Az Európai Bizottság nem tartja be a szerződéseket
Tartozik, követel
Nincs olyan hét, hogy az ellenzéki pártok meg ne ígérnék, hogy hazahozzák azokat a pénzeket, amiket az Európai Bizottság ideológiai okokból visszatart a Magyarországnak járó kifizetésekből. Horváth Sebestyén, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője volt segítségünkre abban, hogy eligazodjunk a tartozik-követel világában.
Voltak olyan idők, amikor az uniós szerződések szövegének még volt kötőereje. E szerződések tartalmazzák a tagállamok és az Európai Unió anyagi természetű kötelezettségeit is. Magyarország pontosan teljesíti a megállapodásokban foglalt befizetéseket, Brüsszel azonban zsarolási lehetőséget lát a számára előírt kifizetésekben. Többek között a woke ideológia maradéktalan alkalmazását várja el a tagországoktól az utalás fejében.
Rövid a takaró
A megállapodás értelmében a tagországoknak kell előteremteniük az Európai Unió fenntartásához és szerződött feladatainak ellátásához szükséges pénzösszegeket, teherbírásukkal arányosan.
– Az EU központi költségvetésének legnagyobb részét, 60-70 százalékát a tagállami befizetések teszik ki – mondja Horváth Sebestyén. – A megállapodások értelmében a befizetések az államok bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1-1,4 százalékára rúgnak. Ez Magyarország esetében nagyjából évi egymilliárd euró.
Az unió további költségvetési bevételének 10-15 százaléka a tagállamok nemzetközi kereskedelméből származó vámbevételeiből származik. Ezek háromnegyedét a tagországok befizetik az uniós kasszába. A kötelezettségek közé tartozik a tagállamok által begyűjtött forgalmi adó egy részének átutalása is, ez az EU bevételeinek tizedét adja. 2021-től egy újabb, az összbevétel 3-4 százalékát kitevő tételt vezettek be: 0,8 eurót kell fizetni a nem újrahasznosított műanyag hulladék kilogrammjai után. Az EU átlagos gazdasági fejlettsége alatti tagállamok esetében lakosonként 3,8 kilogrammban maximálták a befizetési összeget.
– Az EU saját bevételeit kiegészítik – teszi hozzá Horváth Sebestyén – az előző költségvetési évből megmaradt források, a kamatfizetések, a nem uniós tagállamok befizetései és az unió által kiszabott bírságok összege. Ezek összesítve 2-8 százaléka a teljes költségvetésnek.
Mindez azonban nem elegendő a zökkenőmentes működéshez, ezért az utóbbi években a hitelfelvétel is az EU egyik fő bevételi forrásává vált, a kölcsönök a kiadások 25-30 százalékát fedezik. Ebben vélhetően komoly szerepük van azoknak a kiadásoknak, amelyeket a hadban álló Ukrajna támogatására költ Brüsszel.
A lóláb és a ló
Tizenöt éve világos, hogy a brüsszeli körök nem látják szívesen az európai klubban Magyarországot a jobboldali fordulat óta. Azt megelőzően az uniós adminisztráció még arra is hajlandó volt, hogy szemet hunyjon a magyar költségvetés kozmetikázása, az úgynevezett „kreatív könyvelési módszerek” fölött a Medgyessy-, majd főleg a Gyurcsány-kormány időszakában a balliberális választási győzelem érdekében. Ám a 2010-es fordulat óta Magyarország minden lépését a rosszindulat és az ideológiai elvakultság szemüvegén keresztül vizsgálják, így helyénvalónak tartják, hogy akkor is megvonjanak forrásokat tőlünk, ha követeléseik olyan területekre is kiterjednek, ahol nincs hatáskörük.
Az uniós szerződésekben ugyanakkor még mindig benne van, hogy milyen támogatásokra számíthatunk a különböző gazdaság-, infrastruktúra- és társadalomfejlesztési alapokból. Ezeket hajdanán azért hozták létre az alapítók, hogy kiegyenlítsék a tagországok közötti egyenlőtlenségeket és megakadályozzák, hogy ezek szétfeszítsék az uniós szövetséget.
– A jelenleg zajló 2021–2027 közötti uniós költségvetési ciklusnak – mondja az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője – része a Kohéziós és az Európai Regionális Fejlesztési Alap, amely az alacsonyabb fejlettségű régiók felzárkóztatására szolgál. Az Európai Szociális Alapot a társadalmi és vagyoni egyenlőtlenségek mérséklésére, a Méltányos Átállást Támogató Alapot a gazdasági diverzifikáció megteremtésére hozták létre, és a munkavállalók átképzése, KKV-szektor támogatása, K+F fejlesztések finanszírozása, a zöldátállás elősegítése a feladata. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap nevéből következően az agrárium és a vidéki népesség támogatását szolgálja. Ezen alapokból Magyarország 11 milliárd euró felvételére jogosult. Mindezeken felül az unió létrehozta a koronavírus-járvány okozta gazdasági válságból való kilábalást segítő Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt. Igaz, ez utóbbi tetemes, 291 milliárdos hitel felvételével járt, amit Magyarország is megszavazott. Közel 10,5 milliárd eurót kellett volna ebből a forrásból megkapnunk, hiszen a hitel jövőre kezdődő törlesztéséből is ki kell majd vennünk a részünket. Befizetési kötelezettségünk így 1-1,2 százalékkal növekedni fog.
Brüsszel azonban úgy döntött, hogy a jogosan járó kifizetések egy részét visszatartja, hátha a pénzügyi zsarolás eléri célját, és a magyar kormány beadva a derekát behódol a woke ideológiának. Arra sem ügyelnek, hogy immár a brüsszeli bürokratanyelv sem képes leplezni, hogy a lóláb helyett kilóg az egész ló.
Öröm az ürömben
A 2022-ben Magyarország ellen indított úgynevezett kondicionalitási eljárás következtében az uniós szerződések szerint Magyarországnak járó forrásoknak csupán az 55-60 százalékához férhetünk hozzá Horváth Sebestyén szerint. Ez azt jelenti, hogy egymilliárd euró kifizetését az Európai Bizottság felfüggesztette. A járvány utáni gazdasági kilábalást segítő hitelből járó rész lehívását pedig 27 úgynevezett „szupermérföldkő” teljesítéséhez kötötte. Ezek közül az igazságszolgáltatás, a korrupció elleni fellépés és a felsőoktatási intézmények átalakításához kötődő követeléseket a bizottság szerint Magyarország nem teljesítette. Igaz, a teljesítés gyakorlatilag lehetetlen. Mert amikor Magyarország végrehajtja az igényelt változtatásokat, akkor Brüsszel újabb igényekkel áll elő.
Nehezíti a helyzetünket az Európai Bíróságnak a magyarországi tranzitzónákról szóló ítélete, amelynek értelmében 200 millió eurós büntetést kellene befizetnünk az uniós költségvetésbe. Ezt „törlesztendő” (jogvitákra, késedelmi díjra stb. hivatkozva) mintegy 400 millió eurót vonnak le a nekünk járó idei kifizetésekből. Ennek az a szépséghibája, hogy például a baltikumi országok még támogatást is kapnak, ha kerítéssel védik hazájukat és ezzel az unió területét.
Öröm az ürömben, hogy mégsem állunk annyira rosszul az uniós források lehívásának területén, mint gondolnánk.
Az Európai Unióban úgynevezett utófinanszírozási rendszer működik, vagyis a jóváhagyott pályázatokra járó forrásokat a beruházások lezárulta után folyósítják. A költségvetési ciklus első négy éve alatt a tagországok átlagosan a rendelkezésre álló uniós pályázati pénzek 6,3 százalékát hívták le. Magyarország esetében ez az arány 8,3 százalék, ezzel az értékkel a 11. helyen állunk a huszonhetek között.
