Nagyot rúgott a háború az építőiparba

Mariupolra szegeződik a világ szeme, amelyet mára szinte teljesen elfoglaltak az oroszok. Ők ellenőrzik már az Azov­sztal acélgyárat is, ami fontos hír minden európainak, aki épp építkezik vagy arra készül. Az Azovsztal ugyanis Európa egyik legnagyobb acélüzeme, amely a háború miatt kiesett a termelésből, tovább növelve ezzel a két éve egyébként is egyre emelkedő építőipari anyagárakat.

– A háború lassítja és drágítja a kivitelezést. Oroszországból, Ukrajnából és Fehéroroszországból nagy mennyiségben jöttek acélipari és faipari termékek, szigetelőanyagok. A Magyarországon felhasznált építőanyagok közel egynegyede ezekből az országokból származott, most viszont teljesen leállt a forgalom – mondja a Demokratának Koji László. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke szerint már most felléptek beszerzési nehézségek, amelyek lassítják a kivitelezést. Egyes kereskedésekben bizonyos termékekből már hiány is jelentkezett. Azért némi utánajárás vagy várakozás után még beszerezhető minden, igaz, mélyebben kell a zsebünkbe nyúlni, mint akár az év elején, legyen szó bármilyen termékről. Sok esetben újra napi árazással találkozhatunk.

Ez az év is a drágulásról szól

Az építkezésre, felújításra készülők traumatikus élményre számíthatnak, amikor ellátogatnak a tüzéptelepre, hogy bevásároljanak a munkálatokhoz. A faanyagok ára tavaly átlagosan csaknem ötven százalékkal emelkedett, az OSB-lapoké például száz százalékkal nőtt, az acélé harminc százalékkal ugrott meg, a hőszigetelő anyagokért pedig 55 százalékkal kellett többet fizetni. Ezek a termékkörök, noha még csak április van, idén további húsz-harminc százalékkal drágultak. A ragasztóanyagok ára szinte napról napra emelkedik, a kereskedések nyolc napnál hosszabb időre már nem tudnak árajánlatot adni.

– Négyszáz építőipari céget kérdeztünk meg, milyen árváltozásra számít 2022-ben. Átlagosan 20-25 százalékos drágulás rajzolódik ki a válaszaikból, nem találkoztunk olyan termékkel, amelynek ne emelkedne az ára, és úgy látom, hogy ebben az évben nagy valószínűséggel semmi sem lesz már olcsóbb – mutat rá Koji László. Van, ami kevésbé, van, ami durvábban, jellemzően 15 és 45 százalék közötti drágulás tapasztalható, most áprilisban főleg a cementnél és az acélipari termékeknél.

A háborúval nem csak a megrendelők jártak rosszul. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) felméréséből kiderül, hogy az ukrajnai konfliktus miatt bekövetkezett árfolyam-ingadozás a válaszadó cégek 93 százalékának okozott veszteséget. 89 százalékuknál építőanyag-hiányt, 33 százaléknál munkaerőhiányt, 30 százaléknak piacvesztést eredményezett a háború. A válaszadók alig négy százaléka nyilatkozott úgy, hogy az ukrán helyzet nem befolyásolja a cég tevékenységét.

Az sem segíti az építtetőket, hogy az ágazat folyamatos munkaerőhiánnyal küzd, és a dolgozóiknak egyre izmosabb munkabért kell kifizetni. A felmérésben szereplő vállalkozások közel 85 százaléka nyilatkozta azt, hogy nincs megfelelő létszámú és összetételű szakmunkásállománya a megrendelések teljesítéséhez. 2021-ben a KSH adatai szerint átlagosan 9 százalékkal nőtt a havi bruttó átlagkereset, 2022 év végéig a cégek közel 15 százalékos átlagos bérköltség-növekedéssel számolnak. Ráadásul a nemzetközi konfliktushelyzet miatt csökkent a külföldi munkaerő-kapacitás is, bár Koji László szerint katasztrófa emiatt nem történt.

– Az építőipar 375 ezer embert foglalkoztat, ebből körülbelül 15 ezren érkeztek Ukrajnából Magyarországra dolgozni. Voltak ugyan, akik februárban éppen szabadságon voltak, így otthon rekedtek, és nem hagyhatták el Ukrajnát; olyanok is akadtak, akik a háború hírére utaztak haza, hogy beálljanak a seregbe, ám a többségük az itteni munkáját választotta, és maradt – mondja az ÉVOSZ-elnök hozzátéve, sokukhoz azóta a családjuk is csatlakozott, erre reflektálva az építőipari cégek igyekeznek nekik is munkahelyet teremteni és szállást biztosítani.

Meddig bírjuk még?

Egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, hogy mekkora drágulást bírnak még elviselni az építtetők, mikor jön el az a pont, amikor visszaesnek a megrendelések. Koji László szerint a nagyobb felújításokat, új ház építtetését tíz megrendelőből már most is csak kettő tudja önerőből finanszírozni, a többieknek hitel kell hozzá. Ezért a kérdés inkább úgy szól, hogy a kereskedelmi bankok meddig hajlandók a lakosság számára elfogadható kamatlábak mellett hitelt nyújtani.

– Az a tapasztalatunk hogy a hatszázalékos kamat a lélektani határ, efölött kezdenek majd elmaradozni a munkák. Ugyanakkor jelen pillanatban azt tapasztaljuk, hogy a romló kamatkörnyezet dacára egyelőre nem csökkentek a megrendelések. Elindult ugyan egy átstrukturálódás, állami megbízásból némileg kevesebb van, miközben a lakosságiak stagnálnak, de az ipari és logisztikai szektorok építkezései felpörögtek – mutat rá Koji László. Úgy véli, háború ide vagy oda, az év második felére az árak ha csökkenni nem is fognak, legalább kiszámíthatóbbak lesznek. Így mivel a lakáshitelek még éppen az említett határ közelében mozognak, és mivel maradt a kormány, továbbra is lehet számítani a családtámogatásokra, valamint ott van még a fix, 2,5 százalékos kamattal felvehető zöldhitel, amely sokkal olcsóbb, mint a jelenlegi piaci kamatozású lakáshitelek, így nem kell visszaesésre számítani.

Visszaüt a rablóprivatizáció

Noha az építőanyagok drágulása globális jelenség, az embernek okkal támad az az érzése, hogy nálunk az átlagosnál is rosszabb a helyzet. Hiszen laminált padlóért még a jelenlegi nem túl fényes euróárfolyam mellett is érdemes lehet Szlovákiába kiruccanni, míg a nyugati határon miközben az osztrákok hozzánk járnak át tankolni, a magyar mesterek Ausztriába mennek cementért. Koji László szerint erre az a magyarázat, hogy Szlovákiában jóval több a rendelkezésre álló faanyag és erősebb a hazai termelés, emiatt kisebb az ország kitettsége. Ezzel szemben Magyarország kiszolgáltatott, amit a cement példája is mutat.

– Harminc évvel ezelőtt minden el lett rontva, amikor az összes cementgyárunkat eladták nyugat-európai cégeknek. Ezek ma már monopolhelyzetben vannak, és ki is használják, diktálják az árakat – húzza alá Koji László.

A kormány megpróbálta ugyan megzabolázni a féktelenül növekvő cement­árakat, és tavaly profitadót vetett ki a gyártókra, de sajnos nem járt sikerrel. A rendelkezés alapján azoknak cégeknek, amelyek a 2020 év végi árhoz képest emelnek a cement árán, az ebből származó haszon kilencven százalékát be kell fizetniük az államkasszába, csak a tíz százalékát tarthatják meg. Ennek dacára azóta két ütemben mintegy negyven százalékkal ment fel azóta a cement ára, ami azt jelenti, hogy a profitadót a cementipar a vevővel fizetteti meg kormány jó szándékú intézkedése ellenére, és ezt monopolhelyzetéből eredően tudja megtenni.