Mórahalom és az unió
Pedig a Szegedtől 20 kilométerre, a szerbiai határ mentén fekvő városka sohasem volt az ígéret földje. Bár az országban itt a legmagasabb a napos órák száma és a gyümölcsfák alatt nyújtózó homoktalaj gyorsan magába szívja az éltető fényt, innen mégis mindig inkább elmentek az emberek. Ha máshová nem, naponta Szegedre, amely ma is a környék aktív lakosságának felét ingáztatja. Mivel Mórahalmon nincs ipar, a többiek nagyüzemi mezőgazdaságból, zöldség- és gyümölcstermesztésből próbálták összekapirgálni a betevőt. Egészen 1992-ig, amikor a földreform szétrobbantotta a korábbi mezőgazdasági szakszövetkezetet.
Dán minta a homokban
– Megszűnt a közös beszerzés biztonsága, a termelők nehezen találtak rá a piacokra, ráadásul a több ezer apró magángazdaság csak egymás rovására tudott terjeszkedni – emlékszik vissza Nógrádi Zoltán fideszes polgármester, aki akkor még csak mezőgazdasági mérnökként dolgozott a településen, és épp az agrárfejlesztéseknek köszönheti megválasztását. – Ösztöndíjjal Dániában tanulmányoztam az ottani szövetkezeti rendszert, majd miután visszatértem, 1993-ban létrehoztuk az önkormányzat mezőgazdaság- és vállalkozásfejlesztési osztályát. Ez afféle tanácsadó szervezet volt, mint a falugazda-hálózat, csak mi egy évvel megelőztük korunkat.
A dániai tapasztalatok 1994-ben még konkrétabb formában öltöttek testet. Egy garázsban 34 fővel megalakult a Mórakert Szövetkezet elődje, ahol a résztvevők közös vetőmag- és műtrágyabeszerzésben állapodtak meg. 1995-ben az együttműködést kiszélesítették a közös értékesítéssel, amihez 100 négyzetméteres hűtővagont vásároltak.
– Komoly igény volt a szövetkezetre, hiszen 1992-től mindenki csak vergődött – mondja Hódi Pál, a Mórakert elnöke. – Az alapítást a tsz-ellenesség sem fogta vissza, Mórhalmon ugyanis korábban is szakszövetkezet működött, ami lényegében ugyanazt a funkciót látta el, mint az EU beszerzési-értékesítési szövetkezetei: alapanyagok felvásárlását, a késztermékek begyűjtését és értékesítését, gépi szolgáltatások biztosítását.
1997-ben a szövetkezet 400 négyzetméteres hűtőtárolót épített, majd a fejlődés 2001-ben vált igazán látványossá. Mórahalom sikerrel pályázott a Széchenyi Terv keretében, és a megnyert pénzből nyolc hónap alatt felépítettek egy 4000 négyzetméteres agrárlogisztikai központot. Ma a Mórakert Szövetkezetnek 366 tagja van, és több ezer beszállítótól fogad terményt, esetenként Észak-Magyarországról vagy Dél-Dunántúlról is. Eddig a mórahalmi az ország egyetlen minősített termelő-értékesítő szövetkezete, aminek azért van jelentősége, mert EU-csatlakozásunk után csak ilyen bizonyítvánnyal lehet majd állami támogatást felvenni.
– A szövetkezet igazi központjává vált a Homokhátnak – folytatja Hódi Zoltán. – 366 tagunk teljes termelését fel tudjuk vásárolni, ami – figyelembe véve a beszállítókat is – a kistérséghez tartozó 13 település értékesítési problémáit is megoldja. Az agrárlogisztikai központ áru-előkészítési és adminisztrációs munkakörei pedig 70 ember foglalkoztatását biztosítják.
A Mórakert-emblémás csomagolt zöldségek immár a nagy áruházláncok és bevásárlóközpontok polcain is megjelentek, paradicsom- és paprikatermelésük 30 százaléka pedig külföldön talál piacra. Ennek megfelelően az 1996-os 38 millió forintos árbevétel mára 2 milliárd forint fölé nőtt.
A feldolgozóipar csírái
Talán a Mórakert sikere inspirálta Mórahalom második beszerző-értékesítő szövetkezetének a létrehozását. A 2000-ben alakult Móraprizma lényegesen kisebb: mindössze 15 tagot számlál és 15 munkást foglalkoztat, sikerei alapján mégis felveszi a versenyt a nagyobbik testvérrel.
– 44 millió forint értékben szállítunk árut a Metro-láncnak, és immár megjelentünk a Spar és az Auchan üzleteiben is – büszkélkedik Nemes Gábor igazgató. A cég konyhakészre tisztított és aprított csomagolt zöldségekkel, salátamixekkel jelent meg a piacon, amivel elsők voltak az országban, bár most már mások is másolják őket. E termékek a szövetkezeti rendszer újabb lépcsőfokát jelentik, hiszen itt már feldolgozóüzem is épül a termelőbázisra. Ráadásul így a Móraprizma-zöldségek már félkész minősítést kapnak, ami az EU-szabályozás szerint is eladható a vendéglátóegységeknek – s lényegesen drágábban, mint a feldolgozatlan zöldség. Az elfogadottság bizonyítéka, hogy a Móraprizma látja el zöldséggel a Ferihegyről induló összes utasszállítógépet – beleértve a külföldi társaságokat is.
– A 150 milliós beruházás nem jöhetett volna létre a Széchenyi Terv támogatása nélkül – ismeri el az igazgató. – A minisztériumban azt értékelték, hogy ezzel az üzemmel a térség feldolgozóiparát alapoztuk meg, ami eddig teljesen hiányzott a Homokhátról. Természetesen a legmodernebb technikát, az ISO-nak megfelelő, teljes termékpályás minőségellenőrzési rendszert vezettünk be, úgyhogy számunkra már nem jelent problémát az Európai Unió.
Hogy az állami forintok nem vesztek kárba, a Móraprizma gyors fejlődése igazolja. A szövetkezet tavaly 100 milliós árbevételt ért el, idén pedig a beruházás teljes összegével megegyező, 150 millió forintos célt állítottak fel.
– A Széchenyi Terv és az új típusú szövetkezetek egymásra találtak, és ha ezek egyike is hiányzik, a mórahalmi termelők sohasem jelenhettek volna meg a nagy áruházláncok polcain – foglalja össze Nógrádi Zoltán. – A termelők csak összefogással tudják megvédeni érdekeiket a multinacionális vevőkkel szemben, egyedül kiszolgáltatottak.
Sőt el sem jutnak a tárgyalásig, hiszen az üzletláncokban már a bekerülésért is olyan polcpénzt kell fizetni (Demokrata, 2003/3), ami a magányos termelők számára kigazdálkodhatatlan. Nemes Gábor szerint ugyanakkor a multik kifejezetten keresik a jó minőségű magyar terméket: a megfelelő díjak kifizetése után mindegyik láncnál könnyebbséget jelentett, hogy hazai árut szállítottak. Az áruházak abban bíznak, hogy magyar beszállítókkal könnyebben egyeztethetők az esetleges vásárlói többletigények.
A mórahalmi szövetkezetek természetesen nem csak bevételt hoznak, áldozatokat is követelnek a tagságtól. A Mórakert 2000. évi nagy fejlesztésénél például fejenként 250 ezer forintot kellett befizetniük a Széchenyi-forintok mellé. Banki értelemben ez nem számít jó befektetésnek: a szövetkezet szabályzata szerint kilépés esetén a tag csak részjegyének névértékét kapná vissza. Mégsem morgolódott senki, hiszen tudták, hogy a befektetés hosszú évekre megoldja értékesítési problémáikat.
– A szövetkezet elsősorban a tagságért van, célunk, hogy termelésüket minden körülmények között 100 százalékban piacra tudjuk juttatni. Ezért nagyon óvatosan szabad csak bővíteni a tagságot – magyarázza Hódi Pál. Ezért alkalmaz a Mórakert a tagságnál lényegesen nagyobb számú beszállítót, akikkel szemben rendes mezőgazdasági üzemként számol el, viszont nincs 100 százalékos felvásárlási kötelezettsége. A megbízható és megfelelő minőséget produkáló beszállítókból lehetnek aztán a tagok, amennyiben a közgyűlés ezt megszavazza. Az igazgatóság önállóan nem dönthet, a klasszikus szövetkezeti minta szerint érvényesül az egy tag, egy szavazat elv. Minden beléptetés egy kis veszélyt hordoz, hiszen egyre több gazdaság terményéből kell előállítani a vevők által megkívánt homogén terméket. Az azonos minőséget a szövetkezet szaktanácsadással, vetőmagok és növényápolószerek átadásával próbálja biztosítani. A kilépésről szóló fejtegetés egyébként csak elméleti: eddig egyetlen résztulajdonos sem akarta elhagyni a mórahalmi szövetkezeteket.
Kockázatvállalás a köbön
Nógrádi Zoltán sovány, ám derűs fiatalember. Mint mondja, mindkettő a szövetkezetfejlesztés eredménye.
– Jó érzés volt, amikor látogatásán Matolcsy György kiemelkedő példaként említette a mórahalmi szövetkezetet, a Széchenyi Terv kistérségeket dinamizáló hatásairól szólva. A megvalósuláshoz ugyanakkor szükség volt az önkormányzat kockázatvállalására is. Ez a Széchenyi-fejlesztések klasszikus mintája: egyharmad önerő, egyharmad állami pénz és egyharmad banki hozzájárulás. Csakhogy az utóbbit csupán a helyi takarékszövetkezettől várhattuk, amelyik viszont az önkormányzattól kért 100 százalékos készfizető kezességet. Ha a beruházás valamiért elbukik, tönkrement volna az önkormányzat.
A felvetés nem fantazmagória: számos nyertes település végül mégsem kapta meg a számított Széchenyi-forintokat, a Medgyessy-kormány ugyanis forráshiányra hivatkozva szünetelteti a kifizetéseket (Demokrata, 2003/7).
Mórahalomnak azonban ez már nem árthat. A Móraprizma zöldséghámozó gépsorán épp ebédszünetet tartanak, amikor a szomszédos Mórakert udvarán felbőg a napi ötödik megrakott kamion. Ma még kettőt várnak. A szállítmány méltóságteljesen kígyózik a fehérbe ágyazott homokföldek között, a kopár fákról éhes varjúk röppennek a távolban csillanó fóliasátrak felé. Bár a területhatárok nincsenek kijelölve, mi már tudjuk: Mórahalom környékén nagyok a birtokok. Az átlagos méret 3-5 hektár, amiből jól megél a szövetkezeti tagság az uniós csatlakozás után is.
Magyarországon még 21 termelő-értékesítő szövetkezet van, amelyik várja, hogy az FVM megadja számára a mórahalmihoz hasonló európai uniós minősítést. De vajon mi lesz a többiekkel?
szasa