebb pénzt hoz a falunak.

Környezetvédelmi aggályok

Bár Nagymányokon és Váralján az utolsó lakossági fórumokon már nem volt különösebb tiltakozás, a Zöld Forrás környezetvédő egyesület mégis veszélyesnek tartja a bányanyitást. A zöldek a hatóságoktól az eljárás felfüggesztését kérték, amíg sikerül választ kapni a környezetterheléssel kapcsolatos aggályaikra. A szintén Baranya megyei Máriagyűdön tapasztaltakra hivatkozik, ahol szintén robbantással bontják a hegyet a helyi kőbányában. Állítják: a robbantások károsítják az épületeket, Nagymányokon 120-150, Váralján 120 épületben idézhetnek elő repedéseket. Ráadásul a robbantások következtében az ivóvizet határoló kőzet is megrepedezhet. A levegőbe jutó por pedig szilikózishoz vezethet.

– Ma már egész más technikával működik egy külszíni fejtés, mint akár egy évtizeddel ezelőtt – reagál a vádakra Sebestyén Pál főmérnök. – Olyan berendezéseket használunk, amelyek Európa bármelyik országában megállnák a helyüket.

A szén zárt rendszerben fog haladni, a külfejtésnél pedig locsolással akadályozzák meg a por terjedését. A cég illetékese szerint maximum a robbantás jelenthet problémát, ez azonban csak hetente két-három alkalommal jelent öt másodperces zajterhelést. A környezetvédők szerint azonban ilyen sűrűn lakott térségben nem lehet tehermentesíteni a környezetet a robbantások építményromboló hatásától. A mecseki bányanyitások kapcsán egyébként már Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter is aggodalmainak adott hangot.

Persze épp a veszélyek kiszűrésére való a környezetvédelmi hatásvizsgálat. Ahogy a pécsi bányakapitány mondja: csak akkor kapja meg a cég a szükséges engedélyeket, ha a kor technikai színvonalának megfelelő művelési módot valósít meg, és betartja a por- és zajhatárértékeket.

A bánya kezdetben 30, a kitermelés felfutása után pedig 50 embert alkalmaz majd. A felvételnél nem lesznek egyszerű helyzetben. A régi bányászgenerációk már túlkorosak, a fiatalok számára pedig már vagy egy évtizede nem indul bányászképzés. Igaz, a külfejtés nem is annyira bányász-, inkább gépkezelői szaktudást igényel – valószínűleg maguk fogják kiképezni az embereket. A bányanyitás több száz millió forintos beruházást igényel a Calamites Kft. részéről. Vélhetően pont a tőkeigényesség miatt döntöttek úgy, hogy előbb a kisebb nagymányoki területen mérik fel elképzeléseik sikerességét, és csak aztán kezdenek kutatásokat a sokkal jelentősebb váraljai szénvagyon után. Az idő mindenesetre sürget. A Pécsi Bányakapitányságtól már ausztrál és kanadai cégek is kaptak kutatási engedélyeket.

Magyarországon ma évi 9,6 millió tonna szenet bányásznak, kevesebb mint harmadát a hatvanas évek 31 millió tonnás kitermelésének. Ez a szén ma az ország energiafelhasználásának alig 10 százalékát fedezi. A kitermelés ilyen tempója mellett 350 évre lenne elegendő a 3300 millió tonnára becsült hazai szénvagyon. Ám rövid időn belül valószínűleg nem csak a Mecsekben nyitnak új bányákat.

Kárász Andor